Borbély Lajos, köveskállai
kohómérnök, gazdaságpolitikus
Született: 1843. december 1. Csóka, Torontál vármegye
Meghalt: 1923. szeptember 29. Budapest
Iskola
Középiskoláit a pozsonyi és a budai reáliskolában végezte, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán kohómérnöki okl. szerzett (1866), majd a csehországi pribrami bányászati akadémián tanult tovább (1866–1867), ismereteit osztrák és német vasgyárakban tett tanulmányútja során egészítette ki (1870–1872).
Életút
A Pénzügyminisztérium (PM) Bányászati Osztálya tisztje (1867), a Diósgyőri Vas- és Acélgyár mérnöke (1867–1870). A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat üzemvezető mérnöke (1872–1873), műszaki igazgatója (1873–1881), az egyesült Rimamurányi–Salgótarjáni Vasmű Rt. ipartelepeinek műszaki vezérigazgatója (1881–1910).
A Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője (Dédesdi választókerület, 1910–1918).
Magyarországon meghonosította a Siemens-rendszerű gáztüzelést és a martinkemencéket. Elsőként ismertette és építtette meg az ún. regeneratív tüzelésű kemencéket (Salgótarján, 1872), az ő találmánya továbbá a nemzetközileg is elismert kettős munkaterű, regeneratív tüzelésű kavarókemence (1878). A kohászat modernizációja mellett nevéhez fűződik a magyarországi bányászati szakoktatás kidolgozása, a salgótarjáni Iparostanonc Iskola megszervezése (1889). Jelentős szerepet játszott Salgótarján város közéletében sportpályákat, kultúrházakat, modern lakótelepeket, korszerű kórházat és árvaházat létesített, könyvtárat alapított.
Emlékezet
Nevét őrzi a salgótarjáni Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium (1995-től), Salgótarjánban utcát neveztek el róla. Szülőhelyén emléktáblát állítottak fel (a román hatóságok eltávolították).
Elismertség
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) alelnöke (1892–1902).
Elismerés
Az MTA Wahrmann Mór-díja (1915).
Főbb művei
F. m.: Tapasztalati közlemények a Martin-aczél gyártásról. – A Siemens-féle regeneratív forraszpestek szerkezetéről. I–IV. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1872)
Jegyzetek a Pernot módszere szerint végbemenő kavarásról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1876)
A regeneratív kavarópestek üzeme. I–III. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1878).
Irodalom
Irod.: Zorkóczy Samu: Megemlékezés B. L.-ról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1923)
Cotel Ernő: Vaskohászat. (Technikai fejlődésünk története. Bp., 1928)
Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. (Bp., 1958)
Lizsnyánszky Antal: B. L. (Műszaki nagyjaink. II. Bp., 1967; 2. kiad. 1983)
B. L. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. Bp., 1993).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
