Almási Gábor
szobrász
Született: 1911. június 13. Tóthfalu
Meghalt: 1994. november 27. Szabadka
Család
Leánya: Almási Magda (1936–) belsőépítész, ipari formatervező. 2. F: Almási Weil Liza (1920–2005) festőművész, divattervező.
Iskola
Weiner Lipót zentai bútorgyárában műbútor-asztalosságot és fafaragást tanult (1925–1928), Oláh Sándor szabadkai rajzóráira járt (1932–1935), majd a belgrádi Képzőművészeti Akadémia Szobrászati Szakán Lojze Dolinar osztályában végzett (1952).
Életút
A szabadkai Sipos-féle bútorgyárban (1928–1929), majd Belgrádban és Zágrábban (1929–1931), ill. Weiner Lipót zentai bútorgyárában asztalos (1931–1932). Szabadkán telepedett le (1932). Szabadkán képzőművészetet tanított (1952–1965), Detmoldban (NSZK) Walter Altmeier faszobrász és restaurátor műhelyében dolgozott (1966–1970), hazatérése után a szabadkai Aurometal nemesfémfeldolgozó üzem formatervezője (1970–1972). 1934-től kiállító művész. Részt vett a topolyai, a zentai és a becsei művésztelep munkájában.
Szabadkán előbb bútorterveit adta ki albumban (1935, 1937), majd elsősorban szobrászattal kezdett el foglalkozni (első műve: A nevető maszk, 1934). Hangya András vezetésével figurális rajztanfolyamot vezetett (1945–1946); a figurális rajztanfolyam bemutatkozó tárlatán a kiállított 90 műből 48-cal (21 szoborral és 27 rajzzal) szerepelt (1948). Realista portrék és kompozíciók mellett fafaragásokat, ún. spirális műveket, terrakotta alkotásokat is készített. Legjelentősebb munkái a portrészobrai: mellszoborként, domborműként vagy karikatúra-szoborként a zeneirodalom nagyjai mellett számos magyar és délszláv író, történelmi és közéleti személy portréját készítette el. Szobrászatát az emberközpontúság, az emberi karakter megragadása, a gondolatiság és a valóságábrázolás jellemzi. Híres zenészportréit (Liszt, Muszorgszkij, Chopin, Schubert stb., 1946-tól) a Szabadkai Zeneiskola megrendelésére készítette el. Portréinak nagy része gipszből készült, csak kis részüket öntette bronzba. Portrék mellett alkotó korszakának második felében több stilizált faszobrot (Spirális cseresznyefából, 1959; Fekete spirális, 1960; Tragikus spirális, 1963), ill. a múlt és a jelen mindennapjait megörökítő apró terrakotta szobrot (Alku, 1963; Parasztasszony, 1973; Kofa, 1973) is készített.
Emlékezet
Hagyatékát végrendeletében Szabadka városára hagyta azzal a feltétellel, hogy műveit állandó jelleggel a Szabadkai Városi Múzeumban állítsák ki (ez egyelőre nem valósult meg). Szülőfalujában emlékére emléktáblát és emlékkaput helyeztek el (2003).
Elismertség
A Jugoszláv Képzőművészek Szövetségének tagja (1953-tól).
Elismerés
Szabadka Város Októberi Díja (1982, az adai Szarvas Gábor-emlékműpályázat III. díja (Szarvas Gábor szobráért, Almási Magdával).
Kiállítások
F. kiállításai: önálló: Városi Kiállítási Csarnok (Szabadka, 1959, 1962; Zenta, 1962)
Képtár (Óbecse, 1962)
Szabadkai Képzőművészeti Találkozó (1973)
Móra Ferenc Múzeum Képtára (Szeged, 1974)
40 év portréi. 1935–1975 (Szabadkai Népszínház, 1975)
Portrékiállítás (24. Kanizsai Írótábor, Magyarkanizsa, 1976)
Így látom én – portrék és karikatúrák (Városi Kiállítóterem, Magyarkanizsa, 1977)
Városi Könyvtár (Szabadka, 1977)
Forum Klub (Újvidék, 1978)
Zenei témák (Szabadkai Zeneiskola, 1978)
Retrospektív kiállítás. 1936–1986 (Szabadkai Városháza előcsarnoka, 1987)
Színház (Magyarkanizsa, 1994)
Erdős René-ház (Bp., 1996)
Memento. A. G. és Glid Nándor hagyatéka (Szabadkai Városi Múzeum, 2001)
Tóthfalu (2003)
Topolyai Múzeum (2004)
A koncertterem szobrainak alkotója (Szabadkai Városi Múzeum, 2004)
Emberközelben. Retrospektív kiállítás (Zentai Városi Múzeum, 2005)
Retrospektív kiállítás (Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok, Ada, 2005)
