Bláthy Ottó Titusz
gépészmérnök
1868-ig Oblath
Született: 1860. augusztus 11. Tata, Komárom vármegye
Meghalt: 1939. szeptember 26. Budapest
Iskola
A bécsi műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1882), az MTA tagja (t.: 1927. máj. 5.).
Életút
A budapesti MÁV gépgyár műhely és szerkesztési osztályának mérnöke (1881-1883), a Ganz és Társa elektromos osztályának gépszerkesztő mérnöke (1883-tól), főmérnöke, utóbb igazgatója, s végül műszaki tanácsos.
Sokoldalú egyéniség volt. Fiatal korában szenvedélyesen kerékpározott maga tervezte közvetlen hajtású, nagy hajtottkerék átmérőjű, utóbb fogaskerekes, nagy áttételű kerékpárjain. Elismert kutyatenyésztő, országos kiállításon első díjat nyert (1908), a keleti szőnyegek szakértőjének is számított. Nagy nyelvtehetsége bámulatos memóriával párosult; bonyolult sakkfeladványokat is készített. A soklépéses sakkfeladványok máig legjelentősebb alkotója. Mattfeladványban a 200 lépéses, önmattfeladványban a 300 lépéses határt is átlépte. Műveinek nemcsak magas lépésszáma, hanem művészi hatása, szerkesztési technikája is rendkívüli.
Déri Miksával és Zipernovszky Károllyal megalkotta a transzformátor alkalmazásán alapuló új áramelosztási rendszert (1884– 1885), Zipernovszkyval elkészítette az első hornyos armatúrájú egyenáramú gépet (1887), forgalomba kerültek szabadalmazott indukciós fogyasztásmérői (1889, a mai villanyórák lényegében ugyanilyen szerkezetűek). Nagy érdemeket szerzett az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztésében (1890-1891), a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszabályozót készített vízturbinák számára (1891), ezzel lehetővé vált, hogy vízi erőmű és gőzerőmű egyszerre tápláljon egy nagyobb villamos hálózatot. 1903-tól négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. A Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert váltakozó áramú generátoron alkalmazott törthoronyszámú tekercselésével (1900); négypólusú turbógenerátoraihoz ún. hüvelyes pólusmegoldást készített (1908), szabadalmaztatta a számlálók hitelesítésére szolgáló stroboszkópos eljárását (1912), szellemes tervet készített az egyiptomi asszuáni gáttal tárolt vízi energia leggazdaságosabb kihasználására (1914). Nevéhez fűződik a magyar turbógenerátor-gyártás megindítása. Kandó Kálmán halála után (1931) átdolgozta és befejezte a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját.
Emlékezet
Emlékére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy-díjat alapított (1958).
Elismertség
A Magyar Sakkszövetség alelnöke, utóbb társelnöke. a Magyar Elektronikai Egyesület t. tagja (1903).
Elismerés
A József Műegyetem (1917) és a bécsi műegyetem t. doktora (1917). Az MTA Wahrmann-díja (1909), Kandó Kálmán-emlékérem (1932), Marczibányi-díj (1935).
Főbb művei
F. m.: Vielzügige Schachaufgaben. (Leipzig, 1889; 2. kiad. 1891)
Durch einfachen Wechselstrom betriebener Wechselstrommotor mit rotierendem magnetischen Felde. (Zeitschrift für Elektrotechnik, 1892)
Arbeitverluste in elektrischen Maschinen durch den Armaturstrom (Elektrotechnische Zeitschrift, 1896; angolul: The Electrician, 1896)
Durch den Armaturstrom veranlasste Energieverluste in elektrischen Maschinen. (Elektrotechnische Zeitschrift, 1896; angolul: Elektrician, 1896)
The Assuan Water Power Scheme. (Bp., 1914).
Irodalom
Irod.: Gohér Mihály: Dr. h. c. B. O. T. (Technika, 1939.9)
Hoor-Tempis Mór: B. O. T. (MMÉE Közlönye, 1939)
V. Verebély László: B. O. T. (Matematikai és Fizikai Lapok, 1939)
Mándi Andor: Megemlékezés B.-ról (MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 1961)
Gohér Mihály: B. O. T. (Műszaki nagyjaink. 2. köt. Bp., 1967).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
