Borsányi Károly
történész, etnológus, nyelvész
Született: 1914. április 4. Újpest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1980. szeptember 17. Budapest
Család
Sz: Borsányi Károly, a MÁV Istvántelki Főműhelyének mozdonylakatosa, Fülöp Julianna. F: Bödey Angela. Leánya: Borsányi Angéla orvos.
Iskola
Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban éretts. (1932), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. és történelem–latin szakos tanári okl. szerzett (1937), MTA-ösztöndíjjal Bécsben (1939) és Rómában tanult (1939–1940).
Életút
A Pestszentlőrinci Állami Gimnázium (1940–1941), az újpesti (Budapest, IV. ker.) Könyves Kálmán Gimnázium r. tanára, igazgatóhelyettese (1941–1952). A bp.-i Apáczai Csere János Gimnázium (1952–1959), a bp.-i Eötvös József Gimnázium vezető tanára (1959–1961). Az ELTE BTK egy. adjunktusa (1961–1976), egy. docense (1976–1980); közben a bamakói [Mali] Tanárképző Főiskola (1963–1966), majd az Addisz-Abeba-i Egyetem UNESCO-szakértője és tanszékvezető professzora (1970–1971). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1961–1964).
A Turul Szövetség ún. balszárnya, a Budapesti Bölcsészek Árpád Bajtársi Egyesülete tagja (1933-tól). A Nemzeti Parasztpárt (NPP) újpesti szervezetének tagja, (1946–1948) elnöke (1948–1949), az NPP bp.-i szervezetének vezetőségi tagja és az újpesti Nemzeti Bizottság tagja (1945-1948).
Afrika újkori történetével, az afrikai felszabadító mozgalmak történetével, a pán-afrikai mozgalom fejlődésével, az új afrikai nemzetek megalakulásának körülményeivel, az afrikai gyarmatbirodalmak felbomlásának folyamatával fogl. Nyelvészeti és történelmi összefüggéseket keresett a mandingó nyelvek és finn-ugor, ill. az urali-altáji nyelvek között. Az 1950-es években részt vett a középiskolai történelemtanítási reform előkészítésében, majd az 1960/61-es tanévben megjelent gimnáziumi IV. osztályos történelemtankönyv pedagógiai tervének előkészítésében.
Elismertség
Az Ókortudományi Társaság tagja és a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának tagja (1958-tól).
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Fővárosi Felszabadulási Emlékérem (1955).
Főbb művei
F. m.: A liberalitás eszme története. Egy. doktori értek. (Bp., 1938)
A történelem tanítása az ellenforradalmi korszak középiskoláiban. (Bp., 1955)
Afrika felszabadításának útja. (Történelemtanítás, 1960)
Az afrikai egységtörekvések a II. világháború óta. (Századok, 1961)
Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig. 1919–1961. (Századok, 1963)
Az afrikai forradalom. (Magyar Tudomány, 1963).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
