Bartal György, id.
jogász, jogtörténész
beleházai és ethrekarchai
Született: 1785. április 24. Füss, Komárom vármegye
Meghalt: 1865. szeptember 20. Damazérkarcsa, Pozsony vármegye
Család
Sz: Bartal Miklós tanító, kajdacsi Kajdachy Katalin. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Kulcsár Antal, Komárom vm. szolgabírája nevelte. Fia: Bartal György, ifj. (1820–1875) politikus.
Iskola
Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombaton végezte, a pozsonyi jogakadémián bölcseletet és jogot hallgatott (1801–1805), ügyvédi okl. szerzett (1809). Az MTA tagja (ig.: 1830. nov. 17.; t.: 1858. dec. 15.).
Életút
Pozsonyban joggyakornok (1805–1806), kir. táblai jegyző (1806–1810), ill. mint Ghyczy József személynöki ítélőmestere, majd Ürményi János kir. táblai előadó bírója részt vett a budai (1807) és a pozsonyi országgyűlésen (1808). Pozsony vm. másodaljegyzője és levéltárnoka (1810–1817), főjegyzője (1817–1823), alispánja (1823–1827) és a vármegye ogy.-i követe (1825–1827). Személynöki, majd nádori ítélőmester (1827–1830), az udvari kancellárián az ogy.-i ügyek előadója (kir. tanácsosi rangban, 1830– 1848), így hivatalból részt vett az 1832–1836. évi és az 1839–1840. évi reformországgyűléseken. A magyar udvai kancellária megszűnése (1848. máj. 8.) után az újonnan alakult magyar külügyminisztérium államtanácsosa és első osztályfőnöke (1848. máj.– nov.), egyúttal a király személye körüli minisztérium tényleges vezetője és főnöke (1848. okt.–nov. 12.). Visszavonult a közélettől, Pozsonyban és csallóközi birtokán élt és gazdálkodott (1848–1865).
A 19. sz. politikai életének egyik jelentős szereplője. Az első reformországgyűléseken Felsőbüki Nagy Pállal együtt elsősorban a magyar nyelv elismertetéséért küzdött, később erdélyi ügyekkel fogl. Különösen értékes oklevéltári kutatásokon alapuló, középkori jogtörténeti munkássága. Feldolgozta szűkebb hazája, a Csallóköz történetét.
Elismerés
V. Ferdinánd király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé emelte (1830. szept. 28.). A Szent István Rend vitéze (1833. máj. 23.) és kincstárnoka (1846. júl. 2.). V. Ferdinánd király gyémánt gyűrűvel ajándékozta meg (1848. máj. 20.).
Szerkesztés
Történeti értekezései az Uj Magyar Muzeumban (1858–1859), a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében (1859–1861) és a Magyar Tudományos Értekezőben jelentek meg (1862). Az Egyetemes Magyar Encyclopaediába történeti és jogtörténeti cikkeket írt.
Főbb művei
F. m.: Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. I–III. (Pozsony, 1847)
Egy XVII. századbeli záloglevél, adalékul a magyar örökösödési jog történelméhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. febr. 7.; Akadémiai Értesítő, 1859)
Csallóköz történeti vázlata. (Pest, 1860)
A párthus és hun–magyar scythákról. A szerző arczképével és rövid életrajzával kiadja Toldy Ferenc. (Pest, 1860)
Béla király halhatatlan jegyzőjének, Mátyásnak újabb diadaláról. (Pest, 1861)
A párthus hun–magyar scythákról. Tanulmányai befejezéseül kiadta Knauz Nándor. (Pest, 1862)
Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról főtekintettel macedoni Nagy Sándor korára. (Pest, 1864).
Irodalom
Irod.: Pauler Tivadar: Emlékbeszéd id. B. Gy. fölött. (Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve. 11. köt. 8. Pest, 1867)
Pauler Tivadar: Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. (Bp., 1878)
Bartal Aurél: A beleházi és etrekarcsai Bartal-család története. (Karcag, 1937).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
