Bonkáló Sándor
irodalomtörténész
Született: 1880. január 22. Rahó, Máramaros vármegye
Meghalt: 1959. november 3. Budapest
Temetés: 1959. november 9. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Bonkáló János kántortanító, Hadzsega Mária, egy ruszin pap családból származott. F: Kálmán Edit (Künstler Edit), Kálmán Ignác és Hirsch Mária leánya. Fia: Bonkáló Sándor (1912–1988) orvos, neurológus, a torontói egyetem professzora, Bonkáló Ervin (1916–) történész, a kanadai Sudburyben él, Bonkáló Tamás (1922–2008) mérnök, Kossuth-díjas.
Iskola
Az ungvári piarista gimnáziumban éretts. (1898), az ungvári görög katolikus papnevelőintézetben teológiát hallgatott (1898–1900), a budapesti tudományegyetemen német–latin–szláv szakos középiskolai tanári okl. (1905), szlavisztikából bölcsészdoktori okl. szerzett (1910); közben a lipcsei és a szentpétervári egyetemen szláv filológiai tanulmányokat folytatott (1905–1908). Az orosz nyelv és irodalom tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1917).
Életút
A szegedi állami gimnázium helyettes (1905–1906), a gyöngyösi (1906–1913), a zalaegerszegi gimnázium (1916–1917), a budapesti X. kerületi főgimnázium r. tanára (1917–1919). A budapesti tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen a rutén nyelv és irodalom ny. r. tanára (1919–1924), tanszékét megszüntették, nyugdíjazták (1924). A Károlyi-kormány által létrehozott autonóm ruszin terület, a Ruszka Krajina (1918–1919), majd a magyar békedelegáció ruszin szakértője (1920). A budapesti Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémián és a budapesti Vas utcai Kereskedelmi Iskolán az orosz kereskedelmi levelezés tanára (1924–1939), az Országos Központi Hitelszövetkezet rutén nyelvű lapjának, a Druzsesztvónak szerkesztője (1939–1944), a Pázmány Péter Tudományegyetemen az ukrán nyelv és irodalom ny. r. tanára (1945–1946), a Szovjet Ellenőrző Bizottság kérésére az Egyetemi Tanács fegyelmi eljárással nyugdíjazta (1950).
Az orosz, a rutén és az ukrán nyelv és irodalom nemzetközileg is ismert kutatója. Alapvetően új eredményeket ért el a keleti szláv népek (elsősorban az orosz, a ruszin és az ukrán) irodalmának vizsgálata, valamint a magyar–orosz irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok feltárása terén. Az orosz irodalom története (1924) c. kétkötetes munkája a magyarországi russzisztika korszakos jelentőségű alkotása. A Nyugat külső szerzőjeként rendszeresen írt az oroszországi változásokról, nyomon követte és recenzálta az orosz irodalmat, bemutatta az új szovjet-orosz írókat, ugyanakkor több lapban is szólt az új szovjet kormány vallásellenességéről, ill. bírálta a kialakuló sztálinizmust. Több írásában kiállt a ruszin (= rutén, kisorosz) nép identitása mellett, népszerűsítette kárpátaljai irodalmukat. Műfordítói tevékenysége is jelentős, Lev Tolsztoj számos regényét fordította magyar nyelvre.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Munkásságával Salga Attila foglalkozik.
Szerkesztés
A világirodalom klasszikusai c. könyvsorozat társszerkesztője (1925–1938).
