Bársony István
író, újságíró
Született: 1855. november 15. Sárkeresztes, Fejér vármegye
Meghalt: 1928. március 12. Budapest
Temetés: 1928. március 14. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Bársony János gazdatiszt, Fásy Lujza. Testvére: Bársony János (1860–1926) orvos, szülész-nőgyógyász és Bársony Lujza (1866–), simándi Kenézy Gyula (1860–1931) orvos professzor felesége. F: Borsos Vilma. Fia: Bársony Elemér (1879–1938) gyógyszerész, politikus, újságíró. A család 1859-ben Nagykárolyba költözött.
Iskola
Elemi és középiskoláit Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte, majd a pozsonyi jogakadémián és a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, de oklevelet nem szerzett.
Életút
Az Egyetértés, a Hazánk, a Magyar Hírlap belső munkatársa, ill. főmunkatársa (1881–1907), a Budapesti Közlöny című hivatalos lap szerkesztője (1907–1927), miniszteri tanácsosi rangban (1919-től). A Magyar Figaro Naptára (1887) és a Tanácsköztársaság című hivatalos lap szerkesztője (1919. márc.).
Turgenyev vadászhistóriáinak mintájára kezdetben tárcákat írt, majd ő is vadásztörténetekkel, természetábrázoló írásokkal jelentkezett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország–Világ pályázatán Proletárok című írásával. Vadásztörténetei mintha a táj szerelmesének naplórészletei volnának. Idilli rejtelmekkel teli táj, és benne annak természetes tartozékaként a különös, pusztai ember. Csakúgy vonzódik ehhez a civilizációtól távoli lényhez, mint magához a természethez; sem néprajzi, sem társadalmi érdekessége nincs szemében. Tömörkény Istvántól (1866–1917) tanulta az emberi természet rajzának technikáját: ilyen írásai azonban nem eléggé eredetiek; stilizáltabbak, s látszik, hogy fantáziáját nem kötik le úgy, mint a magyar táj helyenként még ősi vadsága és titokzatos szépsége. Ennek ellenére írásai a magyar természeti irodalom klasszikusai. Életében 44 kötete jelent meg; közel 700 (!) novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. 70. születésnapját egy ország ünnepelte (1925).
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten, a Pajor Szanatóriumban hunyt el. A Kerepesi úti (= Fiumei úti Temetőben), a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik (az emlékszobor Fekete Géza szoobrászművész alkotása). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Szülőházára emléktáblát helyezett el a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya; ez a II. világháborúban elveszett. Helyére a 150. születésnapján (2005) a nevét viselő Bársony István Alapítvány helyezett el új domborművet. Róla nevezték el továbbá a csongrádi Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskolát, Szakiskolát és Kollégiumot és a Bársony István Fotóklubot (2006-tól). Emlékét őrzi még a Tűzköves forrásnál egy emléktábla, a Bársony István kerékpáros emléktúra ill. Budapesten utca őrzi nevét.
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (1927). A Petőfi Társaság (1894), a Kisfaludy Társaság r. tagja (1898), az Auróra Kör t. tagja (1925). A Magyar Madártani Intézet tb. tagja.
Elismerés
Sárkeresztes díszpolgára.
A Petőfi Társaság Jókai-nagydíja (1925).
Főbb művei
F. m.: Százszorszépek. Elbeszélések. (Bp., 1886; 3. kiad. 1898)
A szabad ég alatt. Elbeszélések. (Bp., 1888; 4. bőv. kiad. 1931)
Tréfás történetek. (Bp., 1890; 2. kiad. 1905)
Dobogó szívek. (Bp., 1891)
Erdőn–mezőn. (Bp., 1894; 4. kiad. 1927)
Négyszemközt. (Bp., 1894; 2. kiad. 1911)
Jó az Isten. A jó szív kincs. Két elbeszélés. (Bp., 1895; 3. kiad. 1905)
Csend. (Bp., 1895)
Ecce homo. (Bp., 1896; 2. kiad. 1919)
Víg világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász–erdész és gazdaéletből. (Bp., 1897)
Vadásztörténetek. (Bp., 1898; új kiad. 1926)
A szerelem könyve. (Bp., 1899)
A kaméleon leány. (Bp., 1899)
Magyar természeti és vadászati képek. (Bp., 1899; 2. átd. kiad. 1926)
Az ingovány. Regény. I–II. köt. (Bp., 1900; 3. kiad. 1918)
Keresd az asszonyt. (Bp., 1901)
Egy darab élet. (Bp., 1901; 3. kiad. 1920)
A királytigris. Regény. (Bp., 1901; 2. kiad. 1917)
Élő képek. (Bp., 1902)
A róna és az erdő. (Bp., 1902)
Igaz mesék. (Bp., 1903)
Vadásztáska. (Bp., 1903; 2. kiad. 1917)
Visszhang. Elbeszélések. (Bp., 1903; 2. kiad. 1921)
A rab király szabadon. (Bp., 1903; 2. kiad. 1904)
A napsütötte férfi és más elbeszélések. (Bp., 1904)
Szelek útján. Regény. (Bp., 1904; 2. kiad. 1921)
Tátra-album. E. T. Compton aquarelljei. B. I. szövegével. (Bp., 1906)
Titkos veszedelmek. (Bp., 1907)
Súgok valamit. Elbeszélések. (Bp., 1908)
Tarka mesék. Elbeszélések. (Bp., 1908)
Magyar földön. Természet és vadászat. (Bp., 1910; 2. kiad. 1928; új kiad. 1995)
A boszorkány. (Bp., 1910)
Dinamit. (Bp., 1911)
A diadalút. (Bp., 1912)
Este. (Bp., 1914)
Vérvirág. Elbeszélések. (Bp., 1920)
Szól a puska. (Bp., 1920; új kiad. 1995)
Az én világom. Rajzok. (Bp., 1925)
Délibáb. Elbeszélések. (Bp., 1926; új kiad. 1927)
Erdőn–mezőn. Vadásztörténetek. Vál., szerk., az utószót írta Véber Károly. (Bp., 1962)
Csend. Elbeszélések. (Magyar vadászírók klasszikusai. 2. Bp., 2000)
Vadásztáska. Vadásztörténetek. (Meglepetés könyvek. Szeged, 2001)
Vadászhangok, hangulatok. (Sárkeresztes, 2005)
Az erdők könyve. (Magyar vadászírók klasszikusai. 17. Százhalombatta, 2005).
Irodalom
Irod.: Szász Károly: A természet költőjéről. (Budapesti Hírlap, 1925. 267.)
Dóczy Jenő: B. I. magyarsága. (Magyarság, 1925. 259.)
Zlinszky Aladár: Magyarán. Megjegyzések B. I. cikkeire. (Bp., 1926)
Szinnyei Ferenc: A 70 éves B. I. (Napkelet, 1926)
Lőrinczy György: B. I. (Bp., 1927)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1928. márc. 13.)
Sik Sándor: B. I. ravatalánál. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1928)
Komáromi János: Utolsó beszélgetés B. I.- val. (A Sajtó, 1928)
Alszeghy Zsolt: B. I. munkái. (Irodalomtörténet, 1928)
Molnár Péter: B. I. (Pécs, 1940)
Csiák Gyula: A pagony dalnoka. B. I. élete és munkássága. (A Bársony István Alapítvány kiadványa. Bp., 2007).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: márc. 11. Halotti anyakönyve szerint márc. 12-én hunyt el. Csiák Gyula közlése.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
