Borsos József

Született: 1901. január 6. Sátoraljaújhely, Zemplén vármegye
Meghalt: 1981. július 5. Budapest

Család

Sz: Borsos József (1875–) járásbíró, majd a Szolnoki Ügyészség elnöke, Sarkadi Nagy Ilona (1882–). F: 1931– 1. Szécsi Teréz (1907–), Szécsi Illésnek (1866–1939), a Magyar Kerámiai Gyár igazgatójának és Varsányi Irén (1879–1932) színésznőnek a leánya. Fia: Borsos István (1936–) építészmérnök. 2. Irányi Lujza könyvtáros, FSZEK. Fia: Borsos Béla (1958–) állatorvos. Testvére: Borsos Béla (1913–1991) művészettörténész.

Iskola

Elemi és középiskoláit Beregszászon végezte, a beregszászi állami főgimnáziumban éretts. (1919), a József Műegyetemen általános mérnöki okl. szerzett (1924), doktorált (1960); a műszaki tudományok kandidátusa (1960).

Életút

A József Műegyetem Alkalmazott Szilárdságtani Tanszékén Czakó Adolf díjtalan tanársegéde (1924–1925), a II. sz. Hídépítési Tanszékén Mihailich Győző kisegítő tanársegéde (1927–1930). Budapest székesfőváros szolgálatába állt; mérnökként (1924– 1936), főmérnökként dolgozott (1936–1945), műszaki főtanácsossá léptették elő (1945. júl. 1-jétől), a fővárosi közgyűlés tanácsnokká választotta meg (1946. dec. 14-én). A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja (1946–1948). A Ferencvárosi Helyi Kikötő mélyépítési tervező mérnöke és építésvezetője (1925–1928), a II. sz. Út- és Csatornaépítési Ügyosztály mérnöke (1929–1933). A bp.-i X. kerületi Mérnöki Hivatal mérnöke, az útfenntartási és vízjogi ügykör vezetője (1933–1935), ismét a II. sz. Út- és Csatornaépítési Ügyosztály mérnöke (1935–1936), főmérnöke (1936–1945), a III. sz. Városrendezési Ügyosztály vezetője (1945), a II. sz. Út- és Mélyépítési Ügyosztály vezetője (1946. jan. 1.–1950. jún. 15.). A II. sz. osztályból létrejött Fővárosi Mélyépítési Beruházási Vállalat alapító igazgatója (1950–1952), a Magasépítési, a Mélyépítési és a Kisebb Beruházási Vállalatból egyesített Fővárosi Beruházási Vállalat vezérigazgatója (1952), majd az ebből átszervezett Beruházási Igazgatóság főmérnökeként irányította a főváros beruházási tevékenységének műszaki ügyeit (1953. jan. 1.–1954. szept. 14.). A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának szaktanácsadója (1955–1956). Az ÉME, ill. az ÉKME Építészmérnöki Kar Városgazdasági Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1954. szept. 15.–1967) és az ÉKME rektorhelyettese (1957–1959), az újabb átszervezés után a BME Építőmérnöki Kar Út- és Vasútépítési Tanszék, majd az I. sz. Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék egy. tanára (1967–1971).

Az FKgP tagja (1947-től). A Magyar–Szovjet Társaság (1947-től) és a Magyar Szabadságharcos Szövetség tagja (1948-tól).

Budapest főváros városgazdálkodásával fogl., ő tervezte és ellenőrizte a Várhegy nyugati lejtőjén a hegycsúszás elleni védőmunkálatokat, ill. a keleti lejtő sziklabiztosítási munkálatait (1936-tól). Részt vett a II. világháborús károk helyreállítási munkáinak megszervezésében, vezette a főváros szikla- és barlangóvóhelyeinek építkezéseit. Újjászervezte Budapest árvízvédelmét, részt vett a Duna hidak roncskiemelési és újjáépítési munkáiban, ill. a hídfők tervezésében és építésében. Irányította többek között a Dimitrov téri villamosvasúti aluljáró beruházását, s a Boráros tér átépítését. Elkészítette a főváros közúti hídjainak törzskönyvét (1930–1933). További munkái: a ferihegyi repülőtérre vezető út mélyépítési műtárgyai (1940– 1942); Kossuth-híd feljárója, Gellért tér átépítése, ill. a Kálvin tér, Marx tér, Roosevelt tér és a hozzájuk kapcsolódó utak átépítése (1946–1950); Sztálin-híd pesti és budai feljárói, a Váci út átépítése, Dózsa György úti aluljáró (1950–1951); Boráros tér átépítése, a bp.-i Műcsarnok újjáépítése, a Városi Színház átépítése (1951–1953).

Elismertség

Az MTA Településtudományi Bizottsága tagja, a Városgazdasági Szakbizottság elnöke (1955–1957), a Közúti- és Városi Közlekedési Szakbizottság tagja.

Elismerés

Munka Érdemérem (1950), Munka Érdemrend (1954). Hild János-emlékérem (1971), Alpár Ignác-emlékérem (1974), Reitter Ferenc-díj (1979).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013