Brocskó Lajos
pedagógus, neveléstörténész
Született: 1851. december 15. Pest
Meghalt: 1932. augusztus 1. Budapest
Család
Árva gyermekként protestáns árvaházban nőtt fel.
Iskola
A soproni evangélikus tanítóképző intézetben tanítói okl., Budapesten polgári iskolai tanári okl. szerzett; ismereteit Svájcban és Németországban, tanulmányutakon egészítette ki (1893-ig).
Életút
Mészáros János téti (Győr vm.) földbirtokos családjának nevelője (1870–1874). A bp.-i Protestáns Országos Árvaházban ún. árvaatya, majd az intézet igazgatója (1874–1932).
A 19. sz. végének és a 20. sz. elejének egyik jelentős evangélikus pedagógusaként a magyarországi modern árvaügy kezdeményezője, a legrégebbi magyarországi modern felekezeti árvaház megalapítója. A kétosztályos elemi iskolát négy-, majd hatosztályosra bővítette, az iskolát a legmodernebb szemléltető eszközökkel szerelte fel. Vasárnapi iskolát létesített (ahol a hittant maga tanította), a leányoknak szabó-varrótanfolyamot indított. Nevéhez fűződik továbbá a koedukált oktatás megvalósítása, az általa vezetett árvaházban munkaiskolát létesített, s ő honosította meg Magyarországon az ún. szlöjd-oktatást (= kézügyességi foglalkoztatást). 1890-től lehetővé tette, hogy a gyermekek a nyári szünetet vidéken töltsék (először Nógrádverőcén, majd Tahiban, utóbb évtizedekig Zebegényben). Közel hatvan évig vezette a Protestáns Országos Árvaházat, s ez alatt az igen hosszú idő alatt több ezer árva gyermeket nevelt. Szakíróként neveléstörténettel, a magyarországi árvaházak és a magyar árvaoktatás történetével fogl.
Emlékezet
A bp.-i Kerepesi úti temetőben nyugszik, síremléke Schmidmann László szobrászművész alkotása. Halála után volt tanítványai emlékére megalapították az Országos Brocskó Lajos Árvaszövetséget (1932-ben). Az Árvaház Budapesten, a Rózsák terén működött (az Izabella utca–Rózsa utca–Szegényház tér által határolt telket a főváros adta 1874-ben; felépült: 1877-ben). A tervezők az épületet ingyen tervezték, az építőanyagot, azaz a téglát névlegesen adta a téglagyár. Az épület 1994-ben visszakerült a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába, az Árvaház fenntartására az egyház megalapította a Brocskó Lajos Közhasznú Alapítványt.
Főbb művei
F. m.: Svájcz árvaházai. Tanulmány. (Bp., 1883; 2. kiad. Debrecen, 1895)
A lelki erők túlfeszítése és az egészség. – A bőr, a haj, a fogak és a körmök ápolása. – Rendesség a lefekvésben és a felkelésben. (Kisdednevelés, 1892)
A budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és Árvaházának története. 1859–1895. Szerk. (Bp., 1896)
Vegyes nemű árvaházak pedagógiája. (Az Egyetemes Tanügyi Kongresszus naplója. Bp., 1896)
A Protestáns Országos Árvaház félszázados munkája és jubileuma. 1859–1909. (Bp., 1909).
Irodalom
Irod.: B. L. árvaatya emlékezete. (Bp., 1941)
Géra Eleonóra Erzsébet. Református karitatív intézmények a fővárosban. PhD-értek. (Bp., 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