csoportos: Amatőr festők kiállítása (Szabadka, 1934)
Jugoszláviai fiatal magyar képzőművészek tárlata (Magyar Olvasókör, Szabadka, 1938)
A figurális rajztanfolyam kiállítása (Szabadkai Kultúrotthon, 1948)
Jugoszláv ifjúsági fesztivál (Belgrád, 1948)
Szabadkai alkotók kiállítása (Szabadkai Városi Múzeum, 1949)
A Szabadkán élő, akadémiai végzettségű alkotók kiállítása (Szabadkai Városi Múzeum, 1951)
Vajdasági Magyar Képzőművészek Kiállítása (Magyar Ünnepi Játékok, Milekic-villa, Palocs, 1952)
A Vajdasági Képzőművészek Egyesületének kiállítása (Szarajevó–Szkopje, 1960)
A vajdasági művésztelepek 10 éve (Szabadka–Zenta, 1962)
Kisplasztikai és plakátművészeti kiállítás (Belgrád, 1965)
Három évtized palettái (Szabadkai Városi Múzeum, 1966)
Vajdaság képzőművészei (Művészeti Pavilon, Belgrád, 1970)
Képzőművészeti alkotások Szabadkán. 1945–1970. (Szabadkai Városi Múzeum, 1970)
A szabadkai és szegedi művészek I. közös kiállítása (Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1970)
Szabadkai Képzőművészeti Találkozó (1970)
A Topolyai Művésztelep húsz esztendeje. 1953–1973 (Topolya, 1973)
Vajdasági művésztelepek kiállítása (Szabadka Képzőművészeti Találkozó, 1973)
A Híd folyóirat képzőművészeti tárlata (Szabadka, 1979)
Képzőművészet a Vajdaságban. 1944–1954 (Modern Művészetek Galériája, Újvidék, 1980)
Vajdasági kulturális napok (Bécs, 1981)
30 év alkotómunka. 1953–1983. A Topolyai Művésztelep 52. tárlata (Kis Képtár, Topolya, 1983)
A Szabadkai Városi Múzeum állandó képzőművészeti tárlata (Szabadka, 1984–1987)
20 éves a Tóth József-alapítvány (Zentai Városi Múzeum, 1992)
Zentai arcképek (Zentai Városi Múzeum, 1997)
Állandó tárlatra várva… (Szabadkai Városi Múzeum, 2002).
Főbb művei
F. m.: szobrai: Szegény asszony (fa, 1937)
Zsákolók (gipsz, 1938)
Tuskó (fa, 1947, fa)
Vasútépítők (patinázott gipsz, 1950)
Gereblyés lány (gipsz, 1951)
Új korszak (fa, 1959)
Spirális cseresznyefából (fa, 1959)
Világos spirális (fa, 1960)
Fekete spirális (fa, 1960)
Bika (terrakotta, 1961)
Niké (terrakotta, 1963)
Alku (terrakotta, 1963)
Tragikus spirális (fa, 1963)
Körtefa spirális (fa, 1964)
Szárnyszegetten (gipsz, 1971)
Kofa (terrakotta, 1973)
Kosaras asszony (terrakotta, 1973)
Parasztasszony (terrakotta, 1973)
Szárnyak (1981, fa)
gipszportréi: Beethoven (1938)
Ady Endre (1940)
Önarckép (1948)
Petőfi Sándor (1948)
Liszinszkij (1951)
Chopin (1951)
Savoyai Eugén (1951)
Paganini (1952)
József Attila (1952)
Shakespeare (1953)
Oláh Sándor (1962)
Liszt Ferenc (1964)
Muszorgszkij (1964)
Gorkij (1977)
Ady Endre (terrakotta, 1977)
Ivo Andric (terrakotta, 1977)
Balázs G. Árpád (dombormű, 1977)
köztéri szobrai: Elefánt és oroszlán (Palicsi állatkert, 1948)
Csáth Géza (portré, bronz, Szabadka, 1969)
Kosztolányi Dezső (bronz, Szabadka, 1985)
Lifka Sándor (bronz, Szabadka, 1994)
Szarvas Gábor (mellszobor, Ada)
könyve: Szobortalan égaljról jöttem. Önéletrajz. (Szabadka, 1981).
Irodalom
Irod.: Gál László: A. G. útja. (Híd, 1949)
Duranci, Bela: Portreti. 1935–1975. Kat. (Subotica, 1975)
Arsic, Milos: Likovna umetnost u Vojvodini. 1944–1954. Kat. (Novi Sad, 1980)
Gajdos Tibor: A sokarcú A. G. (Híd, 1981)
Ivanovic, Ljiljana: Razvoj skulpture u Vojvodini. 1895–1980. Kat. (Újvidék, 1984)
Gajdos Tibor: Szabadka képzőművészete. (Szabadka, 1995)
Gyermán Tibor: A. G. és Glid Nándor közös retrospektív kiállítása. (Magyar Szó, 2001. szept. 1.)
Kalapis Zoltán: A. G. (K. Z.: Életrajzi kalauz. I. Újvidék, 2002)
Ninkovné K. Olga Mária: Emberközelben. A. G. élete és művészete. (Tóthfalu, 2003)
N. K.: Felülmúlhatatlan szoborportrék. Könyvbemutató és emlékkiállítás Topolyán. (Magyar Szó, 2004. okt. 25.)
Balázs-Arth Valéria: Á. J. (Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon. Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
