Boronkai Iván
irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító
Született: 1933. március 3. Budapest
Meghalt: 1995. május 13. Budapest
Család
Sz: Boronkai (Gindl) Ödön, Boronkay Margit. Egy testvére volt. 1957-ben nősült először, első felesége a bp.-i (csepeli) Jedlik Ányos Gimnázium tanára volt. Öt gyermekük született. 2. F: Boronkai Ivánné Bellus Ibolya (1950–) irodalomtörténész, klasszika-filológus.
Iskola
A bp.-i Piarista Gimnáziumban (1943–1948) és az Ady Endre Gimnáziumban tanult (1948–1950), az Eötvös József Gimnáziumban éretts. (1951), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán latin–történelem szakos tanári okl. szerzett (1955), a JATE BTK-n doktorált (1970), az irodalomtudományok kandidátusa (1976), doktora (1993).
Életút
A Nyírbátori Gimnázium (1955–1959), a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium tanára (1959). Az ELTE Latin Filológiai Tanszék, ill. az MTA–ELTE BTK Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoport tud. munkatársa (1959–1976), tud. főmunkatársa (1976–1993). Az ELTE óraadó tanára (1959–1960 és 1989–1990).
Reneszánsz kori latin nyelvű magyar irodalommal, a magyarországi humanizmus szövegfilológiai problémáival, elsősorban Janus Pannonius és Vitéz János munkásságával fogl. Kritikai kiadásban tette közzé Vitéz János és II. Pius pápa munkáit, elkészítette a középkori és kora újkori latin nyelvű irodalom több alkotásának fordítását. Számos népszerű, tudományos-ismeretterjesztő kiadvány szerkesztője és fordítója (köztük az ötven éve [!] rendszeresen kiadott Római regék és mondák c. kötete, amely a magyarországi ismeretterjesztő irodalom klasszikusa lett). A hazai humanista prózairodalmat összefoglaló szintézise kéziratban maradt. Vezető szerepet játszott a magyarországi medievisztika egyik legnagyobb tudományos vállalkozása, a Magyarországi Középkori Latinság Szótára munkálatainak megtervezésében, megszervezésében és irányításában.
Elismertség
Az MTA Klasszika-filológiai Bizottsága (1961-től) és a Középkori Munkabizottsága tagja (1971-től). A Magyar Ókortudományi és a Magyar Középkortudományi Társaság tagja.
Szerkesztés
A Magyarországi Középkori Latinság Szótára – Lexicon Laitinitatis Medii Aevi Hungariae szerkesztőségének munkatársa (1959– 1964), majd a szerkesztőség vezetője (1964–1995).
Főbb művei
F. m.: Római regék és mondák. Az előszót Trencsényi-Waldapfel Imre írta, a kötetet Balázs Sándor szerkesztette. Az illusztrációkat Filo [Mihályfi Ernőné] válogatta. (Regék és mondák. Bp., 1960; Ill. Kondor Lajos. 2. kiad. 1961; 3. kiad. 1962; 4. kiad. 1965; 5. kiad. 1974; 6. kiad. 1980; 7. kiad. 1984; 8. felújított kiad. Bp., 1988 és Bucuresti, 1988; 9. kiad. 1997; 10. kiad. 1999; 11. kiad. 2001; 12. kiad. 2003; 13. kiad. 2005; 14. kiad. 2008)
A rómaiak kapcsolatai Nyírbátor környékével. Szalontai Barnabással. (Nyírbátor, 1962)
A ritmikus próza Vitéz János leveleiben. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1970)
Vitéz János első követi beszédei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
Vitéz János ismeretlen levele Carvajal bíboroshoz. (Filológiai Közlöny, 1972)
Cerbanos Maximus-fordítása. Egy müncheni kézirat tanulságai. (Antik Tanulmányok, 1972)
A Vatikáni Könyvtár ismeretlen Janus Pannonius-kódexe. (Magyar Könyvszemle, 1973)
Vitéz János diplomáciai működéséhez. (Antik Tanulmányok, 1974)
Humanista prózairodalmunk kezdetei. Vitéz János írói életműve. Kand. értek. (Bp., 1974)
Vitéz János és az ókori klasszikusok. – Adalékok a Janus Pannonius-szöveghagyományhoz. (Janus Pannonius. Tanulmányok. Szerk. Kardos Tibor, V. Kovács Sándor. Bp., 1975)
Vitéz János retorikai iskolázottsága. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
Vitéz János latinsága – latin szempontból. (Antik Tanulmányok, 1978)
De dictis et factis Hungarorum. Latin nyelvű szemelvénygyűjtemény. Vál. (Idegen nyelvi kiskönyvtár. Bp., 1978; 2. kiad. 1986)
Iohannis Vitéz de Zredna: Opera quae supersunt. Kritikai kiad. német nyelvű bevezetéssel. Szerk., sajtó alá rend. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Bp., 1980)
Mutatvány a készülő Magyarországi Középkori Latinság Szótárából. (Antik Tanulmányok, 1980)
Vitéz János levelei és beszédei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
A „humanitas” fogalom magyarországi élete a XV. század végéig. (Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1984)
Vitéz János levelei és politikai beszédei. Vál., a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta Boronkainé Bellus Ibolyával. (Magyar ritkaságok. Bp., 1987)
Correptio. (Antik Tanulmányok, 1987/88)
Vitéz János és Aquileiai Rufinus. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1990)
A magyarországi középkori latinság szótára. Doktori értek. (Bp., 1993)
Apparatus ad Pii Secundi Commentarii. 1–2. Összeáll., sajtó alá rend. Boronkainé Bellus Ibolyával. (Bp., 1993-1994)
ford.: Fáy András: Állatmesék. Vál. Erdős Magda. Az utószót Szauder József írta. Ill. Kass János. (Bp., 1964)
Gesta Romanorum. Középkori elbeszélések. Vál., ford. Az utószót V. Kovács Sándor írta. Ill. Reich Károly. (Bp., 1965; Írók, költők, gondolkodók. 2. kiad. Bp., 2001)
Piccolomini, Aeneas Silvius [II. Piusz]: Pápa vagy zsinat? Vál. levelek. Vál., ford. Kapitánffy Istvánnal. (Bibliotheca historica. Bp., 1980)
Janus Pannonius: Beszédek, levelek. Az előszót Szigethy Gábor írta. Ford. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1983)
Cicero, Marcus Tullius: Művek. (Bp., 1987)
II. Piusz pápa feljegyzései. 1–2. Bellus Ibolyával. (Történelmi források. Bp., 2001).
Megjegyzések
ÚMÉL I.: téves halálozási adat: jún. 13.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
