Burián István, 1918-tól rajeczi gr.
politikus, diplomata
1900-tól br.
Született: 1851. január 15. Stomfa, Pozsony vármegye
Meghalt: 1922. október 20. Bécs
Család
Sz: Burián István (1815–1887) ügyvéd, Horváth Bora. F: komlóskeresztesi br. Fejérváry Olga (1867–1933), Fejérváry Géza br. miniszterelnök leánya.
Iskola
A pozsonyi gimnáziumban éretts. (1869), a bécsi Keleti Akadémián végzett (1872).
Életút
Tanulmányait követően diplomáciai szolgálatba lépett (1872), Kairóban és Alexandriában konzuli növendék (1872–1875), Bukarestben és Belgrádban (1875–1880), majd Szófiában alkonzul (1880), utóbbi helyen az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciai képviseletének ideiglenes vezetője (1880–1882). Moszkvai főkonzul (1882–1886), szófiai követ (1886–1895), mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter stuttgarti, karlsruhei és darmstadti osztrák–magyar követ (1896. jún. 24.–1897. febr. 16.), majd athéni osztrák–magyar követ (1897. febr. 16.–1903. júl. 24.). A Monarchia közös pénzügyminisztere (1903. júl. 24.–1912. febr. 20.), gr. Tisza István kormányában a király személye körüli miniszter (1913. jún. 10.–1915. jan. 13.), közös külügyminiszter (1915. jan. 12.–1916. dec. 22.), közös pénzügyminiszter (1916. okt. 28.–1916. dec. 2. és 1916. dec. 22.–1918. szept. 7.) és ismét közös külügyminiszter (1918. ápr. 16.–1918. okt. 24.). A Főrendiház élethossziglan kinevezett tagja (1913-tól).
Közös pénzügyminiszterként – mint a rábízott tartomány központi irányítója – kezdeményezte és szorgalmazta Bosznia és Hercegovina annektálását (1908). Tisza István kormányában, mint az uralkodó személye körüli miniszter a magyar miniszterelnök külpolitikai tanácsadója és informátora volt, ezzel nagyban meghatározta a Monarchia külpolitikai irányvonalát. A második Balkán-háború előtt a Bulgáriával való szövetség megerősítését sürgette. Az 1914. évi szarajevói válság kirobbanása idején közvetítő szerepet játszott gr. Leopold von Berchtold közös külügyminiszter és a miniszterelnök között: Burián, akárcsak Tisza István ellenezte a Szerbia elleni háborút, ám annak kitörése után már a határozott fellépést szorgalmazta. Berchtold lemondása után Buriánt nevezték ki közös külügyminiszternek. Burián sikertelenül próbálta megakadályozni, hogy Románia és Olaszország a központi hatalmak ellen lépjen be a háborúba, de azt is elutasította, hogy az olasz semlegesség fejében engedjék át Olaszországnak a zömmel olaszok által lakott Trentinót. Az I. vh. kezdetén a közös külpolitikát a központi hatalmak katonai eredményeitől tette függővé, jóllehet hangzatos nyilatkozataiban Boszniához hasonló, nagy annexiókat ígért. Az antant fölényének egyre nyilvánvalóbbá válásától kompromisszumos békekötéseken fáradozott. Ferenc József halála után, az új uralkodó, IV. Károly lemondatta Buriánt, mert úgy vélte, hogy azon kormánytagok közé tartozik, aki a német szövetség lazításának és különbéke-elképzeléseinek akadálya volt. Amikor IV. Károly ügyetlenül, Németország háta mögött megszervezett magán-békekezdeményezései kitudódtak (a megegyezéses békét elutasító Clemenceau nyilvánosságra hozta az ún. Sixtus- levelet) Ottokar Czernin közös külügyminiszter lemondott – ismét Burián vállalta el a tisztséget. A Monarchia utolsó előtti közös külügyminisztereként végig kitartott a német szövetség mellett. A „kompromittálódott” uralkodót végleg kikapcsolták a külpolitikából, a Monarchia hadseregét pedig tkp. teljesen alárendelték a német hadvezetésnek. A közös hadsereg nagy olaszországi vereségei után még egyszer megpróbált kompromisszumos békét kötni: békeajánlattal fordult Woodrow Wilson amerikai elnökhöz (1918. okt. 4.), de az amerikai kormány elutasította a javaslatot. A diplomáciai kudarc után lemondott hivataláról (1918. okt. 24.). Az összeomlás után már nem vett részt a politikai életben, utolsó éveiben Bécsbe költözött.
Emlékezet
Naplóját, emlékiratait, egyéb értékes diplomáciai feljegyzéseit a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára őrzi.
Elismerés
A Szent István Rend nagykeresztese (1910), az Aranygyapjas Rend lovagja (1918).
Szerkesztés
A Pester Lloyd állandó tárcaírója (1920–1922).
Főbb művei
F. m.: A magyar delegáció egyesült négyes albizottságában tartott beszéde. (Bp., é. n.)
Drei Jahre. Aus der Zeit meiner Amstführung im Kriege. (Berlin, 1923).
Irodalom
Irod.: Báró B. I. naplói, 1907–1922 és báró B. I. távirati könyvei, 1913–1915 a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában. Szerk. Horváth Erzsébet, Tenke Sándor. (Bp., 1999)
Hajdú Tibor: A miniszter és apósa. B. I. és Fejérváry Géza. (Történelmi Szemle, 2007)
Diószegi István: B. I., a közös külügyminiszter. Diplomácia a háborúban. (História, 2008. 9.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
