Bortnyik Sándor
festőművész, grafikus
Született: 1893. július 3. Marosvásárhely
Meghalt: 1976. december 21. Budapest
Iskola
Rippl-Rónai József, Vaszary János és Kernstok Károly szabadiskolájában tanult (a Művészházban, 1911–1913 és 1915).
Életút
Kiállító művész (1916-tól). A Ma folyóirat köréhez tartozott, s rendszeresen szerepelt az aktivisták által szervezett kiállításokon (1917–1918). A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol továbbra is részt vett a Ma munkájában (1920–1922). Miután koncepciós ellentétek miatt szakított a Ma-val, Weimarba költözött, kapcsolatba került a Bauhausszal és a de Stijl művészi csoporttal (1922–1924); Kassán át tért vissza Budapestre (1925).
Az Új Föld c. folyóirat művészeti szerkesztője és grafikus tervezője (1927), majd Műhely néven grafikai magániskolát nyitott, ahol a Bauhaus szellemében, a képzőművészet felé nyitott, korszerű alkalmazott grafikai oktatás folyt (1928–1938); közben Plakát címmel saját folyóiratot is indított (1933). A II. világháború után a Szabad Művészet főszerkesztője (1947–1949). A Magyar Iparművészeti Főiskola ny. r. tanára (1948–1949), majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola igazgatója (1949–1956).
A Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagja (1929-től). A Művészeti Tanács tagja (1946–1949).
A magyar avantgárd képzőművészet egyik legjelentősebb képviselője. Már művészeti tanulmányait megelőzően reklámgrafikákat készített, majd első képét a Nemzeti Szalon állította ki (1916-ban). Művészi pályafutásának kezdetén az aktivistákhoz csatlakozott. Kassák Lajos lapja, a Ma c. folyóirat vezető munkatársaként expresszív lendületű linóleummetszeteket és dinamikus, forradalmi szimbolikájú festményeket készített (Vörös mozdony, 1918; Vörös május, 1919), ill. a Ma világszemléleti különszámai címlapjainak tervezője (Kommunista köztársaságot!, Lenin, 1918). Első önálló kiállítását is a Ma helyiségében rendezte meg (1919. jún.-ban).
A Ma-ban közölt egyre elvontabb kompozíciók után bécsi emigrációjában kialakította az általa képarchitektúrának nevezett konstruktivista elvét, s kiadta híres képarchitektúra albumát (1921). Komját Aladár Egység c. folyóirata számára munkásmozgalmi, agitatív metszeteket (1923), A. Blok szovjet-orosz költő Tizenkettő c. művéhez tíz illusztrációt készített (1923). Miután szakított az aktivistákkal, a Bauhaus képviselőivel került szorosabb művészi kapcsolatba. A Bauhaus formanyelvéhez kapcsolódó Zöld Szamár Színház alapító tagja (1925; a színház Bortnyik egyik festményéről kapta különös nevét). A Bauhausban látott színházi térkompozíciók magyarországi bevezetőjeként díszleteket készített az Új Színház, az Új Thália (Cocteau és I. Goll darabjai), ill. a Madzsar Alice- és a Szentpál Olga-féle mozgásművészeti színház számára. Palasovszky Ödönnel közösen konstruktivista szcenográfiai kísérleteket végzett.
Alkalmazott grafikai tevékenysége nagymértékben hatott a műfaj magyarországi alakulására: a magyar plakátművészet kiemelkedő alkotásainak tervezője (Modiano, 1928–1929; Futó szén, 1931). Az 1930-as években elsősorban figurális képeket festett, szociális igényességgel készült, a városi és a falusi emberek életét bemutató képeket alkotott. Képei „szociográfiai zsánerképek”, a polgári életet megörökítő, naturalista művek. Utolsó alkotói korszakában érdeklődése a realizmus felé fordult, ironikus- szatirikus hangvételű képeket alkotott. A Korszerűsített klasszikusok (1953–1955) negyven paródiája virtuóz stílusparóda, Karinthy Frigyes Így írtok ti c. művének műfaji rokona. A II. világháború után, a Művészeti Tanács tagjaként, majd a Képzőművészeti Főiskola igazgatójaként jelentős szerepet játszott a művészetpolitikában.
