Buchböck Gusztáv
kémikus
Született: 1869. február 15. Pozsony
Meghalt: 1935. október 1. Budapest
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1896), az általános kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1904), az MTA tagja (l.: 1907. máj. 3.).
Életút
A bp.-i tudományegyetemen Than Károly professzor gyakornoka (1889–1892), tanársegéde (1892–1902); közben a bp.-i belvárosi reáliskolában a vegytan r. tanára is. A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kémiai Intézete egy. adjunktusa (1902–1909) és magántanára (1904–1909); közben Berlinben Walter Nernst, Göttingenben Wilhelm Ostwald laboratóriumában állami ösztöndíjjal végzett kutatásokat (1905–1907), a III. sz. Kémiai Intézet helyettes (1908–1909), ny. rk. (1909–1914), ny. r. tanára (1914–1935).
A magyarországi fizikai kémiai kutatások egyik úttörője, a fizikai kémia első magyarországi egyetemi tanára (elméleti kémia néven, 1914). Új, nemzetközileg is elterjedt módszert dolgozott ki az ionhidratizáció vizsgálatára, amely a hidratációs szám meghatározására is alkalmasnak ígérkezett. Physikai-chemiai mérőmódszerek (1922) c. munkája úttörő jelentőségű a magyarországi természettudomány-történetben. Különösen értékesek reakciókinetikai vizsgálatai; összefüggést állapított meg a belső súrlódás és a reakciósebesség között.
Emlékezet
Elsők között ismerte fel Hevesy György, a későbbi Nobel-díjas tudós tevékenységének jelentőségét. 1918-ban kezdeményezte, hogy Hevesy térjen haza Magyarországra, és javasolta, hogy a bp.-i tudományegyetemen létesítsenek neki egy Fizikai-kémiai Tanszéket. Mivel a forradalmak idején Hevesy együtt dolgozott Kármán Tódorral, Buchböck kezdeményezése megbukott, Hevesy nem térhetett vissza. A Kerepesi úti temetőben lévő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság levédette (2004). Szobrát az ELTE TTK Gömb aulájában (Budapest XI. kerület Pázmány Péter sétány 1/a) állították fel (bronz mellszobor; Tóth Béla alkotása, 1999).
Elismertség
A Magyar Chemikusok Egyesületének egyik alelnöke (1907-től).
Szerkesztés
A Magyar Chemiai Folyóirat társszerkesztője (1926–1935).
Főbb művei
F. m.: A carbonylsulfid hydrolytes bomlásának sebességéről. Egy. doktori értek. (Bp., 1896)
Az ion-elmélet. (Bp., 1903)
Kísérleti chemiai jegyzetek. B. G. előadásai után és engedélyével jegyezte Elek Béla. (Bp., 1910)
Az ionok hydratatiójáról. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1906)
A közeg befolyása a reakciósebességre. (Bp., 1911)
Kísérleti chemia. B. G. előadásai nyomán írta Rex Sándor. 1–2. köt. (Bp., 1912)
Kísérleti chemia. B. G. újabb előadásainak felhasználásával írta Rex Sándor. (Bp., 1917; 2. átd. kiad. 1920; 3. átd. kiad. 1924)
Physikai-chemiai mérőmódszerek. Megjelent a Magyar Chemiai Folyóirat mellékleteként. (Bp., 1922)
Organikus chemia. B. G. előadásainak felhasználásával írta Rex Sándor. (2. kiad. Bp., 1930).
Irodalom
Irod.: B. G. (Akadémiai Értesítő, 1935)
Mérei Kálmán: B. G. (Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, 1935)
Széki Tibor: B. G. (Magyar Gyógyszertudományi Társaság Értesítője, 1935)
Gróth Gyula: Serlegbeszéd. (Bp., 1938)
Lengyel Béla: B. G. (A Kis Akadémia… 1899–1941. (Bp., 1941)
Lengyel Béla: B. G. emlékezete. – Szabó Zoltán: Emlékezés B. G.-ra. (Kémiai Közlemények, 1969)
Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. (Bp., 1972).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
