Boros Ádám
biológus, botanikus
Született: 1900. november 19. Budapest
Meghalt: 1973. január 2. Budapest
Temetés: 1973. január 11. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Pozsonyi eredetű polgári család (eredetileg Rottmund volt a családnevük). Nagyapja ismert pozsonyi könyvkötőmester volt. Boros (1885-ig Rottmund) Rudolf festőművész, ipariskolai tanár, c. igazgató, Müller Auguszta pedagógus, Müller József a Markó utcai reáliskola tanára, c. igazgatója leánya. Nagybátyja: Müller László, a Barcsay utcai gimnázium r. tanára. Első házasságából (1925–1930) született leánya: Boros Vilma (1926–); fia: Boros László (1928–). 2. F: Kenyeres Júlia.
Iskola
A bp.-i II. kerületi reáliskolában éretts., tanárai voltak: Cserey Adolf, Degen Árpád és Koch Nándor (1918). A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), a bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon a mezőgazdasági növényismeret (1929), az Agrártudományi Egyetemen a gyógy- és vegyipari növények természetrajza tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1947). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).
Életút
A bp.-i Állatorvosi Főiskolai (1920), a bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar asszisztense (1921–1923). A Gyógynövény Kísérleti Állomás szakdíjnoka (1922–1926), szakasszisztense (1926–1927), kísérletügyi adjunktusa (1927–1934), főadjunktusa (1934–1938), kísérletügyi főigazgatója és az intézet helyettes vezetője (1945–1957), egyúttal a Vetőmagvizsgáló Intézet főadjunktusa (1938–1943), kísérletügyi igazgatója (1944–1945). A Gyógynövény Kutató Intézet kísérletügyi főigazgatója, ill. igazgatója (1945–1957), az Országos Fajtaminősítési Intézet, ill. a tápiószelei Agrobotanikai Intézet tud. főmunkatársa (1957– 1960), szaktanácsadója (1960–1973). Az Állatorvosi Főiskola (1944-től) és az Agrártudományi Egyetem mb. előadója (1947–1948), c. ny. rk. tanára (1948–1950).
Növényföldrajzzal, briológiával (= a botanikának a mohákkal foglalkozó szakterülete) fogl., de szinte a botanika valamennyi ágában jelentőset alkotott. Részt vett a magyarországi szikesek felvételi munkálataiban (1929-től), feldolgozta a Nyírség flóráját és növényföldrajzát, a Gerecse, a Vértes és a Velencei-tó növényvilágát: Nyírség-monográfiájával a magyarországi kritikai florisztikai munkák elindítója (1932). Az Alföld pusztai növényzetének származását kutatva kidolgozta a növényzet ún. kétidőszak-elméletét, továbbá alapvetőek a tőzegmohás lápokkal kapcsolatos megállapításai is. A magyar botanika történetében elsőként dolgozta fel Magyarország moháit, nevéhez fűződik a magyar moha (Funaria hungarica) és a mongol moha (Syntrichia mongolica) felfedezése. Élete végén egy, egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz kiadását tervezte (a munkát nem tudta befejezni, csak a Kárpád-medencére vonatkozó rész jelent meg, posztumusz, 1975). A II. vh. után újjászervezte a magyarországi gyógynövénykutatást, irányította a gyógyszeripar számára fontos anyarozskutatást, valamint a gyűszűvirág- nemesítést, ill. az illóolaj-tartalmú borsosmenta- és fodormenta-termesztést. Kiemelkedő érdemeket szerzett a Kárpát- medence gyógyászati szempontból fontos növényfajainak felkutatásában és összegyűjtésében, vezető szerepet játszott a magyarországi gyógynövényszabványok kidolgozásában.
