Álgya-Pap Zoltán, alsókománai
honvéd tábornok
1912-ig Álgya
Született: 1895. március 18. Budapest
Meghalt: 1987. október 10. Hága, Hollandia
Család
Sz: Álgya János MÁV-mérnök, Petry Gizella.
Iskola
A bécsújhelyi Terézia Katonai Akadémián végzett, hadnaggyá avatták a komáromi cs. és kir. 12. gyalogezredhez (1914), a Ludovika tiszti továbbképző tanfolyamán (tkp. Hadiakadémián) is végzett (1923).
Életút
Az I. vh.-ban ezredével az orosz harctéren küzdött; a pozsonyi cs. és kir. 14. gyaloghadosztály vezérkari tisztje az olasz fronton (1914–1918). Erdélybe távozott (1918); az összeomlás után belépett Horthy Miklós ún. nemzeti hadseregébe (1920). Csapattiszti és vezérkari beosztásokat látott el (1923–1932), szófiai (1932–1934), ill. londoni székhellyel londoni és washingtoni katonai attasé (1934–1937). A Honvéd Vezérkar főnökének szárnysegédje (1937. jún. 1.–1939. jan. 15.), a kassai VIII. hadtest (1939. jan. 16.–1941. jún. 28.), majd az ún. Kárpát Csoport vezérkari főnöke (1941. jún. 29.–1942. jan. 31.). A pécsi 11. (1942. febr. 1.–okt. 15.), azután az 5. (később 105.) könnyűhadosztály parancsnoka (1942. okt. 15.–1943. okt. 1.); kinevezték vezérőrnaggyá (1942. ápr. 1.) és Kárpátalja közbiztonsági parancsnokává (1943. okt. 1.). Az ismét felállított szegedi V. hadtest parancsnoka (1944. szept.–nov.); csapatai a Kárpátokban küzdöttek. A Szolyva és Munkács térségében zajló súlyos védelmi harcok során a harckocsikkal megerősített túlerejű ellenséggel szemben ellenlökést vezetve személyesen állt csapatai élére és így biztosította az egység más részeinek harcból való kivonását (1944. okt. 23–26.). A vállalkozás során csapatait átkarolták, amelyből kemény harcok árán sikerült kitörniük, az ellenségnek érzékeny veszteséget okozva. Tettéért a M. Tiszti Arany Vitézségi Érmet a Honvédség 11. tagjaként – egyetlen tábornokként – adományozták részére (1944. nov. 10.). Kinevezték altábornaggyá (1944. nov. 1.), súlyosan megsebesült (1944. nov. 13.). Egy bécsi katonai kórházból szovjet hadifogságba került (1945. ápr.). Csernyigovban mint háborús bűnöst 25 év kényszermunkára ítélték (1947. okt. 2.). Hazatért (1955), de rögtön a jászberényi járási börtönbe zárták (1955–1956. okt. 8.). Szabadulása után Ausztriába (1956. nov.), majd Hollandiába távozott (1957). – Indiában mint a “szabad keresztyén egyház” lelkésze működött (1958–1972), utána visszatért Hollandiába, Huizen városában, a Nemzetközi Tozófiai Központ szeretetházában ált (1972-től).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
