Budai László

Született: 1928. július 19. Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1983. július 2. Budapest

Iskola

Elemi iskoláit Rákospalotán végezte. 

Életút

A rákospalotai Hutter Növényolajgyár géplakatosa, majd az Önálló Sportszázad tagja (1950–1952), a Kiképzési Csoportfőnökség Sportosztályának és a Hadsereg Sportközpontjának munkatársa (1952–1961). 

 

Visszavonulása után a Budapesti Honvéd ifjúsági csapatának szakvezetője (1961–1964), az Egyesített Tiszti Iskola (ETI), ill. a Kossuth Lajos Katonai Főiskolai SE (KKFSE, 1964–1979) edzője, a Fóti Tsz SE szaktanácsadója (1979–1980). A szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola Testnevelés Tanszékének munkatársa (1964–1979), alezredesként nyugdíjazták (1979). 

A Budapest-Rákosfalvai Sport Club (BRSC, 1942–1947), a Hutter Olaj SE (1947–1948), az FTC (1948–1950), ill. az ÉDOSZ (1950. febr.–jún.), a Budapesti Honvéd labdarúgója (1950–1961); jobbszélső. 

 

Labdarúgóként olimpiai bajnok (1952); vb 2. helyezett (1954), a vb-döntő résztvevője (1958); Európa Kupa (= Gerő–Svehla-kupa)-győztes (1953), Londonban az ún. „évszázad mérkőzésén” az angol válogatottat 6:3-ra legyőző magyar csapat tagja (1953. nov. 25.); Közép-európai Kupa-győztes (KK, 1959); 5-szörös magyar bajnok (1948/49, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955). Összesen 282 bajnoki mérkőzésen (1948–1961: 73 gól; ebből az FTC-ben: 60 bajnoki, 25 gól) és 2 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1956: 3 gól). 39-szeres magyar válogatott (1949. máj. 8.–1959. máj. 1.: 10 gól).

Rákospalotán kezdett el sportolni, első két egyesülete a helyi BRSC és a Hutter Olaj voltak. Húszévesen került az FTC-hez (1950: ÉDOSZ), majd politikai döntés nyomán a Budapesti Honvédban folytatta pályafutását. Első válogatott mérkőzése, egy Európa Kupa-mérkőzés volt (Újpest, 1949. máj. 8.: Magyarország–Ausztria 6:1). A válogatottban összesen 39 alkalommal szerepelt, legemlékezetesebb mérkőzésén négy gólt szerzett (Varsó, 1950. jún. 4.: Magyarország–Lengyelország 5:2). Az aranycsapat jobbszélsőjeként pályára lépett az évszázad mérkőzésén is (London, 1953. nov. 25.: Magyarország–Anglia 6:3), s jóllehet tagja volt a helsinki olimpiai bajnok csapatnak és a berni vb-n második helyen végzett együttesnek, sem az olimpiai döntőben, sem a berni vb-döntőben nem léphetett pályára! Az olimpiai döntőben Hidegkuti Nándor, a vb-döntőben, máig érthetetlen okból a balszélső Czibor Zoltán játszott a posztján! Az elvesztett vb-döntő után még öt évig válogatott maradt, részt vett az 1958. évi svédországi világbajnokságon (jobbszélsőként lépett pályára Mexikó ellen és a Wales elleni megismételt mérkőzésen). Jobbszélsőként feladata a belső csatárok kiszolgálása volt, viszonylag kevés válogatottsága az aranycsapat állandó jobbszélső-problémáival és elsősorban a csapaton belüli erővonalak alakulásával, a volt fradisták visszaszorításával függött össze. Edzőként, a KKFSE-ben, a Budapesti Honvéd számára nevelt tehetséges utánpótláskorú fiatalokat, ill. foglalkoztatott az NB I-ből már levezető játékosokat. 

Emlékezet

A budapesti Rákospalotai temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Tiszteletére róla nevezték el a Rákospalotai Egyetértés Atlétikai Club (REAC) felújított stadionját (2008-ban). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013