Emlékezet
Halála után több ízben is emlékkiállításon szerepeltek művei (legutóbb 2002-ben a budapesti Home Galériában). A budapesti Kerepesi úti temetőben nyugszik (síremléke Gyurcsek Ferenc alkotása, 1981). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismerés
A Magyar Népköztársaság Érdemérme (1950), Munka Érdemrend (1953; arany, 1964 és 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
A Milánói Nemzetközi Iparművészeti Triennále ezüstérme (1933), Munkácsy Mihály-díj (1955), érdemes művész (1956), kiváló művész (1970), Kossuth-díj (1973).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: MA helyiségei (Budapest, 1919)
Galerie Nierendorf (Berlin, 1923)
Kassai Múzeum (1924)
Mentor könyvkereskedés (Budapest, 1925)
Tamás Galéria (Budapest, 1930)
Korszerűsített klasszikusok (Budapest–Moszkva, 1954–1955)
gyűjteményes: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1969)
B. S., a grafikus és könyvművész. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, 1994)
emlékkiállításai: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1977)
Balassa Bálint Múzeum (Esztergom, 1979)
Home Galéria (Budapest, 2002)
csoportos: Nemzeti Szalon (Budapest, 1916)
A MA III. demonstratív kiállítása (Budapest, 1918)
A MA grafikai kiállítása (Budapest, 1919)
Der Sturm (Berlin, 1922 és 1923)
Eeckeren–Antwerpen (1923)
Städtische Kunsthalle (Mannheim, 1927)
A Könyv- és Reklámművészek Társasága bemutatkozó kiállítása. Iparművészeti Múzeum (Budapest, 1930)
Nemzetközi Iparművészeti Triennále (Milánó, 1933)
Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállítás. Műcsarnok (Budapest, 1937)
Magyar aktivizmus. Janus Pannonius Múzeum (Pécs, 1973)
Nyolcak és aktivisták. Magyar Nemzeti Galéria (Bp., 1981).
Főbb művei
F. m.: plakátjai: Az Ujság (1915)
Zwack unicum (1916)
Neutrodyne rádió (1925)
Janina cigaretta (1928)
Modiano cigarettapapír, sorozat (1928–1929)
Futó szén (1931)
Franck kávé (1932)
Matracába epeda rugót! (1935)
Felépítjük a vasutat! (1945)
Szabad Föld (1947)
Szabad Nép (1947)
Az ember tragédiája, sorozat (1947)
grafikái: Lenin (fametszet, 1918)
Liebknecht (fametszet, 1919)
Kassák (fametszet, 1919)
Vörös nap (fametszet, 1919)
Lámpagyújtó (rézkarc, 1921)
MA Album (6 lapos grafikai mappa, sablonnyomat, 1921)
olajfestményei: Sárga–zöld táj (1919)
Vörös mozdony (1919)
Vörös gyár (1919)
Vörös Május (1919)
Olvasó férfi kávéházban (1921)
Absztrakt játék (1923)
Az új Ádám (1924)
Az új Éva (1924)
A zöld szamár (1924)
A huszadik század (1927)
Géplovag (1928)
Strandon (1930)
Parasztember ásóval (1935)
Fáradt emberek (1939)
Hólapátok (1942)
Korszerűsített klasszikusok, sorozat (1953–1955)
Korunk hőse (1963)
A festő és a vonal (1969)
Sakkozók (1970)
díszletei: Cocteau: Az Eiffel torony násznépe. (Zöld Szamár Színház, 1925)
Goll, I.: Az új Orfeusz. Párizs ég. (Zöld Szamár Színház, 1925).
