Bardócz Árpád, nagybaczoni
költő, műfordító
Született: 1888. április 23. Nagyilonda, Szolnok-Doboka vármegye
Meghalt: 1953. augusztus 9. Budapest
Család
Sz: Bardócz Sándor (†1900) járásbíró, Kohányi Izabella.
Iskola
A gimnáziumot Baján és Temesvárott, jogi tanulmányait Bp.-en és Kolozsvárott végezte.
Életút
Temesvárott rendőrfogalmazó (1911–1914), városi fogalmazó (1914–1919), helyettes aljegyző (1919–1921). Az összeomlás után Vácott telepedett le, helyettes városi tanácsnok (1921–1939), nyugdíjazták (1939).
Műfordítóként elsősorban kortárs román szerzőket (pl. Vasile Alecsandri) tolmácsolt. Japán versek (1920) című híres kötetét német nyersfordításból ültette át, maga nem is fordításnak, hanem „utánérzésnek” nevezte a költeményeket.
Szerkesztés
Az Erdélyi Szemle, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon munkatársa. Versei, műfordításai, kisebb írásai A Hétben (1913–1918), az Életben (1914–1916), a Pesti Naplóban (1914-től), az Uj Időkben (1916) és a Temesvári Hírlapban jelentek meg (1917).
Főbb művei
F. m.: Fényáradás. Versek. (Bp., 1935)
ford.: Sternheim, Thea: Anna. Kisreg. Angerbauer, Józseffel. (Temesvár, 1920)
Japán versek. (Temesvár, 1920)
Alecsandri, Vasile: Pasztelle (Kolozsvár, 1926)
Goethe: A bűnrészesek. Verses vígjáték 3 felvonásban. (Bp., 1934)
Alecsandri, Vasile: Emlék. Versek. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Kolozsvár, 1935)
Alecsandri, Vasile.: Könnycseppek. Versek. (Bp., 1938)
Tuwim, Julian: Hetedik ősz. Versek. (Bp., 1938).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
