Bökönyi Sándor
állatorvos, régész, archeozoológus
Született: 1926. március 17. Vállaj, Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegye
Meghalt: 1994. december 25. Budapest
Család
Sz: Bökönyi Sándor (†1955) tanító, Moncsák Paula tanítónő. Két testvére volt: húga a Könnyűvasszerkezetek Gyárának diszpécsere, öccse gépészmérnök, a miskolci NME-n végzett. F: 1. 1952-től Király Hilda a Népművelési Minisztérium gépírónője, majd a MNG irodavezetője. 2. Lévay Judit.
Iskola
A debreceni piarista gimnáziumban éretts. (1944), a Magyar Agrártudományi Egyetemen állatorvosi okl. (1950), az Állatorvos- tudományi Egyetemen állatorvos-doktori okl. szerzett (1960), a biológiai tudományok kandidátusa (1960), doktora (1970). Az MTA tagja (l.: 1985. máj. 10.; r.: 1990. máj. 21.).
Életút
A II. vh. után önként jelentkezett az új, demokratikus hadseregbe, a II. honvéd gyalogezrednél, ill. ennek kötelékében Ausztriában, mint a megszálló csapatok tagja szolgált (1945. márc.–jún.; leszerelt: 1945. aug. 24.). A Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet állatorvos gyakornoka (1949), az Országos Természettudományi Múzeum Embertani Tárának muzeológusa (1949–1950), a Múzeumi Központ kulturzoológusa (1950–1951), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztályának segédmuzeológusa (1951–1956), muzeológusa (1957–1962), főmuzeológusa (1962–1973). Az MTA Régészeti Intézete tud. főmunkatársa (1973–1979), tud. osztályvezetője (1979–1981), az Intézet igazgatója (1981–1993), nyugdíjas tud. tanácsadója (1993–1994). Az ELTE BTK c. egy. tanára (1984-től). Az USA-ban és Angliában Ford-ösztöndíjas vendégkutató (1966–1967). A forradalom idején az MNM forradalmi bizottságának tagja (1956. okt.–nov.). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1955–1958).
Tudományos pályafutásának kezdetén, mint ún. baromfioltó állatorvos brigádok tagja, a Phylaxiánál részt vett a baromfipestis- járványok leküzdésére irányuló akciókban. A magyarországi őskori állatcsontanyag vizsgálatával foglalkozott, a régészeti állattani (= archeozoológia) kutatások magyarországi elindítója. Nemzetközileg is kimagasló eredményeket ért el a háziállatok domesztikációjának vizsgálata és az állattenyésztés történetének kutatása terén. Munkásságának első részében a magyarországi ásatásokból az MNM-ben felhalmozott állatcsontanyagokat határozta meg, ill. munkáját fokozatosan kiterjesztette a vidéki múzeumok anyagára is. A vad- és háziállatfajok rövid leírásán kívül a négy nagy régészeti korszak faunastatisztikai alapjait is lefektette. (Kandidátusi értekezésében 38 lelőhelyről 20 510 db állatcsontot azonosított, amelyekből 61 vad- és 7 háziállat- emlősfajt írt le!) Munkássága második részében a magyarországi állatcsontanyagot összevetette a közép- és kelet-európai leletekkel. A világon elsőként határozta meg a közép- és kelet-európai állattartás történeti fejlődését területenként és korszakonként faunastatisztikai módszerrel. Tizenegy háziállat vad ősét, közép-európai kialakulását, anatómiai változásait és az állattartásban betöltött szerepét tisztázta; a közép-európai háziállatok legkorábbi háziasításának időpontját i. e. 8. sz.-ra tette. Elsők között ismerte fel továbbá a közel-keleti és a délnyugat-ázsiai régészeti lelőhelyek fontosságát a termelőgazdálkodás kezdetei szempontjából, az élelmiszer-termelő gazdálkodás háziállat-történeti vonatkozásait. Háziállat-faunadinamikai és regionális történeti eredményei az alaptudomány szintjén szolgáltattak új adatokat a régészet, a gazdaságtörténet és a zoológia számára. Nevéhez fűződik a Természettudományi Múzeum archeozoológiai gyűjteményének megalapítása (Állatcsontgyűjtmény néven, 1951; hivatalosan: 1953. okt. 15-én). A világ egyik első, máig egyik legjelentősebb gyűjteménye 1973-ig 8264 tételből, azaz 67 639 db-ból állt.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Elnökség tagja (1993–1994), az MTA Régészeti Bizottsága és az MTA–TMB Művészettörténeti, Építészettörténeti és Régészeti Bizottsága elnöke. Az MTA Magyar őstörténeti Komplex Bizottsága és a Paleontológiai Osztályközi Bizottsága tagja. Az Európai Akadémia tagja (1992-től). A Nemzetközi Archeozoológiai Tanács végrehajtó bizottságának tagja. A Német Régészeti Intézet és az Olasz Közép-távolkeleti Intézet l. tagja.
Elismerés
Akadémiai Díj (1978), Rómer Flóris-emlékérem (1991).
Szerkesztés
Az Archeolingua Alapítvány alapító tagja, kiadványának, az Archeolingua. Series minornak szerkesztője (1992–1994).
