Almásy György, zsadányi és törökszentmiklósi

Született: 1867. augusztus 11. Felsőlendva, Zala vármegye
Meghalt: 1933. szeptember 22. Graz, Ausztria

Család

Sz: Almásy Ede földbirtokos, a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja. F: Pittoni Ilona. Fia: Almásy László Ede (1895–1951) földrajzi felfedező, utazó.

Iskola

A grazi egyetemen jogtud. doktori okl. szerzett.

Életút

Tanulmányai befejezése után Bp.-en állami hivatalnok (1890-es évek), majd visszavonult Borostyánkőre, ahol állattani, elsősorban madártani megfigyeléseket végzett. Dobrudzsába és a Duna deltavidékére ornitológiai expedíciót vezetett (1897), majd Stummer von Traunfels grazi zoológus kíséretében a Tiensan hegyláncolatait kutatta át (1900). Herbert von Archer és Prinz Gyula társaságában újabb expedíciót vezetett a Tiensanba, nemsokára Prinztől különválva Észak-Kínában végzett sokrétű földrajzi, földtani és néprajzi kutatómunkát (1906). Hazatérése után előbb Kőszegen, majd Grazban telepedett le, ahol haláláig teljes visszavonultságban élt.

Pályája kezdetén, Borostyánkőn igen gazdag madárgyűjteményt állított fel, otthonában madárpreparáló műhelyt alakított ki. Ornitológiai érdeklődése vezette első expedíciójára Dobrudzsába és a Duna deltavidékére. Első közép-ázsiai útján felhatolt a Tiensan magasfennsíkjaira, felfedezte a Han-Tengri környékének déli hegyláncolatait. Az utazás eredményeit népszerű könyvben ismertette, amelyben az állattani vonatkozások mellett kitűnő beszámolót készített a nomád pásztornépek életéről is. Földrajzi tekintetben igen értékesek a gleccserek és a glaciális formakincs leírásai. Az expedíció továbbá kiterjedt zoológiai kutatásokat is végzett Kazahsztán pusztáin és Kirgizisztán hegyvidékein; több mint 20 000 állatpéldányt gyűjtött. A második expedíciójában egyedül tanulmányozta Észak-Kína földrajzi, földtani, meteorológiai és gazdasági viszonyait. Ornitológusként alapvetően új eredményeket ért el a nyugat-mo.-i madárfauna feltárása terén. Első expedíciója előtt török nyelvészeti tanulmányokat is folytatott, az út során megtanult kirgizül. Hazatérése után egy kirgiz énekmondó segítségével hozzákezdett a kirgiz nemzeti eposz, a Manasz lefordítására.

Emlékezet

Állattani gyűjteménye bp.-i, bécsi és grazi múzeumokba került, kirgiz néprajzi gyűjteményét a bp.-i Néprajzi Múzeum őrzi.

Szerkesztés

Tudományos közleményei elsősorban a Természettudományi Közleményekben (1898–1903), a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben (1901-től), a Keleti Szemlében (1901–1911), a Le Mouvement Géographique-ban (1902-től) és az Ethnographiában jelentek meg (1904-től).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013