F. m.: könyvillusztrációi: Szélpál Árpád: Tüntetés. Versek. A címlap és a linóleummetszet B. S. munkája. (Bp., 1918)
Kassák Lajos: Tragédiás figurák. A szerző arcképe B. S. munkája. (Bécs, 1919)
Bortnyik-album. A bevezetőt Kassák Lajos írta. (Wien, 1921)
Új francia költők. Összeáll., ford., a bevezető tanulmányt írta Molnár József, Tamás Aladár. A címlapot tervezte. (Bp., 1927)
Münchhausen csodálatos kalandjai. A magyar ifjúság számára átd. Z. Tábori Piroska. B. S. rajzaival. (Bp., 1931)
A mozgásművészet útja. Szentpál Olga pedagógiai munkásságának húsz éves, a Szentpál Iskola fennállásának tizenöt éves fordulója alkalmából kiadja a Szentpál Iskola. Szerk. Rabinovszky Máriusz. B. S., Buday György és Farkasházy Miklós rajzaival. (Bp., 1935)
Juhász Vilmos: Nyersanyagháború. 12 táblamelléklettel, térképpel és szövegképekkel. A táblákat B. S. és Kner Albert rajzolták. (Bp., 1940)
Újházy György: Magyar abc bokréta. Leporelló. A képeket festette. (Bp., 1942)
Shaw, G. B.: Művészszerelem. Reg. Ford. Szinnai Tivadar. A színes borítékot tervezte. (Bp., 1942)
Reprodukciók. Album. A bevezetőt Körner Éva írta. (Bp., 1975)
Blok, Alekszandr: Tizenketten. Elbeszélő költemény. Ford. Lator László. (Bp., 1976)
írásai: Kétezer év festészete. Hevesy Ivánnal, Rabinovszky Máriusszal. (Bp., 1943)
Sedlmayer, Hans: A modern művészet bálványai. A bevezetőt írta. (Stúdium könyvek. 22. Bp., 1960)
Derkovits Gyula képei. A bevezetőt írta. (Bp., 1948)
Maseerel. Kismonográfia. (A művészet kiskönyvtára. 65. Bp., 1965).
Irodalom
Irod.: Hevesy Iván: Az új plakát. (MA, 1919. jún. 15.)
Ruttkay György: B. S. kassai képkiállítása. (Kassai Ujság, 1924. szept. 28– 29.)
Genthon István: B. S. kiállítása. (Magyar Írás, 1925)
B. S. kiállítása a Menton Könyvkereskedésben. Kat. Az előszót Hevesy Iván írta. (Bp., 1925)
Kállai Ernő: Új magyar piktúra. (Bp., 1925)
Hevesy Iván: B. S: piktúrája és grafikája. (Magyar Grafika, 1929)
Oelmacher Anna: B. S. persziflázs-sorozata a Kossuth Klubban. (Természet és Társadalom, 1956)
Oelmacher Anna: B. S. hetven éves. – Kiss Sándor: B. S. plakátművészete. (Művészet, 1963)
B. S: kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. N. Pénzes Éva, Pogány Ö. Gábor. (Bp., 1969)
Borbély László: B. S. korai művészete. (Művészettörténeti Értesítő, 1969)
Borbély László: Bortnyik. (Bp., 1971)
Galambos Ferenc: B. S. Plakát c. folyóirata. (Magyar Könyvszemle, 1971)
B. S. emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Borbély László. (Bp., 1977)
Palasovszky Ödön: A lényegretörő színház. (Bp., 1980)
Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete. (Bp., 1981)
Bakos Katalin: Az első magyar Gebrauchsgraphiker. B. S. műhelye és „Műhely”-e. – Bajkay Éva: Aktuális B. S. történetek. (Új Művészet, 1993)
Bakos Katalin: B. S. két (?) arca. (Magyar Szemle, 1994)
Bakos Katalin: B. S. tervezőgrafikai tevékenysége és pedagógiai munkássága. PhD-értek. (Bp., 1999)
Rózsa Gyula: A nem korszerűsített klasszikus. B. S.-emlékkiállítás a Home Galériában. (Mozgó Világ, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
