Bárdos Artúr

Született: 1882. április 2. Budapest
Meghalt: 1974. augusztus 10. Buffalo, USA

Család

Sz: Bárdos (1881-ig Burstein) Károly MÁV-hivatalnok, Brachfeld Vilma. Fia: Bárdos Tamás (1915–) kémikus, gyógyszervegyész.

Iskola

A bp.-i Barcsay utcai gimnáziumban éretts. (1900), a bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl (1905), színháztudományból magántanári képesítést szerzett (1948).

Életút

A Pesti Napló (1901–1907 és 1912–1913), az Egyetértés újságírója (1905–1907 és 1910–1911). A hamburgi Neues Theater-ben Max Reinhardt asszisztense (1909–1910), hazatérése után a Színjáték című folyóirat főszerkesztője (1910–1911) és a Nyugat munkatársa (1910-től). Az Új Színpad (1912), a Modern Színpad (1915–1918), a Belvárosi Színház (1916–1923, 1925–1926, 1932–1938, 1945–1948), az Andrássy úti Színház (1918–1923), a Renaissance Színház (1922–1926), a berlini Theater im Palmenhaus (1928), a Révay u.-i Művész Színház (1932) és a Nagymező u.-i Művész Színház igazgatója (1936–1938), kormányfőtanácsos (1936-tól). A zsidótörvények miatt 1938-ban leváltották. A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, de tervezett színháztudományi előadásait már nem tarthatta meg (1948). Az USA-ban telepedett le (1948), a washingtoni Catholic University of America vendégtanára (1949), a New York-i Magyar Nemzeti Színpad igazgatója (1954), egyúttal az Amerika Hangja és a Szabad Európa rádiók számára hangjátékokat rendezett.

A bp.-i Eötvös Szabadkőműves Páholy tagja (1910), majd a Budapest Páholy alapító tagja és szónoka (1912-től).

Pályáját költőként kezdte, 1901-től írt verseket A Hét c. folyóiratba és az Egyetemi Lapokba, első verseskötete Két ösvény címmel jelent meg (1903). A Pesti Napló munkatársaként színházi kritikákkal bízták meg, ekkor érdeklődése a színház elmélete felé fordult. Berlinben, Lipcsében és Hamburgban tanulmányozta a modern színházi technikákat, hazatérése után megalapítja a kor egyik legszínvonalasabb színházi folyóiratát (Színjáték, 1910–1911), majd a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) székházában (a mai Dembinszki u.–Dózsa György út sarkán) Révész Bélával létrehozza az Új Színpadot (bemutató előadás: 1912. márc. 14.; Vámos Árpád: Az efezusi özvegy; második előadás: Krúdy Gyula: Tátrai kaland). Későbbi színházai az Andrássy úti Modern Színpad és a Belvárosi Színház (ma: Katona József Színház, Petőfi Sándor u. 6.; bemutató előadás: 1916. nov. 9.) a modern kiszolgálóhelyiségekkel jóval sikeresebbek; sorra adja elő az új magyar drámákat, elsősorban Gellért Lajos Heltai Jenő, Herczeg Ferenc műveit. A Renaissance Színházban (Nagymező u., a volt Radius Moziban) elsők között törekedett a modern színházművészet és a filmművészet házasítására (mindkét művészeti ágban rendeztek előadásokat: itt, a színházban tűntek fel felfedezettjei Tőkés Anna, ill. Somogyi Erzsi). Miután ismét a Belvárosi Színház igazgatója lett, ismét új embereket foglalkoztatott: itt szerepeltek állandóan először (még álnéven) női szerzők: Gáspár Margit (Gáspár Miklós), Meller Rózsi (Frank Maar), ill. Békeffi István. Itt kezdődött színészpályafutása – többek között – Bulla Elmának, Muráti Lilinek, Páger Antalnak, Simon Zsuzsának, Turay Idának stb. is. Rendezéseiben a színjáték valamennyi alkotóelemének összhangjára törekedett; színházaiban a közönségdarabok mellett modern kortárs műveket és klasszikus drámákat is bemutatott. Miután származása miatt háttérbe szorították elméleti könyveket írt, amelyek a mai magyar színháztudomány alapmunkái. A II. vh. után ismét a Belvárosi Színház igazgatói posztjával bízták meg (utolsó felfedezettje itt: Kállai Ferenc). Miután megszerezte magántanári habilitációját, de nem kezdhette meg egyetemi előadásait: váratlanul úgy döntött, hogy eladja színházát. A fiához költözött az USA-ba. Amerikában ottani magyar kolóniáknak rendezett magyar klasszikusokat, majd visszavonult Buffalóba. Élete utolsó éveiben ismét verseket írt: Alkonyat című kötete halála előtt néhány évvel jelent meg. Az USA-ban hunyt el, de végakaratának megfelelően Bp.-en, a Farkasréten temették el (1975-ben).

Emlékezet

Budapesti lakóházán (XI. ker. Bartók Béla út 60., 1992. nov.-től) és a Katona József Színház falán emléktábla őrzi emlékét (2007. ápr. 2-ától).

Szerkesztés

A Pesti Napló (1901–1907 és 1912–1913), az Egyetértés újságírója (1905–1907 és 1910–1911). A Színjáték című folyóirat főszerkesztője (1910–1911) és a Nyugat munkatársa (1910-től). Az Új Színpad Könyvtára szerkesztője (Révész Bélával, 1912); elméleti cikkei megjelentek – többek között – a Magyar Géniuszban (1902–1903), a Jövendőben (1905–1906), a Modern Művészetben (1905–1906), a Művészetben (1907–1914), a Magyar Iparművészetben és A Toll című lapban (1914-től).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013