Borovszky Samu, adamóczi és vittenczi
történetíró, szerkesztő
Született: 1860. október 25. Bácsordas, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1912. április 24. Budapest
Temetés: 1912. április 26. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Régi evangélikus nemesi családból származott. Sz: Borovszky Pál (1826–1891) a Duna-szabályozási munkálatok mérnöke. Hatan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Testvére: Borovszky Károly (1862–) minisztériumi hivatalnok, Borovszky Ferenc (1865–) községi főjegyző és Borovszky Lajos; ill. Simon Róbertné Borovszky Paulina és Tóth Sándorné Borovszky Janka. F: Fábián Zsófia Etelka.
Iskola
Elemi iskoláit Pincéden végezte, majd családja 1870-ben Nagyszalontára költözött: itt és Békésen végezte középiskoláit, a budapesti református főgimnáziumban éretts. (1879). A budapesti tudományegyetemen bölcsésztudori és magyar–történelem szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (l.: 1899. máj. 5.).
Életút
Az MTA főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884); közben Lukács Móric (1880–1881), majd gr. Lónyay Menyhért titkára (1882–1884), az MTA irattárnoka (1884–1894), irodaigazgatója (1894–1912).
Középkori és kora újkori magyar és egyetemes történettel, helytörténettel, elsősorban magyar őstörténettel és a népvándorlás kora történetével foglalkozott. Alapvetően új megállapításokat tett a dákok és a langobárdok történetével kapcsolatban, vizsgálta a középkori magyarországi betelepítések történetét, de figyelme kiterjedt a nagy francia forradalom problémáira is.
Forráskiadói tevékenysége is értékes. Az ő szerkesztésében készült el a magyar történetírás egyik legnagyobb vállalkozása, a Magyarország vármegyéi és városai c., 26 kötetből álló sorozat (25 kötete; a 26. kötet szerkesztése közben hunyt el; 1899–1912).
Emlékezet
Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Izabella utca 48.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja (1899–1912) és titkára (1909–1912).
Szerkesztés
A Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat szerkesztője (részben Sziklay Jánossal, 1896–1912), a Századok szerkesztője (1909–1912). Az Egyetértés irodalmi rovatának vezetője (1893–1896). Tudományos dolgozatai a fentieken kívül még elsősorban az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1885–1889), az Archaeológiai Értesítőben (1885–1893), a Budapesti Hírlapban (1887–1892), a Vasárnapi Ujságban (1887–1898), a Budapesti Szemlében (1888), a Nemzetben (1889–1891), a Hadtörténeti Közlönyben (1891), a Fővárosi Lapokban (1891–1893), az Ethnographiában (1894), a Nyelvtudományi Közleményekben (1894), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1897–1899), az Akadémiai Értesítőben (1898–1903), a Történeti Tárban (1898–1899), a Turulban (1899–1900) és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelentek meg (1900).
Főbb művei
F. m.: A dákok. Ethnographiai tanulmány és egy. doktori értek. is. (Bp., 1883)
A hunnok. Az avarok. (Világtörténet. Temesvár, 1885)
A longobárdok vándorlása. 1–4. (Századok, 1885)
A hunn–magyar rokonságról. (Ethnographia, 1894)
A honfoglalás története a művelt közönség számára. (Bp., 1894)
A ferencziek történetéhez. (Történelmi Tár, 1895)
Csanád vármegye története 1715-ig. I–II. köt. (Bp., 1896–1897)
Kölcsey levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1897)
Debreczeni írók és tanárok. 1588–1700. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1898)
Tiszántúli ev. ref. papok. 1597–1679. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvéből közzéteszi B. S. (Történelmi Tár, 1898)
Debreczeni írók. Életrajzi adalékok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1899)
Sárvár történetéhez. 1590. (Történelmi Tár, 1899)
A népvándorlás kora. (Nagy Képes Világtörténet. IV. köt. Bp., 1900)
Szegedi Baratin Lukács zágrábi püspök. 1500–1510. –Egy régi városi protocollum. – Brutus Magyar historiájának ismeretlen kézirata. (Századok, 1900)
A nagylaki uradalom története. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1900. ápr. 9.; megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1900; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1900)
Németújvár város húsvágási rendtartása, 1648-ban. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1900)
Egy alaj bég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1901)
Bezerédj Antal emlékiratai. (Századok, 1901)
Egy régi úrbáriumból. (Magyar Nyelv, 1908)
Szendrő vára. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1908; hasonmás kiad. Rudabánya, 2000 és 2002)
Borsod vármegye története a legrégibb időktől. 1. (Bp., 1909)
A nagy francia forradalom. I–III. köt. Szerk. (Bp., 1911)
A szécsényi confoederatio. – Karácson Imre. (Századok, 1911)
szerk.: Név- és tárgymutató a Turul 1883–1892. évfolyamához. (Bp., 1893)
Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. I–XXVI. köt. Az I–IV. kötetet Sziklay Jánossal, a halála után megjelent XXVI. kötetet Csánki Dezső szerkesztette. (Bp., 1899–1914; hasonmás kiad. 1987–1989)
II. Rákóczi Ferenc és a szövetségi rendek 1705. IX. 20-án, a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1911).
Irodalom
Irod.: Ballagi Aladár: B. S. (Századok, 1912)
Áldásy Antal: B. S. (Történeti Szemle, 1912)
Karácsonyi János: B. S. emlékezete. (Bp., 1914)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. (Bp., 1940)
Zoványi György: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. és bőv. lexikon. Bp., 1977)
Dóka Klára: 125 éve született B. S. (Honismeret, 1985)
Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk. Blazovich László. (Makó, 1993)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. (Újvidék, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