Emlékezet
Gyermekkorától gyűjtötte a növényeket, nemzetközi hírű herbáriuma (65 000 virágos növény, 130 000 moha!) nemzeti értéknek nyilvánított magángyűjtemény, a világ egyik leggazdagabb mohagyűjteménye; jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdona. Útinaplóit – 51 kötetből állnak – 1915 és 1971 között vezette, s ez a hatalmas kéziratos munka a magyar flóra részletes kataszterének felállításakor alapvető forrásműnek számított. A Farkasréti temetőben nyugszik, ahol mészkő síremlék őrzi emlékét (1973). Emlékére a Magyar Botanikai Társulat Boros Ádám- díjat alapított, ill. munkássága tiszteletére többször is Boros Ádám-emlékülést rendezett. A magyarországi biológusok közül 1945 előtt egyedül ő tartotta a kapcsolatot a szovjet botanikusokkal: 1928-ban első magyar kutatóként tanulmánya jelent meg Kijevben, az Ukrán Tudományos Akadémia folyóiratában.
Elismertség
Az MTA Kertészeti Szakbizottsága tagja (1950-től). A Magyar Barlangkutató Társulat társelnöke (1941–1944). A Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának jegyzője (1937–1946), a Társulat dísztagja (1946-tól). Az Országos Természetvédelmi Tanács tagja (1947-től). A British Bryological Society tb. tagja (1966-tól).
Elismerés
Az argentínai Mendoza Egyetem díszdoktora (1954).
Szerkesztés
A Revue Bryologique közép-európai referense (1929-től).
Főbb művei
F. m.: Újabb adatok Budapest környékének növényzetéhez. (Botanikai Közlemények, 1917)
Újabb adatok Közép-Magyarország flórájának ismeretéhez. (Botanikai Közlemények, 1919)
Adatok Békés és Bihar megyék síkjainak flórájához. (Magyar Botanikai Lapok, 1922)
Növénykísérleti jegyzetek. (Bp., 1922)
A széna megítélése az állatorvosi növénytan nézőpontjából. (Állatorvosi Lapok, 1925)
Az aranka kártétele és az ellene való védekezés. (Növényvédelem, 1925)
A hazai drogok néhány tulajdonságáról, összetévesztéseiről és hamisításáról. (Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1926)
A talajjelző mohák kérdéséhez. (Földtani Közlöny, 1926)
Közép- és Nyugatmagyarország Sphagnum-lápjai növényföldrajzi szempontból. (Debrecen, 1927)
Fossilis homok tömeges előfordulása hazánkban. (Debreceni Szemle, 1930)
A Nyírség flórája és növényföldrajz. (Debrecen, 1932)
Az ökörfarkkóró, mint dísznövény. (Kertészeti Szemle, 1934)
Adatok a Hanság mohaflórájához. Zólyomi Bálinttal. (Botanikai Közlemények, 1935)
A nagykőrösi homoki erdők növényvilága. (Erdészeti kísérletek, 1935)
Fejér vármegye növénytakarója. (Magyar városok és vármegyék monographiája. XXII. Fejér vármegye. Bp., 1937)
A magyar növénytakaró különlegességei, mint kerti virágok. (Virágkedvelők Értesítője, 1938)
Bátorliget, a természetvédelem első feladata. (Magyar Turista Élet, 1939)
A visszacsatolt területek gyógynövénykincsei. – Erdély visszatért része és a gyógynövénygyűjtés. (Herba, 1940)
Az állatok taposásának térszínalakító jelentősége. (Földrajzi Közlemények, 1941)
A mohok a természetben és az ember életében. (Termélszettudományi Közlöny, 1943)
Adatok a Székelyföld flórájának ismeretéhez. I–III. (Botanikai Közlemények, 1943)
Magyarország moháira vonatkozó irodalom. – Bibliographia bryologica Hungarica. (A magyar flóra forrásművei. – Fontes florae Hungaricae. II. Kolozsvár, 1944)
