Böszörményi Zoltán
orvos, pszichológus
Született: 1913. július 30. Debrecen
Meghalt: 2000. március 10. Budapest
Család
Sz: Patai Etelka (†1921). Apja (†1941) kereskedősegéd, majd egy kisiparos szövetkezeti bank tisztviselője volt. Testvére: Böszörményi Tibor, az Igazságügyi Minisztérium, majd a bp.-i Döntőbíróság ügyésze. 1942-től nős, f: német származású gyors- és gépírónő. Egy fiúk született (1950. ápr. 13.), könyvtáros, FSZEK.
Iskola
Debrecenben éretts. (1932), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen ált. orvosi okl. szerzett (1938), ideg- (1942) és elmegyógyász szakorvosi vizsgát tett (1945); közben Debrecen város Ferenc József-ösztöndíjával Bécsben is tanult (1936). A II. vh. után a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen pszichológiából bölcsészdoktori okl. szerzett (1947), az ELTE BTK-n doktorált (1957), az orvostudományok kandidátusa (1958), doktora (1991).
Életút
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1938–1940), a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE Elme és Idegkórtani Klinika gyakornoka (1940–1943), egy. tanársegéde (1943–1951). A bp.-i Csengeri utcai Rendelőintézet főorvosa (1951), a Bajai Városi Kórház Ideg- és Elmeosztályának osztályvezető főorvosa (1951–1954). Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa (1954–1979), tud. tanácsadója (1980–1981), a Fővárosi János Kórház Mentálhigiéniai Osztályának tud. tanácsadója (1982–1989). C. egy. tanár (1976-tól). A québeci Laval Egyetem vendégprofesszora (1969–1970). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen a neuroanatómia és az élettan előadója (1948–1949).
A farmakopszichiátria és a pszichopatológia nemzetközileg is elismert kutatójaként komplex pszichoterápiás rendszerek kialakításával és hatásmechanizmusával, a pszichés megbetegedések klinikofarmakológiai tanulmányozásával fogl. Korai kutatásaival elsők között irányította a figyelmet az agyi neurotranszmitterek közül a szerotonin jelentőségére a skizofrénia patogenezisében. A hallucinogének adásával kombinált pszichoterápia magyarországi bevezetője és kidolgozója, Magyarországon az elmebetegeknél először vezette be a csoportpszichoterápiát. A Barron-féle én–erőskála magyar standardjának kidolgozója. Számos, nagy jelentőségű pszichofarmakon első magyarországi tesztelője, új tesztelési módszerek kidolgozója. Magyarországon elsők között fogl. a pánikbetegségekkel.
Elismertség
A Magyar Pszichológiai Társaság orvospszichológiai titkára (1961–1969), a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága vezetőségi tagja (1972–1987). Az American Psychiatric Association (1968-tól) és a World Psychiatric Association vezetőségi tagja (1977–1989).
Elismerés
Schaffer-emlékérem (1947).
Szerkesztés
Tudománynépszerűsítő írásai az Új Írás c. folyóiratban jelentek meg (1973–1979).
Főbb művei
F. m.: Adatok a schizophrenia biochemiájához. – Adatok a sclerosis multiplex liquordiagnosztikájához. (Orvostudományi Közlemények, 1942)
A myotonia congenita biochemiájának és pharmacotherápiájának kérdéséhez. (Magyar Orvosi Archivum, 1942)
Adatok az idült agyvelőgyulladás gyógykezeléséhez. (Gyógyászati Közlemények, 1943)
Adatok a csökevényes első borda pathológiájához. Angyal Lajossal. Fejnystagmus sclerosis multiplex egy esetében. Angyal Lajossal. (Orvostudományi Közlemények, 1943)
Az intelligenciavizsgálatok és kórlélektani jelentőségük. Egy. doktori értek. (Bp., 1957)
Adatok a kísérleti psychosisok tünettanához és therápiás alkalmazásához. Kand. értek. (Bp., 1957)
A kísérleti psychosisok egyes kérdései. (Pszichológiai tanulmányok. I. Bp., 1957)
Adatok a kísérleti pszichózisok és az alkotási vágy összefüggésének kérdéséhez. (Pszichológiai tanulmányok. II. Bp., 1959)
The Use and Therapeutic Evaluation of Tranquillizers. (Therapia Hungaria, 1960)
Psylocybin and Diethyltriptamine. Two Triptamine Hallucinogens. (Neuro-psychopharmacology. Vol. 2. Amsterdam, 1961)
A pharmacopsychiatria egyes módszertani kérdéseiről. (Pszichológiai tanulmányok. III. Bp., 1961)
Egyes hallucinogén anyagok pszichoterápiát elősegítő hatásáról. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1962)
Nem fajlagos tényezők szerepe a psychotrop gyógyszerekkel végzett kezeléseknél. (Gyógyszereink, 1963)
Adatok az antipsychotikus gyógyszerek hatásmegélésének kérdéséhez. (Pszichológiai tanulmányok. VII. Bp., 1965)
Csoportpsychotherápiás tapasztalatok psychotikusokkal. (Pszichológiai tanulmányok. VIII. Bp., 1966)
Orvosi pszichológia. Egy. tankönyv. Moussong-Kovács Erzsébettel. (Bp., 1967)
Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve. Szerk. Az előszót Szabó Zoltán írta. (Bp., 1968)
Psychotimimetikumok vizsgálata emberen. (Orvostudomány, 1968)
Az ún. psychopharmacogen vagy neurolepticus depressziókról. (Orvosi Hetilap, 1971)
Farmakopszichológia. (Alkalmazott pszichológia. Szerk. Lénárd Ferenc. Bp., 1973)
Adatok az összehasonlító gyógyszeres pszichológia és pszichiátria néhány kérdéséhez. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1973)
A maior tranquillansok és antidepresszánsok alkalmazásának egyes kérdései. (Gyógyszereink, 1974)
A pszichogén tudatzavarokról. (Ideggyógyászati Szemle, 1976)
A pszichiátria és az esztétikai sebészet egyes összefüggéseiről. Galambos Józseffel. (Ideggyógyászati Szemle, 1978)
A depressziók tünet- és betegségtanának problémái. (Orvosképzés, 1978)
A gyermekkor és az ifjúkor pszichiátriája. Brunecker Györgyivel. Monográfia. (Bp., 1979)
Az epilepsziák pszichiátriai tüneteiről. (Orvosképzés, 1980)
A pharmakopsychiatria és a psychopathologia egyes időszerű kérdései. Tud. tevékenység tézisszerű összefoglalása. Doktori értek. (Bp., 1990)
A sclerosis multiplex néhány újabb kezelési kísérletéről. (Orvosi Hetilap, 2000. 46.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
