Borbély István
irodalomtörténész, unitárius lelkész, teológus
Született: 1886. november 23. Torockó, Torda-Aranyos vármegye
Meghalt: 1932. március 20. Kolozsvár
Család
Sz: Borbély János sóbánya-hivatalnok, Pál Anna.
Iskola
Középiskoláit Budapesten, Nagyenyeden és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári unitárius gimnáziumban éretts. (1904), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magyar–német szakos tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1909); közben Jénában is tanult (1907). A kolozsvári unitárius teológiai akadémián lelkészi okl. (1925), teológiai magántanári képesítést szerzett (1928).
Életút
A kolozsvári unitárius gimnázium óraadó és felügyelő tanára (1905-1910), helyettes (1911–1912), r. tanára (1912–1914); közben tanulmányai befejezése után egyéves önkéntes a tiroli 1. császári vadászoknál (1910–1911). Az I. vh.-ban az olasz és az osztrák fronton harcolt (1914–1918; tartalékos főhadnagyi rangban (1916–1918, leszerelt: 1919. jan.). Az összeomlás után visszatért a kolozsvári unitárius gimnáziumhoz, mint rendes tanár (1919–1928), egyúttal a gimnázium igazgatója is (1925-1928). A kolozsvári unitárius teológiai akadémián a szisztematika r. tanára (1928–1932).
A magyarországi pozitivista irodalom- és történelemszemlélet egyik jelentős erdélyi képviselőjeként elsősorban unitárius teológiai kérdésekkel, a modern unitárius hitelvek kialakulásával, ill. a magyarországi unitárius egyház történetével, régi magyar hitviták irodalmával, a különböző magyarországi unitárius Szentírások összehasonlító vizsgálatával, valamint Torockó helytörténetével, a helyi unitarizmus múltjának emlékeivel fogl. Magyar irodalomtörténetének bevezetésében Taine elméletére hivatkozva hangsúlyozza a társadalomtudományi szempontok figyelembevételét az irodalmi jelenségek vizsgálatakor, a magyar irodalom periodizálásában pedig szellemtörténeti kategóriákat vett alapul: a reformáció és ellenreformáció után a nemzeti szellem pihenése, diadalra jutása és fénykora jelenti számára az irodalomtörténet határköveit, míg a 20. századot már a nemzetközi áramlatok felülkerekedésével jellemezte. Különösen értékes erdélyi irodalomszervező tevékenysége.
Elismerés
Az Unitárius Irodalmi Társaság főtitkára (1920–1929). Az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja.
Szerkesztés
Az Unitárius Közlöny (1920–1921), a Keresztény Magvető (1922–1928), ill. az Irodalmi kiskönyvtár (1926) és az Unitárius Könyvtár, valamint az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtára szerkesztője (1926–1928). Az Erdélyi Irodalmi Szemle c. folyóirat (1924–1928) és a Tudományos Értekezések c. füzetsorozat alapító szerkesztője (1924-től). Cikkei, elbeszélései, egyéb írásai a fentieken kívül még elsősorban a nagyenyedi Közérdek (1901), az Erdélyi Hírlap (1903), a Pesti Hírlap (1904), a kolozsvári Ellenzék (1904–1914), az Ország–Világ (1905), a Marosújvár és Vidéke (1905–1906), a Budapesti Hírlap (1907), a Századok (1909), az Unitárius Egyház (1909), a Magyar Nyelvőr (1909–1911), a Mi Atyánk (1910), az Irodalomtörténet (1911–1914), az Erdélyi Múzeum (1912, 1931), az Egyetemes Philologiai Közlöny (1913), a Napkelet (1921– 1922), a Keleti Ujság (1921–1923), a Tábortűz (1921-1932), az Ifjú Erdély (1923), a kolozsvári Ujság (1923) és az Erdélyi Szemle c. lapokban jelentek meg (1924).
Főbb művei
F. m.: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. Régi magyar irodalom. Összeáll. (Kolozsvár, 1905)
Torockó története 1848/49-ben. (Kolozsvár, 1906)
Heltai Gáspár. Tanulmány. (Kolozsvár, 1907)
Unitárius polemikusok Magyarországon a 16. században. – Unitáriusok a legújabb magyar irodalomtörténetben. (Keresztény Magvető, 1909)
Régi Szentírás fordítások. 1. Komjáti Szent Pálja. 2. A Heltai-féle Biblia. Visky Károllyal. (Nyelvészeti füzetek. 61. Bp., 1910)
Fráter György megöletéséhez. (Századok, 1909)
Dávid Ferenc és kora. (Keresztény Magvető, 1910/11)
A „debreceni disputa”. (Erdélyi Múzeum, 1912)
A legrégibb unitárius templomi énekeskönyvek. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1913)
Unitárius iskoladrámák a 16. században. – A vargyasi Dániel család írói. (Irodalomtörténet, 1913)
A magyar unitárius egyház hitelvei a 16. században. (Kolozsvár, 1914)
Balassi Menyhért árultatása és Karádi Pál. – Apollonius históriája. (Irodalomtörténet, 1914)
Heltai Gáspár költeményei. (Keresztény Magvető, 1915)
Bevezetés a modern szépirodalom tanulmányozásába. 1. A modern műalkotás problémái. (Kolozsvár, 1920)
Az unitárius életfelfogás és új irányai természettudományos megvilágításban. (Kolozsvár, 1920)
A magyar unitárius egyház alkotmánya az államhatalommal való irányában. (Keresztény Magvető, 1922)
A magyar nemzeti irodalom története. 1–2. köt. Tankönyv. (Cluj-Kolozsvár, 1924–1925)
Jókai Mór emlékezete. (Unitárius Könyvtár. 1. Kolozsvár, 1925)
A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. Rendszeres unitárius hittantörténet. Tankönyv. (Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtára. Cluj-Kolozsvár, 1925)
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. Reg. Ismerteti B. I. (Irodalmi kiskönyvtár. Cluj-Kolozsvár, 1926)
Jókai Mór: Bálványosvár. Reg. Ismerteti B. I. (Irodalmi kiskönyvtár. Cluj-Kolozsvár, 1926)
Az unitárius prédikáció. (Cluj- Kolozsvár, 1926)
A régi Torockó. (Cluj-Kolozsvár, 1927)
A duális létbölcselet és teológiája. (Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtára. Cluj-Kolozsvár, 1927)
Az unitárius keresztény hit alapelvei. Előadások. (Cluj-Kolozsvár, 1930)
Melyik évben kezdődött az unitarizmus Erdélyben? (Erdélyi Múzeum, 1931)
A keresztény teológiának és az egyházi dogmáknak keletkezése. Előadások. (Cluj-Kolozsvár, 1931)
Kant erkölcstana. Előadások. (Cluj-Kolozsvár, 1931).
Irodalom
Irod.: György Lajos: B. I. életrajza és irodalmi munkássága. (Erdélyi Múzeum, 1932).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