A legkisebb virágos növény az Alföldön. (Természettudomány, 1947)
A mételyfű, rizsvetéseink gyomnövénye. (Természet és Technika, 1949)
Növénytani alapismeretek geológus szakos hallgatók részére. Egy. jegyz. (Bp., 1951)
Bryophyta. – Mohák. (A magyar növényvilág kézikönyve. Szerk. Jávorka Sándor, Soó Rezső. Bp., 1951)
A dolomit nagy jelentősége a Dunántúl növényföldrajzi képének kialakulásában. (Természet és Technika, 1951)
A Duna–Tisza köze növényföldrajza. – A növénytakaró kutatásának földrajzi jelentősége. (Földrajzi Értesítő, 1952)
Magyarország mohái. – Bryophyta Hungariae. Monográfia. (Bp., 1953)
Mohák. – Bryophyta. (Növényhatározó. Bp., 1953)
A Mezőföld növényföldrajzi vázlata.– A Pilis hegység növényföldrajza. (Földrajzi Értesítő, 1953)
Az újabban terjedőben levő gyomok. (MTA Agrártudományi Osztály Közleményei, 1955)
Magyarország mohaföldrajza. Doktori értek. is. (Bp., 1956)
A magyar puszta növényzetének származása. (Földrajzi Értesítő, 1958)
A Tihanyi-félsziget mohaflórája. (Annales Instituti Biologici. – Az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének Évkönyve, 1958)
A Mezőföld növényföldrajza. (A Mezőföld természeti földrajza. Bp., 1959)
A vetési csibehúr. (Magyarország kultúrflórája. 7. köt. 3. füz. Bp., 1962)
Az Ecsedi-láp lecsapolása előtti növényvilága és az alföldi reliktumok. (Botanikai Közlemények, 1962)
A turbolya. (Magyarország kultúrflórája. 4. köt. 3. füz. Bp., 1964)
A tőzegmoha és a tőzegmohás lápok Magyarorságon. (Vasi Szemle, 1964)
A jóféle sáfrány. (Magyarország kultúrflórája. 8. köt. 3. füz. Bp., 1965)
A levendula. (Magyarország kultúrflórája. 5. köt. 2. füz. Bp., 1968)
Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. Monográfia. (Bp., 1968)
Fű- és herefélék zsebkönyve. Haraszti Edével, Vinczeffy Imrével. (Bp., 1970)
Az ökörfarkkóró. (Magyarország kultúrflórája. 5. köt. 20. füz. Bp., 1974)
A mézontófű. (Magyarország kultúrflórája. 4. köt. 22. füz. Bp., 1975)
Bryogeographische Forschungen im Karstgebiet des Bihar-gebirges. Vajda Lászlóval. (Acta Botanica, 1974)
An Atlas of Recent European Moss Spores. Járainé Komlódi Magdával. (Bp., 1975).
Irodalom
Irod.: Simon Tibor: Megemlékezés B. Á.-ról. (Botanikai Közlemények, 1973)
Allodiatoris Irma: B. Á. (Karszt és barlang, 1973 és Karszt- és barlangkutatási tájékoztató, 1973)
Vajda László: Prof. Ádám Boros. (Revue Bryologique et Lichenologique, 1973)
H. Boros Viola: A B. Á.-gyűjtemény. (Budapest [folyóirat], 1976)
Szabó István–Szabó László: Emlékezés B. Á.-ra. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1978)
Gy. Szabó László: Fejezetek a magyar gyógynövénykutatás történetéből. B. Á., a Gyógynövény Kutató Intézet igazgatója. 1945–1957. (Gyógyszerészet, 1990)
Papp Beáta: A B. Á.-emlékülésen elhangzott előadások anyaga. (Studia Botanica Hungarica, 1994)
Bérczi Szaniszló: A magyar flóra kutatói. (Magyarország növényvilága. Pannon enciklopédia. Bp., 1995)
B. Á. (Tilia, 2000)
B. Á.-emlékszám. (Kitaibelia. Debrecen, 2000)
Horváth Csaba: B. Á. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
B. Á.-breviárium. Emlékkönyv B. Á. tiszteletére. Művei bibliográfiájával. Szerk. L. Szabó István, Gy. Szabó László. (Keszthely, 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
