Bolgár Elek

Született: 1883. július 3. Kassa
Meghalt: 1955. június 26. Budapest

Iskola

Apja korai elvesztése után családja Budapestre költözött, majd Zentán éretts. (1901). A bp.-i és a kolozsvári tudományegyetemen tanult (1901–1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen jogtud. doktori okl. (1906), a berni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1910). Az MTA tagja (t.: 1945. máj. 30.; r.: 1949. okt. 31.).

Életút

A Huszadik Század, a Budapesti Napló, a Jövő, a Munka Szemléje, és a Szocializmus c. folyóiratok munkatársa (1906-tól), egyúttal a Népszava zürichi tudósítója (1906–1907), Svájcból való hazatérése után közeli kapcsolatba került Szabó Ervinnel (1907), akinek ajánlására a New Yorkban megjelenő Népakarat c. magyar nyelvű lap szerkesztője lett (1907–1909). A zürichi Eintracht nevű munkásképző egyesület elnöke (1909–1910), a worchesteri (USA) egyetemen szociálpolitikai előadásokat tartott (1910–1911). – Hazatérése után (1911) Budapest székesfőváros szociálpolitikai (1911–1914), majd közgazdasági ügyosztályán segédfogalmazó (1914–1916); egyúttal az Iparrajziskola igazgatósági titkára (1914–1916). A Kereskedelmi Akadémia r. tanára (1916–1919), egyidejűleg tanított a bp.-i VIII. kerületi Bezerédj utcai női kereskedelmi iskolában, ill. a kereskedelmi iskola tanárképző intézetében és előadásokat tartott a bp.-i tudományegyetemen is (1918–1919). A KMP tagja (1918), a Vörös Újság szerkesztőbizottsága és az illegális kommunista párt vezetősége tagja (1919. febr.–márc.). A Tanácsköztársaság alatt bécsi követ (1919. márc.–jún.), külügyi népbiztoshelyettes (1919. jún.–júl.), a bp.-i tudományegyetem tanára, s a Történelmi Materializmus Kutató Intézetének igazgatója. – A proletárdiktatúra bukása után Jugoszlávián át Bécsbe menekült (1919. aug.). Bécsben (1919–1922), majd Berlinben élt (1922–1937), ahol a Sovjetwirtschaft und Aussenhandel c. folyóirat szerkesztője (1933–1937), s részt vett a kommunista mozgalomban. A Szovjetunióban telepedett le, Moszkvában tud. kutató (1937–1941), a frunzei pedagógiai főiskola és a rosztovi egyetem ny. r. tanára (1941–1944). A szovjet hadsereg tisztjeként tért vissza Magyarországra (1944). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a diplomáciatörténet ny. r. tanára (1945–1946), a Külügyminisztérium államtitkára és a külügyminiszter állandó helyettese (1946–1947), a Magyar Köztársaság prágai (1947–1949), londoni nagykövete (1949–1951). Az ELTE BTK dékánja (1951–1952), az ELTE ÁJTK tanszékvezető egy. tanára (1953–1955).

A magyarországi szociológiatudomány egyik úttörője. Első munkái már jogi doktori oklevelének megszerzése után megjelentek, s ezekben a korabeli polgári szociológia módszereit bírálta. Korai műveiben nagy hatással volt rá Szabó Ervin, akinek támogatásával sorra jelentek meg írásai a Huszadik Században, a Szocializmusban, s más baloldali folyóiratban. Magyarországon az elsők között foglalkozott szociálpolitikai kérdésekkel, ezzel kapcsolatos dolgozatait a Városi Szemlében közölte. 1918-ban belépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején fontos pozíciókat vállalt, ill. az ekkor létrejött első magyarországi történelmi materializmussal foglalkozó kutatóintézet alapító igazgatója. A Tanácsköztársaság bukása után kb. 25 éven át emigrációban folytatta tudományos tevékenységét: marxista kutatóként elsősorban a Szovjetunió gazdaságát, jog- és államrendjét, közigazgatását és a változó szocialista gazdaság problémáit vizsgálta. Több tanulmányt írt Lenin és a magyar szocialisták kapcsolatáról, magyar, szovjet és német diplomáciatörténetről, az Amerikai Egyesült Államok gazdaságáról, a szovjet demokrácia fejlődéséről és hiányosságairól. Sok munkája kéziratban maradt, ill. elpusztult. A II. vh. után hazatért s egyetemi tanárként, majd a Külügyminisztérium vezető tisztviselőjeként, valamint nagykövetként fontos szerepet játszott az új magyar külpolitika kialakításában.

Szerkesztés

A Huszadik Század, a Budapesti Napló, a Jövő, a Munka Szemléje, és a Szocializmus c. folyóiratok munkatársa (1906-tól), egyúttal a Népszava zürichi tudósítója (1906–1907), Svájcból való hazatérése után közeli kapcsolatba került Szabó Ervinnel (1907), akinek ajánlására a New Yorkban megjelenő Népakarat c. magyar nyelvű lap szerkesztője lett (1907–1909). A Vörös Újság szerkesztőbizottsága tagja (1919. febr.–márc.).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013