Bodor Endre
jogász, rendőrezredes
Született: 1926. június 11. Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2000. augusztus 28. Budapest
Család
Sz: Bodor Aladár (†1928) műszaki rajzoló. F: 1948-tól Stricker Éva középiskolai tanár. Fia: Bodor Péter; leánya: Bodor Éva. Testvére: Bodor István textiltechnikus.
Iskola
Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban tanult, a rákospalotai Wágner Manó Gimnáziumban éretts. (1945); a II. vh. végén munkaszolgálatos, a jugoszláviai bori tábor foglya (1944–1945). Az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1957), az Idegennyelvű Főiskolán német fordító és tolmács szakon végzett (1963).
Életút
A Phöbus Villamosüzem segédmunkása (1945–1946), a Belügyminisztérium (BM) munkatársa; a Vidéki Főkapitányságon, majd a Híradós Tanosztályon szolgált (1946–1952), majd a BM központi állományában ún. fővizsgáló és a Bűnügyi Osztály helyettes vezetője (1952–1960). A Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK) a Bűnügyi Tájékoztató és Nyilvántartó Osztály vezetője (1960- tól); később rendőrezredessé léptették elő.
A forradalom idején a BM bp.-i Jászai Mari téri épületében teljesített szolgálatot, részt vett a forradalmárok elleni harcban (1956. okt.–nov.). A bukás után Miskolcon vezette azt a nyomozócsoportot, amelyiket a Miskolc és Ózd környéki ún. ellenforradalmi terrorgyilkosságok felderítésével bíztak meg (1956. nov.–1957. febr.). A megtorlás alatt számos, a bűnügyi szolgálatot érintő jogszabály megalkotásában, ill. módosításában közreműködött. Szakíróként elsősorban a főváros bűnügyi helyzetének vizsgálatával, a rendőri helyszínelés körülményeivel, valamint a gazdasági és a kiemelten fontos, élet elleni bűncselekmények nyomozásával és felderítésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott.
Elismerés
48-as Díszérem (1948), Szolgálati Érdemérem (1959), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1961).
Szerkesztés
A Bűnügyi Tájékoztató szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: Egy bűnszövetkezet leleplezése a háziipar területén. Majtényi Jánossal. (Rendőrségi Szemle, 1954)
Közvetett bizonyítékok alkalmazása egy bűnügyi vizsgálata során. – A Goldberger-ügy. (Rendőrségi Szemle, 1955)
Néhány tapasztalat a büntetőpolitikai elvek érvényesítéséről. – Gyilkosság felderítése az eltűnések vizsgálata alapján. (Rendőrségi Szemle, 1956)
A nyomozási kísérlet és helyszínelés. (Rendőrségi Szemle, 1957)
A terhelt kihallgatása. – Törvény a népi ellenőrzésről. – Tegyük támadóvá a bűnüldöző munkát! A bűnügyi szervek feladatai a közbiztonság megjavításában. – A bűncselekmények elkövetésének szakaszai. (Rendőrségi Szemle, 1958)
A 3. sz. miniszteri parancs végrehajtása. (Rendőrségi Szemle, 1959)
A cigánybűnözés egyes kérdései. (Bűnügyi Tájékoztató, 1959)
A gyanúsítottal szembeni eljárás szabályai terheltté nyilvánítás előtt. (Rendőrségi Szemle, 1962)
A fővárosban elkövetett „markecolásos” bűnügyek nyomozásának értékelése. Váradi Györggyel. – A prostitúció helyzete a fővárosban. Szücs Jánossal. (Belügyi Szemle, 1964)
A korrupciós jellegű bűncselekmények nyomozása. (Bp., 1964)
Élet elleni bűncselekmények. Monográfia. (Bp., 1965)
A Ferenc körúti postarablás tetteseinek felderítése. Baranyó Györggyel. (Belügyi Szemle, 1977)
A szervezett jellegű bűnözés megnyilvánulásai a fővárosban. Csiba Istvánnal. – A fővárosban élő lumpen elemek helyzetéről. Csiba Istvánnal. (Belügyi Szemle, 1983)
A vagyon elleni bűncselekmények alakulása és a vagyonvédelem helyzete a fővárosban. Konczer Istvánnal. – Az alkoholizmus visszaszorítása érdekében tett rendőri intézkedések alakulása a fővárosban. Török Lászlóval. (Belügyi Szemle, 1984).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 2000. szept. 5.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
