Bleyer Jakab
irodalomtörténész, nyelvész, politikus
Bleyer Jakob
Született: 1874. január 25. Dunacséb, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1933. december 5. Budapest
Család
Német paraszti családból származott. Sz: Bleyer Jakab, Stern Veronika.
Iskola
Középiskoláit Újvidéken és Kalocsán végezte, a kalocsai jezsuita gimnáziumban éretts. (1892). A budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1897), a müncheni és a lipcsei egyetemen állami ösztöndíjjal germanisztikát tanult (1903–1904); a német nyelvészet és a régi német irodalom történetéből magántanári képesítést szerzett (1905). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.).
Életút
A budapesti II. kerületi egyetemi gimnázium és a Ferenc József Nevelőintézet helyettes (1897–1900), a soproni állami reáliskola r. (1900–1903), a budapesti V. kerületi Markó utcai főgimnázium r. tanára (1904–1908). A budapesti tudományegyetem magántanára (1905–1908), ny. r. tanára (1911–1919), a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Német Irodalomtörténeti Intézet igazgatója (1921–1933); közben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom ny. r. tanára is (1908–1911). A Tanácsköztársaság idején eltávolították a katedráról, annak bukása után a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és az első Teleki-kormányban a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere (1919. aug. 15.–1920. dec. 16.).
A magyarországi „nemzethű” német politikai-kulturális mozgalmak irányítója (1915-től), a Magyarországi Német Népművelési Egyesület (= Ungarländischer Deutscher Volksbildungs-Verein) alapítója és elnöke (1924–1933). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, ill. a Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt (Egységes Párt) nemzetgyűlési (Szentgotthárd, 1920–1922; Villány, 1922–1926) és országgyűlési képviselője (Villány, 1927–1933).
A magyarországi németség egyik legjelentősebb vezetője. Az 1910-es évektől, mint a hazai németség kisebbségi mozgalmainak irányítója a politikai életben is aktívan részt vett. A magyarországi németség (= Das ungarländische Deutschtum, 1917) címmel adta ki programját, amelyben kulturális jogokat követel a sváboknak (az 1868. évi liberális nemzetiségi törvény alapján). A Tanácsköztársaság idején jelentős szerepet vállalt az ellenforradalmi mozgalmakban, a Fehérház Bajtársi Egyesület tagjaként meghatározó a tevékenysége a Peidl-kormány megbuktatásában. Miniszterként a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki (1919. aug. 21-én), amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt. Miniszterként küzdött a nyugat-magyarországi németlakta területek Ausztriához csatolása ellen, ugyanakkor megalapította a Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn c. lapot, amely az ország egyetlen német nyelvű hetilapjaként működött (1921. jan.-tól). Irodalomtörténészként elsősorban a német–magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok történetével foglalkozott.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékezet és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003-ban). Halálának 70. évfordulóján a Magyarországi Németek Házában Bleyer Jakab, a nemzetiségi politikus címmel emlékkonferenciát rendeztek (2003. dec.-ben). Róla nevezték el a budaörsi Bleyer Jakab Német Nemzetiségű Általános Iskolát, ill. a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjteményt.
Elismertség
A Budapesti Philologiai Társaság másodtitkára (1904–1908).
Szerkesztés
Az Egyetemes Philológiai Közlöny (Láng Nándorral, 1914–1922) és a Német Philologiai Dolgozatok c. sorozat szerkesztője. A Deutsch–Ungarische Heimatsblätter (1929–1933) és a Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn c. hetilapok alapítója és kiadója (1921-től).
Főbb művei
F. m.: A magyar vonatkozású német történeti népénekek 1551-ig. Egy. doktori értek. is. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1897)
Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából. (Századok, 1902)
Einige Bemerkungen über den Szegediner Friedenschlusse und die Schlacht bei Warna 1444. (Innsbruck, 1904)
A magyar–hun monda germán elemei. (Magyar irodalomtörténeti értekezések. 7–8. Bp., 1906; németül: Halle, 1907)
Gottsched hazánkban. Irodalomtörténeti tanulmány. (Bp., 1909)
Hazánk és a német philológia a XIX. sz. elején. Kiadatlan levelek alapján. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1911. febr. 20.; megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. Bp., 1910)
Gr. Széchényi Ferenc és Schlegel Frigyes. (Budapesti Szemle, 1912)
Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt. Ungedruckte Briefe Friedrich und Dorothea Schlegels… 1815–1817. (München–Leipzig, 1913)
Metternich és Zichy Julia grófnő. (Történeti Szemle, 1914)
A hazai németség. (Budapesti Szemle, 1917)
Deutsche Philologie. (Bp., 1932)
Friedrich Leopold Graf zu Stolberg und Graf Franz Széchényi. (Köln, 1932)
Über geistige Rezeption und nationales Schrifttum. Ungarische Literatur und deutscher Einfluss. (Leipzig, 1933).
Irodalom
Irod.: Pukánszky Béla: Jakob Bleyer und die ungarische Literaturwissenschaft. (Deutsch–Ungarische Heimatsblätter, 1934)
Méhelÿ Lajos: B. J. (Bp., 1934)
Gratz Gusztáv: B. J. (Magyar Szemle, 1934)
Denkschrift für Jakob Bleyer. 1874–1933. (Berlin–Leipzig, 1934)
König, Anton: Jakob Bleyer als Mensch. (Der deutsche Kalender für das Jahr 1935. Sopron, 1934)
Koszó János: B. J. emlékezete. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1935)
Huss Richard: Unser Volk rafft sich auf. (Erinnerung an Jakob Bleyer. Sopron, 1935)
Klein, Karl Kurt: Germanistik in Ungarn. (Südostdeutsche Heimatsblätter, 1954)
Weidlein János: Jakob Bleyer. (Allemannisches Jahrbuch, 1954)
Joseph Böhm: Von Jakob Bleyer bis zur Gegenwart. Kritische Abhandlungen. (München, 1955)
Moser, Hugo: Jakob Bleyer als Wissenschaftler. (Südostdeutsches Archiv, 1959)
Schwind, Hedwig: Jakob Bleyer. Ein Vorkäpfer und Erwecher des ungarländischen Deutschtums. Művei bibliográfiájával. (München, 1960)
Jakob Bleyer. Eine chronologisch geordnete Auswahlbibliographie der Schriften und Werke Jakob Bleyers. Összeáll. Ginder, Paul. (Gerlingen, 1974)
Köhler, Heinrich: Meine Begegnung mit Jakob Bleyer und dem ungarländischen Deutschtum. (Gerlingen, 1974)
Kronfuss, Wilhelm: Jakob Bleyer als Erzieher seiner Volksgruppe und ihrer Intelligenz. (Gerlingen, 1974)
Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. (Bp., 1975)
Bellér Béla: Minister Bleyers Sturz. (Deutscher Kalender, 1976)
Gedenkband zum 50. Todestag Jakob Bleyers, 5. Dezember 1933. Összeáll. Spiegel-Schmidt, Friedrich. (Sinsheim, 1983)
Tilkovszky Lóránt: A Bleyer- portré problematikus vonásai. (Történelmi Szemle, 1993)
Fata Márta: Jakob Bleyer als politischer Vertreter der deutschen Minderheit in Ungarn. 1917–1933. Egy. doktori értek. is. (Freiburg, 1993)
Fata Márta: Jakob Bleyer. (Donauschwäbische Forschungs- und Lehrerblätter, 1993)
Fata Márta: B. J. nemzetiségi koncepciója és politikája. (Regio, 1994).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
