Barna Péter

Született:1920.december19.Budapest
Meghalt:1969.július3.Budapest
Temetés:1969.július9.Budapest
Temetési hely:Rákoskeresztúr

Család

Dédszülei, apai: Braun József (1823. Baracska, Bars vm.), Friedberg Jozefa (1832. Érmihályfalva, Bihar vm.–1924. máj. 20. Dunapentele, Fejér vm.); Rosenberg Illés Ede (= Rosenberg Eduárd Illés, †1915. aug. 17. Bp. Temetés: 1915. aug. 19. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) a Rosenberg és Benedek cég beltagja, a Magyar Kereskedelmi Utazók Egyesülete r. tagja és Bródy Rebeka (1837. Sajószentpéter, Borsod vm.–1895. febr. 9. Bp.).

Rosenberg Eduárd Illés nem azonos Rosenberg Ezékiellel (= Rosenberg Eduárd Bódog, 1808–1860), a Révai Testvérek Vállalatot alapító Révai Sámuel és Révai Leó apjával.

Braun József testvérei: Braun Ida (1862. ápr. 22. Rácalmás, Fejér vm.–1932. máj. 2. Pozsony, Pozsony vm.), ill. Braun Róza (†1928. Bp.) és Braun Berta.

Braun Ida férje: Schrecker N[oa]. József (1859. máj. 9. Pest–1925. aug. 31. Baden, Ausztria) az Adria Biztosító Társulat szlovenszkói igazgatója; Schrecker Majer (1817–1889) és Grün Hani (1823–1888) fia. Gyermekük, fiuk: Schrecker Leó (1892. szept. 26. Bp.), a Dunabank igazgatója.

Nagyszülei: Barna Igác (= 1879-ig Braun Ignác, 1854. nov. 14. Rácalmás–1919. júl. 1. Bp.) jogász, Rosenberg Jenny (= Rosenberg Sára Eugénia, 1859. Pest–1908. okt. 23. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1908. okt. 25. Vác, Izraelita Temető); Grünfeld Jakab cipész, Pál Ilona/Hani.

Barna Ignác 2. felesége: 1910. febr. 19.–1919. júl. 1.: Spitzer Melánia Margit (= Spitzer Malvina, 1879. máj. 14. Bp.); Spitzer Rudolf Simon és Ausch Ilona leánya. Gyermekük: dr. Barna Dénes (1911. jan. 7. Bp.).

Szülei: dr. Barna Ernő (1884. Bp.–1942. jan. 4. Fegyvernek, Jász-Nagykun-Szolnok vm. Temetés: 1942. jan. 6. Fegyvernek, Izraelita Temető) jogász, ügyvéd, Grünfeld Vilma (1898. ápr. 13. Torda, Torda-Aranyos vm.–1951. ápr. 20. Bp.). Apja Fegyverneken gyakorló ügyvéd volt, az I. világháborúban súlyosan megsebesült, 1933-ban a sérülése kiújult, megbénult, anyja egy aranyosgyéri cipész leánya. Édesanyja az I. világháború előtti években került fel Budapestre özvegy anyjával, egy leány- és három fiútestvérével, 1919-ben ment férjhez Barna Ernőhöz.

Barna Ernő testvérei: Hippmann Gézáné Barna Margit (1881. aug. 26. Bp.) középiskolai tanár, Melik Istvánné Barna Aranka (1882. júl. 31. Bp.) és Barna Erzsébet.

A Barna leányok nagy feltűnést keltettek, amikor mindhárman egy napon tettek érettségi előkészítő tanfolyami vizsgálatot a budapesti VII. kerületi leánygimnáziumban (valószínűleg ők voltak az első három leánytestvér, akik ilyen tanfolyamon részt vettek 1898-ban, a tanfolyamvezető Heinrich Alajos volt; Aranka és Margit 1900-ban érettségi vizsgát is tett; Barna Aranka pedig 1900-tól egy németországi egyetemen tanult tovább, közelebbről nem ismert nyelvszakon…).

Barna Aranka férje: Mélik István sepsiszentgyörgyi pénzügyi főtanácsos. Gyermekük [ifj.] dr. Mélik István (1907. jún. 19. Sepsiszentgyörgy, Háromszék vm.–1978. jún. 10. Sepsiszentgyörgy) orvos, a sepsiszentgyörgyi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya osztályvezető főorvosa.

Barna Margit férje: Hippmann Géza (= Hippmann Gyula Géza, 1870–1923. okt. 21. Bp.) bányamérnök, bányaigazgató főmérnök, majd pénzügyminiszétriumi számvevőségi főtanácsos; Hippmann Károly (Hippmann, Karl †1916. dec. 28. Kolozsvár. Temetés: 1916. dec. 30. Kolozsvár, Kolozs vm.) és Sommer Zsófia (†1913. jún. 12. Kolozsvár. Temetés: 1913. jún. 14. Kolozsvár) fia.

Felesége: 1949. ápr. 15.–1969. aug. 3.: Kenedi Vera (= Kenedi Roth Veronika, 1923. júl. 4. Nyírbogát, Szabolcs vm.–2007. Bp.) tisztviselő, az Áruraktározási Gazdasági Iroda (ÁRGI) gyors- és gépírónője; Kenedi Endre (1893. júl. 27. Érsemjén, Bihar vm.–1955. Bp.) a Gyapjúkereskedelmi NV munkatársa és Weiszhausz/Weisshaus Irma (1895. jún. 7.–1944 Hol?) leánya.

Testvérei: Barna György a Calderoni Állami Vállalat sztahanovista esztergályosa és Frank Tiborné Barna Zsuzsanna minisztériumi tisztviselő, a Közlekedési Minisztérium miniszteri titkárságának munkatársa.

