Almásy Pál, zsadányi és törökszenmiklósi

Született: 1902. július 8. Vác
Meghalt: 1985. március 17. Budapest

Család

Testvére: Almásy József (1898–1944) r. k. pap, filozófus.

Iskola

Ludovika Akadémiát (1924) végzett, a József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1932).

Életút

A bp.-i 1. tüzérosztály hadnagya, uo. beosztott tiszt és ütegparancsnok (1924–1929), mérnöki tanulmányai befejezése után a Haditechnikai Intézet Lőszer Alosztályának munkatársa (1932–1937 és 1939–1944), a Lőszerosztály vezetője (1944. szept.); közben századossá (1937) léptették elő, és diplomáciai szolgálatra rendelték, a berlini katonai attasé beosztott tisztje (1937– 1939), őrnagyi rangban (1939), a németek „persona non gratának” nyilvánították és kiutasították az országból. A II. vh. végén a Nemzeti Felkelés Katonai Bizottsága vezérkarának tagja. Feladata az ellenállásba beszervezett katonai alakulatok fegyverrel és lőszerrel történő ellátása, újabb csapatok bekapcsolása. Árulás folytán a Nemzeti Számonkérő Szék letartóztatta (1944. nov. 22.), halálra ítélték, majd másodfokon az ítéletet 15 évi fegyházbüntetésre módosították. A bp.-i Margit körúti fogházban, majd a fogház evakuálása után Sopronkőhidán raboskodott (1944. nov.–1945. márc. 29). A siralomházban felkereste a halálra ítélt Bajcsy-Zsilinszky Endrét, naplójában megörökített találkozásuk fontos kordokumentum. A fogház rabjait gyalogmenetben Németországba vezényelték, a bajorországi Oberaudorfban amerikaiak szabadították ki (1945. máj. 4.). Hazatérése után (1945. jún.) igazolták; ezredessé (1945. jún. 21.), vezérőrnaggyá nevezték ki (1945. okt. 1.). A Honvédelmi Minisztérium (HM) ipari felszerelési csoportfőnök-helyettese, anyagi csoportfőnöke (1945. dec. 5.–1946. nov. 22.); a HM-ben az FKgP minisztériumi szervezetének elnöke, altábornaggyá léptették elő (1946. jún. 1.). Az MKP eljárt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál (SZEB), hogy Tombor Jenő halála után – 1946. júl. 25. – megakadályozza miniszteri kinevezését, a Szabad Nép rágalmazó kampányt indított ellene: a SZEB és a fegyverszünet megsértésével vádolták. Felmentették csoportfőnöki teendői alól (1946. nov. 22), vizsgálatot kért önmaga ellen, szolgálati viszonyát megszüntették (1947. jan. 1), a hadbíróság a vádat – hivatali visszaélés, szolgálati vétség – alaptalannak találta, az eljárást megszüntették (1947. okt.). Nem sokkal később a Katonapolitikai Osztály letartóztatta (1947. nov. 15.); ezúttal összeesküvéssel, szabotázzsal, a Bazilika kupolájának felgyújtásával vádolták. A Hadik Laktanya pincebörtönében megkínozták, végül szabadon engedték (1947. dec. 17). A Vörös Csillag Traktorgyár gépészmérnöke, majd az Országos Szabványügyi Hivatal munkatársa (1948–1950). Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) ismét letartóztatta (1950. jún.), a Sólyom-féle tábornoki összeesküvés koncepciós perében 6 hónapos kényszervallatás után halálra ítélték (1950. nov. 23), majd kegyelmet kapott, Vácott raboskodott (1950–1955). Szabadulása után ismét az Országos Szabványügyi Hivatal munkatársa (1955–1968), végül lektorként tevékenykedett (1968– 1985). Rehabilitálták, halála után visszakapta rendfokozatait (1991).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013