Buczy Emil
író, esztéta, római katolikus pap
Született: 1782. május 16. Kolozsvár
Meghalt: 1839. október 28. Kolozsvár
Iskola
Középiskoláit Kolozsvárott végezte (1799-ig), majd Kassán filozófiát (1799–1801), Kolozsvárott jogot hallgatott (1801–1803). Belépett a piarista rendbe, ahol Horányi Elek vezetésével görög nyelvet és irodalmat tanult (1803–1805; kilépett a rendből: 1805). A bécsi egyetemen teológiát tanult, pappá szentelték (1810 előtt), később Bécsben csillagászatot is hallgatott (1833). Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.).
Életút
A besztercei és a kolozsvári piarista gimnázium tanára (1803–1805), majd Bécsből való hazatérése után Nagyszebenben a retorika r. tanára (1810-es évek–1816). A gr. Kornis és a br. Splényi család nevelője (1816–1821), a gyulafehérvári papnevelő intézetben az erkölcstan és a homiletika (= egyházi beszédtan, 1821–1833), az egyháztörténet és a jog r. tanára (1833–1839), egyúttal a gyulafehérvári csillagvizsgáló vezetője (1833–1839. Gyulafehérvári kanonok (1833-tól).
A reformkori magyar irodalmi élet egyik jelentős alakja, aki elsősorban irodalmi szervezőként és esztétaként tűnt ki. Kazinczy Ferenc biztatására kezdett el verseket írni, az időmértékes verselés egyik erdélyi úttörője. Bizalmas levelezésben állt Kazinczyval és Döbrentei Gáborral. Jelentős szerepet játszott a kor egyik vezető irodalmi lapjának, az első magyar nyelvű folyóiratnak, az Erdélyi Múzeumnak a megalapításában (1814), ahol Y aláírással szerelmes versei is megjelentek. A magyar nyelvű tudományos esztétikai irodalom első művelője, jóllehet nehézkes stílusban megírt tanulmányai (elsősorban a görög tragédiáról és egyéb klasszikus görög irodalmi műfajról, valamint az ízlésről) feledésbe merültek. Az 1830-as években Döbrentei biztatására bekapcsolódott a Magyar Tudós Társaság régi kéziratokat felkutató munkáiba: a gyulafehérvári Batthyaneumban előkerült kódexek közül többet lemásolt, ill. elkészítette az átiratát (pl. a Batthyány-kódexnek 1835–1836). Műfordítóként klasszikus görög irodalmat fordított, Platón tolmácsolásai kéziratban maradtak. Kéziratait – Platón fordításaival – Csaplár Benedek a Magyar Tudós Társaságnak adta (1846).
Elismertség
A Jenai Ásványtani Társaság tagja.
Szerkesztés
Írásai az Erdélyi Múzeumban (1814–1818), a Felső-Magyarországi Minervában jelentek meg (1828). Br. Wesselényi Miklóshoz írt levelét a Történeti Lapok közölte (1874).
Főbb művei
F. m.: Dugonicshoz, a tudomány és nemzeti nyelv boldogságának talpkövei. (Kolozsvár, 1805)
Nagyméltóságú marosnémethi gróf Gyulay Ignácz, Horváth Sclavonia és Dalmatia országok bánja tiszteletére. Költemény. (Kolozsvár, 1806)
A lyrikai poesis okai s a lyrikusok. (Felső-Magyarországi Minerva, 1828)
A tragédia legfőbbje a görögöknél s mostani álláspontja. (Magyar Shakespeare– tükör. Esszék, tanulmányok, kritikák. Vál., szerk. Maller Sándor, Ruttkay Kálmán. Bp., 1984).
Irodalom
Irod.: Lázár Béla: B. E. élete és irodalmi munkássága. (Bp., 1888)
Csetri Lajos: B. E. tanulmányai. (Cs. L.: Egység vagy különbözőség? Bp., 1990)
Sz. Szabó László: Egy feledésbe merült erdélyi polihisztor esztétikai nézetei. B. E. ízléselmélete. (Erdélyi Tükör, 1996).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