Gyermeke, fia: Barna István (1951. jan. 4. Bp.).

Iskola

Elemi iskoláit Püspökladányban és Kisújszálláson végezte, a kisújszállási református gimnáziumban éretts. (1938), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen jogot hallgatott (1938–1939) származása miatt nem folytathatta tanulmányait, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1945–1948), Budapesten jog- és államtudományi doktori okl. szerzett (1948. jún. 3.), bírói és államügyészi szakvizsgát tett (1951). A jogi tudományok kandidátusa (1955), az állam- és jogtudományok doktora (1960).

Alapfokú (1946), haladófokú szemináriumot végzett (1948), majd mint egyéni tanuló részt vett a Bolsevik Párt történetének tanulmányozásában (1949), öthónapos középfokú káderképző tanfolyamot végzett (1951).

Életút

A Jászsági Gabona Vállalat tisztviselője (1938–1940), a Sík és Deák Vállalat csengődi erdőkitermelésének vezetője (1940–1941), a Barta és Társa Cég kerékpáros kifutója és csomagolója (1941), az óradnai Moldován Fakitermelés tisztviselője (1941–1942). A II. világháborúban munkaszolgálatos (1942. máj.–1944. febr.). Megszökött, a „felszabadulásig” a Sertésvágóhídon, a zsírolvasztóban mint húsipari munkás dolgozott (hamis papírokkal).

A II. világháború után a Globus Hírlap és Könyvterjesztő Vállalat vidéki szervezője (1944–1945). A budapesti VIII. kerületi Rendőrkapitányság nyomozócsoportjának h. vezetője (1945. máj.–1946. dec. 31.). A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság, ill. a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Gazdasági Rendészeti Ügyosztály Alosztály gazdasági ügyekkel foglalkozó II. alosztálya operatív csoportjának vezetője (1947. jan. 1.–1948. dec. 14.), az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) állományában került (1948. dec. 15-étől), különböző, csak részben ismert beosztásokban szolgált (1948–1950, elmondása szerint a szabotázs-elhárítási osztály h. vezetője is volt).

A Katonai Ügyészség Államvédelmi Kirendeltségének vezető ügyésze (1950–1951); államvédelmi őrnagyi rangban (1950-től), az ÁVH Vizsgálati Főosztályának (1951–1953), a Belügyminisztérium (BM) VI. Osztálya és Vizsgálati Főosztálya jogügyi szakértője (1953–1956), a forradalom idején fegyverrel védte a budapesti Gyorskocsi utcai ÁVH-t és Katonai Börtönt (1956. okt. 23.–1956. okt. 30.), majd „védőőrizetben volt” (1956. okt. 31.–1956. nov. 5., szolgálattételre jelentkezett: 1956. nov. 7.), a BM Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) jogügyi csoportvezetője (1956. nov. 8.–1957. ápr.). Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Politikai Nyomozó Főosztálya Vizsgálati Osztályának főelőadója (1957–1960).

A BM Rendőrtiszti Akadémia Jogi Tanszéke tanszékvezető tanára (1959. okt. 1.–1962. aug. 15.) és félállásban a BM II/8. Osztály h. vezetője (1962. febr. 20.–1962. aug. 15.), a polgári életbe történő áthelyezéssel leszerelték (alezredesi rangban, 1962. aug. 15-én).

Az ELTE ÁJTK Büntetőjogi Tanszéke egy. docense (1959. okt. 1.–1960. aug. 9.), tanszékvezető egy. tanára (1960. aug. 10.–1969. aug. 3.). Az MTA–TMB rövidített büntetőjogi aspiránsa (1953–1955).

Az SZDP (1945. febr. 1.–1945. aug. 31.), az MKP tagja (1945. szept. 1–jétől).

Büntetőjoggal, az állam biztonsága elleni bűntettek jogi problémáival foglalkozott, jelentős szerepet vállalt az új BTK kodifikációs munkálataiban. Első jelentősebb műve (Büntetőjogi ismeretek, 1955) volt az első munka, amely a politikai nyomozók és vizsgálótisztek számára pontosan leírta, hogy a kihallgatások és a nyomozások során hogyan kell a tényállási elemeket (pl. csoportos elkövetés, fegyveres szervezkedés stb.) artikulálni és bizonyítani ahhoz, hogy a bíróság előtt megálljon a legsúlyosabb minősítés. Doktori értekezésében 1956 után elsőként tett kísérletet az állam elleni (ellenforradalmi) bűntett fogalmának meghatározására, véleménye szerint minden olyan támadás, amely sérti vagy veszélyezteti a szocialista állam létét, ill. a szocialista átalakulás vívmányainak összességét szükségképpen ún. ellenforradalmi támadásnak minősül. Így elsőként határozta meg és részletezte az állam elleni ellenforradalmi bűntett és az állam elleni ellenforradalmi jellegű köztörvényi bűntett tényállását, ezzel alapvető szerepet vállalt abban, hogy az ellenforradalmi bűntettek elkövetőit egységes elvek alapján vonják felelősségre. A tudománydoktori értekezésében lefektetett elvek – a szocialista államrend védelmében a politikai bűncselekmények tág és szigorú értelmezése indokolt, a köztörvényes bűncselekmények államellenes motivációját hangsúlyozni kell – beépültek az új Büntető Törvénykönyv (BTK) Állam elleni bűncselekményekről szóló fejezetébe (1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről, hatályba lépett: 1962. júl. 1.).

Elismerés

Államvédelmi Érdemérem (arany fokozata, 1956).

Szerző:Kozák Péter
Műfaj:Pályakép
Megjelenés:nevpont.hu 2026