Főbb művei
F. m.: A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana. Egy. doktori értek. (Gyöngyös, 1910)
A russzofil agitáció és a rutén kérdés. – A szlávok múltja és jelene. (Magyar Figyelő, 1912)
A jobbágy az orosz irodalomban. (Budapesti Szemle, 1914)
A szlávok. A szláv népek és a szláv kérdés ismertetése. (Modern Könyvtár. 471–476. Bp., 1915)
Az orosz – nagyorosz – és a rutén – kisorosz vagy ukrajnai – irodalmi nyelv kérdéséhez. (Nyelvtudomány, 1915)
Beiträge zur ukrainischen Wortforschung. (Archiv für Slavische Philologie, 1916)
A jobbágy az orosz irodalomban. (Budapesti Szemle, 1917)
Az ukrán mozgalom története. 1917– 1922. (Külügyi könyvtár. 5. Bp., 1922)
Die ungarländischen Ruthenen. (Leipzig, 1921)
Az orosz messianizmus. – Tolsztoj futása és halála. – Orosz elbeszélők. (Nyugat, 1925)
Az orosz irodalom története. 1–2. Monográfia. (Bp., 1926; Athenaeum olcsó ismeretterjesztő könyvei. 2. kiad. Bp., 1931)
Az orosz forradalom írói. 1–2. (Nyugat, 1926)
Az orosz irodalom 1917-től napjainkig. (Budapesti Szemle, 1927)
A csehek és tótok szerepe a szláv mozgalmakban. (Bp., 1932)
A cári Oroszország útja a bolsevizmus felé. (Katholikus Szemle, 1932)
Az orosz népdráma. (Budapesti Szemle, 1932)
A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés. (Felvidéki Tudományos Társaság kiadványai. Pécs, 1935)
Gogoly realizmusa és a mai szovjetorosz realizmus. (Katholikus Szemle, 1935)
Nemzetiségi kérdés a Szovjetunióban. (Katholikus Szemle, 1940)
A rutének (ruszinok). (Magyarságismeret. 1. Bp., 1941; angolul: East European Monographs. Boulder, 1990)
A ruszin irodalmi nyelv. (Zorja, 1941)
Russzkij lityeraturnij jazik. (Ungvár, 1941)
A rutének (ruszinok). Sajtó alá rend., jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Salga Attila. B. S. életrajzát Bonkáló Ervin, a bevezetőt Szöllősy Pál írta. (2. bőv. kiad. Bp.–Basel, 1998)
ford.: A fehér cár mesekertje. Meséli B. S. Szabó Lucy rajzaival. (Bp., 1927)
Tolsztoj, Lev: A kozákok. Regény. Ford. (Klasszikus regénytár. Új sorozat. Bp., 1927; új kiad. Kozákok címmel Bp., 1948; 4. kiad. 1950)
Dosztojevszkij özvegyének emlékiratai. I–II. köt. Ford. (Bp., 1928)
Tolsztoj, Lev: Háború és béke. I–XI. köt. Regény. Ford., a bevezető tanulmányt írta. Ill. Semjén Ferenc. (Gutenberg könyvek. Bp., 1928)
Tolsztoj, Lev: Karenina Anna. I–IV. köt. Regény. A bevezető tanulmányt írta. B. S. Ford. ifj. Pálóczy Horváth Lajossal. A fordítást átnézte Trócsányi Zoltán, ill. Semjén Ferenc. (Gutenberg könyvek. Bp., 1928)
Tolsztája, Alekszandra: Tolsztoj futása és halála. Ford. (Bp., 1928)
Tolsztoj, Lev: Szevásztopol. Elbeszélések. Voinovich Géza bevezetésével. Ford. (Élő könyvek. II. Külföldi klasszikusok. 29. Bp., 1930)
Msztyiszlavszkij, Szergej: Tilos ösvény. Ifjúsági regény. Ford. B. S. Ill. Benkő Sándor. (Bp., 1958)
Dosztojevszkaja, Anna: Emlékeim. B. S. fordítását átd. és kieg. Harsányi Éva. Az utószót és a jegyzeteket Bakcsi György írta. (Emlékezések. Bp., 1989).
Irodalom
Irod.: Salga Attila: B. S. emlékezete. (Hevesi Művelődés, 1974)
Salga Attila: Adalékok B. S. életéhez és munkáságához. (Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Eger, 1974)
Salga Attila: B. S. és a keleti szlávok. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1975)
Kovács Zoltán: B. S. (Filológiai Közlöny, 1980).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