Főbb művei
F. m.: Az alsónémedi ásatások háziállatanyagának vizsgálata. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1951)
Mors en bois de cerf sur le territoire du Bassin des Carpathes. (Acta Archaeologica, 1953)
Eine Pleistozän-Eselsart im Neolitikum der ungarische Tiefebene. – Funde der Körös-Kultur von Hódmezővásárhely-Bodzáspart. (Acta Archaeologica, 1954)
Le cimetière Hallstattien de Szentes- Vekerzug. 1–2. Párducz Mihállyal. (Acta Archaeologica, 1954–1955)
A szkíták kocsija. (A Magyar Nemzeti Múzeum történelmi emlékei. Bp., 1956)
A lebői 1956-os ásatás gerinces faunája. (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957)
A magyarországi korai alluvium gerinces faunája. A neolithikumtól a La Tène-korig. Kand. értek. (Bp., 1958)
Honfoglaláskori lókoponyák a nyíregyházi múzeumban. (Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1958)
Adatok a pulyka Kolumbusz előtti európai előfordulásához. Jánossy Dénessel. (Aquila, 1958)
A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1958)
A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga. 1–3. (Budapest Régiségei. 1958–1964)
Die frühalluviale Wirbeltierfaune Ungarns vom Neolithikum bis zur La Tène-Zeit. (Acta Archaeologica, 1959)
Egy hazai holocénkori rozsomák [Gulo gulo L.] előfordulásáról. (Vertebrata Hungarica, 1959)
Neolitische Tiere Polens in Ungarns in Ausgrabungen. Kubasiewicz, Mariannal. (Bp.–Szczecin, 1961)
Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, 1961)
A lengyeli kultúra gerinces faunája. 1–3. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1960–1963. Pécs, 1961– 1964)
Zur Naturgeschichte des Ures in Ungarn und das Problem der Domestikation des Hausrindes. (Acta Archaeologica, 1962)
A bólyi avarkori temető állatmaradványai. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. Pécs, 1964)
M. S. mester állatábrázolásai. (Művészet, 1964)
Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon. Jánossy Dénessel. (Vertebrata Hungarica, 1965)
Horse Skeletons from the Cemetery at Hana. (Acta Archaeologica, 1967)
Az állattartás történeti fejlődése Közép- és Kelet-Európában. (Agrártörténeti Szemle, 1968)
Közép- és Kelet-Európa házi emlősállatainak fejlődéstörténete. I–II. köt. Doktori értek. (Bp., 1969)
A háziasítás kérdései a legújabb kutatások fényében. (Ethnographia, 1969)
The Przevalsky Horse. Monográfia. (London, 1974)
History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. (Bp., 1974; hasonmás kiad. 1988)
The Animal Remains from Four Sites in the Kermanshah Valley, Iran; Asiah, Sarab, Dehsavar and Siahbid. Monográfia. (Oxford, 1977)
„Vadakat terelő juhász…“ Az állattartás története. (Gyorsuló idő. Bp., 1978)
Árpád-kori magyar szokás analógiája. Kiaggatott lókoponyák közel-keleti falvakban. (Archaeologiai Értesítő, 1978)
Mende-Leányvár Árpád-kori – 13. századi – állatmaradványai. (Archaeologiai Értesítő, 1981)
Szarmata állatcsontleletek Biharkeresztes Ártánd-Nagy- és Kisfarkasdombról. (Déri Múzeum Évkönyve, 1982)
Animal Husbandry and Hunting in Tác-Gorsium. The Vertebrate Fauna of a Roman Town in Pannonia. (Studia Archaeologica. VIII. Bp., 1984)
A soroksári botanikuskertben feltárt korabronzkori áldozati gödrök állatmaradványai. (Budapest régiségei, 1984)
Környezeti és kulturális hatások késő-neolitikus Kárpát-medencei és balkáni lelőhelyek csontanyagán. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1986. jan. 9.; megjelent: Értekezések, emlékezések. Bp., 1988)
Neolithic of Southeastern Europe and Its Near Eastern Connections. International Conference. Szolnok–Szeged, 1987. Szerk. Raczky Pállal. (Bp., 1989)
A honfoglaló magyarok állattartása. (Magyar Tudomány, 1990)
A húsevési tilalmak kezdetei. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1991. jan. 31.; megjelent: Magyar Állatorvosok Lapja, 1992)
Pferdedomestikation, Haustierhaltung und Ernärung. Archäozoologische Beiträge zu historisch-ethnologischen Problemen. (Archeolingua. Bp., 1993)
A Przewalski ló. B. S. angol nyelvű monográfiájának bővített magyar nyelvű kiadása. Bartosiewicz László, Jávorka Levente és Sándor István tanulmányaival. Szerk., sajtó alá rend. Bartosiewicz László. (Archeolingua. Bp., 2006; németül: 2008).
Irodalom
Irod.: Bartosiewicz László: B. S. Művei bibliográfiájával. (Archaeologiai Értesítő, 1994–1995 [1997])
Karasszon Dénes: Állatorvos- tudomány és régészet. Beszélgetés B. S. archeozoológus professzorral. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1995)
Bálint Csanád: Búcsú B. S.-tól. (Magyar Tudomány, 1995)
Eiben Ottó: B. S. (Antropológiai Közlemények, 1995)
Bartosiewicz László: Sándor Bökönyi. (Acta Archaeologica, 1996)
Man and the Animal World. Studies in Archaeozoology, Archaeology, Anthropology and Paleolinguistics in Memoriam Sándor Bökönyi. Szerk. Amreiter, Peter. (Archeolingua. Bp., 1998)
Vörös István: B. S. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. (Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
