Banovits Kajetán, 1912-től sopronszentmártoni
mérnök, muzeológus
Született: 1841. augusztus 10. Mátyóc, Ung vármegye
Meghalt: 1915. december 7. Budapest
Család
Sz: Banovits Emánuel, Berzeviczy Rozália. Testvére: Banovits Emil. Kétszer nősült: első házasságából született leánya: Banovits Róza. Másodszor 1884-ben nősült, f: Kaiser Lujza. Ebből a házasságából született három gyermeke: Banovits Alice, Banovits Ervin és Banovits Lilla.
Iskola
Ungvárott éretts. (1859), a József Műegyetemen vasútépítő-mérnöki okl. szerzett (1863).
Életút
A Pest–Losonci Vasút vasútépítő segédmérnöke (1863–1867), a Kolozsvár–Nagyvárad Vasút, a Károlyváros–Fiume Vasút segédmérnöke, majd a Kassa–Oderbergi Vasút központi osztályának mérnöke és osztályfőnöke (1867–1871), a Vasútépítési Főfelügyelőség helyettes vezetője (1871–1880), a MÁV főfelügyelője (1880–1884), a MÁV Építési és Gépészeti Főosztályának főigazgató-helyettese (1884–1890), majd miniszteri osztálytanácsosi rangban az önálló Gépészeti Főosztály igazgatója (1890– 1905), nyugállományba vonulása után a Vasúti és Hajózási Klub műszaki szakbizottságának elnöke (1905–1915). Az általa szervezett Közlekedési Múzeum (KM) első igazgatója (1898–1915).
A Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) elnöke (1903).
Jelentős szerepet játszott a magyarországi vasúti vontatás és műhelyszolgálat megszervezésében és fejlesztésében. A vasúti biztosítóberendezések területén nemzetközi szaktekintélynek számított. Több újítása volt a vasúti világítással és a vasúti jelzőberendezésekkel kapcsolatban, ezek közül a legismertebb a „villanydelejes vasúti távjelző” (= állomási védjelző, ezért a találmányáért megkapta az 1885. évi országos kiállítás nagy érmét). Vizsgálta még a magyarországi vasúthálózat kialakulásának történetét. A millenniumi kiállítás idején a közlekedésügy eredményeit bemutató X. csoport tagjaként tevékenykedett, ebből a gyűjteményből alakult meg a Közlekedési Múzeum törzsanyaga (1896). A Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) által szervezett I. Magyar Technikai Kongresszuson a millenniumi kiállításra bemutatott közlekedési gyűjteményből előbb egy Vasúti Múzeum megalakítását kezdeményezte, ezt a javaslatot br. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter kiegészítette a folyam- és tengerhajózás témakörével (1896; a Közlekedési Múzeum igazgatójává 1898. jún. 2-án nevezték ki, a múzeum 1899. máj. 1-jén nyílt meg.). Nevéhez fűződik a múzeum első gyűjteményének leírása, gyűjtőkörének kialakítása, az első ismertetők és vezetők összeállítása. A 20. sz. elején éles vitát vívott Zielinski Szilárddal: véleménye szerint a múzeum legfontosabb feladata a közművelődés, de nem zárkózott el az oktatástól sem; azt azonban ellenezte, hogy a múzeumot a bp.-i műszaki egyetemen belül helyezzék el.
Emlékezet
Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy szülőfaluja (Mátyóc), valamint a környező települések (Bártfa, Palló, Vajkóc, Mokcsa és Mogyorós) vizes, nádas területeinek lecsapolását megszervezték, erre lecsapolótársulatot alapított (1886-ban). Emlékét a főcsatorna mellett emléktábla őrzi.
Elismertség
Az Anyagvizsgálók Nemzetközi Egyesületének tagja.
Főbb művei
F. m.: Lokomotivbau, Wagenbau, Werkstätten und Zugförderungwesen in Ungarn. (Teschen–Wien, é. n.)
A magyarországi vasúthálózat fejlődésének története és jelenlegi állapota. (Bp., 1896)
Emlékirat a M. Kir. Közlekedési Múzeum megnyitása alkalmára. (Bp., 1898)
Geschichte der Eisenbahnen der Oesterreichisch–Ungarischen Monarchie. (Bp., 1898)
A M. Kir. Közlekedési Múzeum útmutatója. (Bp., 1901; 2. kiad. 1904)
Jegyzék eredeti tárgyak-, minták-, grafikonok-, rajzok- és térképekről. (Bp., 1910).
Irodalom
Irod.: Tisza István: B. K. (Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1991)
Molnár Erzsébet: 150 éve született B. K. (Honismeret, 1992)
Molnár Erzsébet: B. K. életrajza. (Közlekedési Múzeum Évkönyve. 1988–1992. Bp., 1994)
Molnár Erzsébet: Az első 50 év. B. K., Geduly Gyula, Samarjay Lajos. (Közlekedési Múzeum Évkönyve. 1896–1996. Bp., 1996)
Molnár Erzsébet: B. K. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
