Büchler Sándor
rabbi, történész
Született: 1870. szeptember 24. Fülek, Nógrád vármegye
Meghalt: 1944. július Auschwitz
Család
Sz: Büchler Pinkász rabbi, talmudista.
Iskola
Középiskoláit Székesfehérvárott végezte, majd az Országos Rabbiképző Intézetben tanult (1884–1894), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1893), a magyar zsidóság története tárgykörben magántanári képesítést szerzett (rabbik közül Magyarországon elsőként!, 1914); rabbivá avatták (1895).
Életút
Keszthelyen főrabbi (1897–1944); közben Nagy-Britanniában állami ösztöndíjjal történeti kutatásokat folytatott (1927–1928). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1914-től).
A magyarországi zsidóság történetével fogl. Alapvetően új eredményeket ért el a középkori és kora újkori európai – magyarországi – zsidó letelepedések vizsgálata terén. Vizsgálta még a jelentősebb magyar vagy magyarországi eredetű zsidó származású családok történetét és tevékenységét, továbbá a Vatikán és a magyarországi zsidók kapcsolatát. Jóllehet a város felajánlotta neki, hogy megmenti, ő követte sorstársait a helyi gettóba. A II. vh. végén a keszthelyi zsidósággal együtt deportálták, az auschwitzi koncentrációs táborban meggyilkolták.
Emlékezet
Tiszteletére Keszthelyen emlékszobát avattak (az Izraelita Hitközség Pethő utca 2. alatti közösségi házában, 2000. jan. 12-én). Kéziratai és művei nagy része megsemmisült, munkássága egy részét őrző könyvek és néhány személyes tárgy itt megtekinthető. Az ő nevét vette fel a magyar zsidó történeti hagyományokat ápoló Büchler Sándor Baráti Társaság.
Elismerés
Tenczer-díj (1901).
Szerkesztés
Írásai és egyházi beszédei – többek között – a Magyar Zsidó Szemle (1892–1910), az Egyenlőség (1892–1915), az Izraelita Tanügyi Értesítő (1894–1913), az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) Évkönyve (1895–1905), a Magyar Izrael (1909–1910), a Múlt és Jövő (1912) és a Magyar Nyelvőr c. folyóiratokban jelentek meg (1913).
Főbb művei
F. m.: Zsidó letelepedések Európában a XVI. és XVII. században, főtekintettel Magyarországra. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1893)
Sáj Lamóre. (Bp., 1895)
Az országos főrabbi hivatal Magyarországon a XVII. és a XVIII. században. (IMIT Évkönyve, 1896)
Zsidók a magyar egyetemen. (IMIT Évkönyve, 1897)
A nógrád vármegyei zsidók történelméből. (Magyar Zsidó Szemle, 1898)
A magyar zsidók viseletéről. (IMIT Évkönyve, 1898)
A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig. (Bp., 1901)
A zsidók története és irodalma. Iskolai használatra írta Goldberger Rafáel. Átd. B. S. (Bp., 1901; 8. kiad. 1915)
A magyar nyelv terjeszkedése a zsidók között. (IMIT Évkönyve, 1905)
A zsidók története. Közép- és felsőleányiskolák számára. 2. rész. A Talmud korától napjainkig. (Bp., 1908)
Eötvös József báró és a magyar zsidóság. (Izraelita Tanügyi Értesítő, 1913)
A Goldzieherek családfájáról. (H. n., 1939)
Szerencsés Imre származása. (Mahler Ede Emlékkönyv. Bp., 1939)
Das Judenprivilegium Bélas IV. vom Jahre 1255. (Bp., 1941)
A Szentszék és a magyar zsidók a XVI. században. (H. és é. n.)
szerk.: Goldberg, R.: A zsidó nép története és irodalma a tíz törzs számkivetésétől a mai napig. Sajtó alá rend., átd. (Bp., 1901; 8. kiad. 1915).
Irodalom
Irod.: Dán Róbert: B. S. irodalmi munkássága. – Scheiber Sándor: B. S. történetírói munkásságához. (Magyar–zsidó oklevéltár. 10. köt. Bp., 1967)
A halottak élén. Emlékfüzet B. S. főrabbi halálának 50. évfordulójára. Összeáll. László József. B. S. műveinek bibliográfiájával. (Keszthely, 1994)
Adalékok B. S. és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája. Szerk. Frojimovics Kinga, Schweitzer Gábor. (Makor. Magyar–zsidó levéltári füzetek. Bp., 1997)
Schweitzer Gábor: Rabbi a katedrán. B. S. magántanári habilitációja 1914-ben. (Történelmi Szemle, 2002)
Czoma László: B. S. (“Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket”. Tanulmányok a zsidó történetírásról. Mórija könyvek. 4. Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
