Burchard-Bélaváry Erzsébet
pedagógus
Született: 1897. november 9. Székesfehérvár
Meghalt: 1987. augusztus 17. Budapest
Család
Sz: Burchard Rezső minisztériumi tanácsos, Török Mária. Nagyapja: Burchard-Bélaváry Konrád (1837–1916) gazdasági vezető, főrendiházi tag.
Iskola
A bp.-i Csalogány utcai tanítóképző intézetben tanítói okl. szerzett (1916), Amszterdamban Maria Montessori tanfolyamán végzett (1924), majd Rómában nemzetközi Montessori-tanfolyamon tanult (1930).
Életút
Budapesten tanító (1916–1918), majd Bécsben és Hollandiában Montessori-rendszerű iskolákban tanított (1919–1926). Visszatért Magyarországra (1926), Budapesten saját óvodát (1927–1944) és népiskolát tartott fenn (1928–1941); egyúttal a bp.-i óvónőképző intézetekben továbbképző tanfolyamokat szervezett és gyakorlati bemutatókat tartott (1936–1940). A SZDP pedagógiai munkaközösségének tagja (1942–1943), részt vett a származásuk vagy nézeteik miatt üldözöttek mentésében (1944). A Népjóléti Minisztérium kisdedóvási osztályvezetője (1945–1948), a bp.-i Huba utcai pedagógiai gimnázium igazgatója (1948– 1956), az Oktatásügyi Minisztérium szakértői bizottságának tagjaként részt vett a felsőfokú óvónőképzés koncepciójának kidolgozásában (1956–1957), a kecskeméti óvónőképző intézet igazgatója (1959–1962).
A Maria Montessori által kidolgozott nevelési módszer magyarországi meghonosítója és nagy hatású képviselője. Vezető szerepet játszott a kisdedóvási törvénytervezet kidolgozásában (1946), az óvodák államosításának kezdeményezője (1946–1948). Magyarországon korábban az óvónők (óvók) középfokú képesítéssel, azaz az érettségi vagy a tanítói oklevél megszerzése után helyezkedhettek el. Az óvóképzés felsőfokúvá alakítása elsősorban Burchard-Bélaváry Erzsébet érdeme. Döntő részt vállalt az Oktatásügyi Minisztériumnak a felsőfokú óvó(nő)képzés koncepciójának kidolgozásában (1956/57), azaz abban, hogy Magyarországon – a világon először! – felsőfokú intézményben tanulhattak a jövő óvónői (1959. szept. 8-ától, Kecskeméten, Szarvason és Sopronban). Az Országos Pedagógiai Intézet külső munkatársaként részt vett az 1972-ben bevezetett óvodai nevelési program kidolgozásában. Fogl. még az értelmi fejlődés kérdéseivel, továbbfejlesztette a matematikai foglalkozások módszerét.
Főbb művei
F. m.: A Montessori-féle kisdedóvintézet. (Kisdednevelés, 1926)
A gyermek társas élete az óvodában. (Kisdednevelés, 1930)
Montessori Mária Budapesten. (Kisdednevelés, 1931)
Az írás szerepe a 6–10 éves gyermek életében. (A Gyermek, 1933)
A Montessori-mozgalom vázlatos története. (Az Új Nevelés magyar földön. 1925–1935. Bp., 1935)
Tanítsuk a gyermekeket öltözködni. (Gyermeknevelés, 1936)
Montessori módszer és tanmenet. (Pedagógiai Szeminárium, 1936)
A nevelő szerepe a gyermek mozgás- és beszédfejlődésében. (Gyermeknevelés, 1937)
Gyakorlati gyermekvédelem. Óvodák és napközi otthonok munkaterve. (Anonymus Könyvtár. 6. Bp., 1945)
Óvodai matematikai foglalkozások. Útmutató óvónők számára. (Bp., 1970; 3. kiad. 1975)
Hangari ho-ikunen ni okeru kyoju. Taiiku-kankyo ninshiki-kazu. Szabadi Ilonával. (Tokyo, 1983)
Visszaemlékezéseim a Montessori-módszerű magánóvodámra és a magán „népiskolámra”. (Pedagógiai Szemle, 1987)
A mentális higiénia követelményei az óvodában. (Thalassa, 1995)
ford.: Montessori Mária: Módszerem kézikönyve. Ford. Az előszót Kenyeres Elemér írta. (Bp., 1930)
Montessori Mária előadásai az új nevelésről. (Bp., 1932)
Az ember nevelése. Ford. Mayerné Bartal Andreával. Az utószót Földes Éva, a kísérő tanulmányt Vág Ottó írta. (Pedagógiai források. Bp., 1978).
Irodalom
Irod.: Szabadi Ilona: Burchard Erzsébet. (Óvodai Nevelés, 1987)
Tomor Lajosné: Burchard Erzsébet. (Pedagógiai Szemle, 1987)
Háló Magdolna: B. B. E. emlékezetére. (Óvodai Nevelés, 1992).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
