Bartha Antal
történész
Született: 1927. április 3. Budapest
Meghalt: 1999. december 13. Budapest
Család
Sz: Szabó Terézia. Munkáscsaládból származott, igen korán árvaságra jutott, állami menhelyeken és árvaházakban nevelkedett. F: 1. Gorn Angelika nyelvtanár. 2. Jurek Eszter műkorcsolyázó, edző. Fia: Bartha Vladimir (†1995); leánya: Bartha Erzsébet.
Iskola
Polgári iskolái után a Nagykőrösi Református Tanítóképző ösztöndíjasa, majd a Debreceni Református Kollégiumban tanult. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója (1947–1948), a Kazanyi Egyetemen tanult, majd az Odesszai Egyetemen történelem szakon végzett (1954), a történelemtudományok kandidátusa (1964), doktora (1975).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Középkori Osztályának muzeológusa, egyúttal az MTA–TMB-n Molnár Erik aspiránsa (1954– 1958); közben régészeti expedíciót vezetett Mongóliában (1955). Az MTA Történettudományi Intézet Középkori Osztályának tud. segédmunkatársa (1958–1960), tud. munkatársa (1960–1968), tud. főmunkatársa (1968–1976), az MTA Néprajzi Kutatóintézet tud. főmunkatársa (1976–1978), tud. tanácsadója (1978–1988). Az ELTE BTK címzetes egy. tanára (1979-től).
A népi kollégiumi mozgalom egyik kezdeményezője, a Dózsa György Népi Kollégium megszervezője (1946), az ogy.-i választások idején kormánybiztos (1947).
Magyar őstörténettel, elsősorban a honfoglalás előtti magyarság társadalomtörténetével fogl. A Szovjetunióban megindult helyszíni őstörténeti kutatások egyik elindítója, e kutatások koncepciójának kidolgozója. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a Kazár Kaganátus történelmi problémáinak vizsgálata terén.
Elismertség
Az MTA Régészeti Bizottság (1960-tól), a Történettudományi Bizottság tagja, a Magyar–Szovjet Történész Vegyes Bizottság tagja (1969-től). A Kőrösi Csoma Társaság választmányi tagja, a TIT Országos Történész választmányának tagja. A Hantik és Manysik Megmentése Nemzetközi Bizottságának tagja (1992-től), a Finnugor Történeti Társaság elnökségi tagja (1993- tól).
Elismerés
Szocialista Munkáért (1959), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Szerkesztés
A Történelmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1961-től).
Főbb művei
F. m.: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. (Történelmi Szemle, 1958)
Népvándorláskori régészetünk módszertani és elméleti kérdéseihez. Erdélyi Istvánnal. (Archaeológiai Értesítő, 1961)
A kelet-európai és a belső-ázsiai feudalizmus történeti kapcsolatai. (Századok, 1963)
Kijev és Itil. (Történelmi Szemle, 1964)
Mongólia. Útikönyv. (Bp., 1965)
A IX–X. századi magyar társadalom. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1968; 2. kiad. 1973; angolul: 1975)
Oroszország feudalizmus kori történetének periodizációs problémái. (Értekezések a történelemtudomány köréből. 45. Bp., 1968)
Graves from the Age of the Hungarian Conquest at Bana. Kiss Ákossal. (Bp., 1970)
A magyar nép őstörténete a kialakulástól a honfoglalásig. Doktori értek. (Bp., 1974)
Nyugat-Szibéria és az ugor őstörténet. (Archaeológiai Értesítő, 1975)
A dákóromán kontinuitás problémái. (Magyar Tudomány, 1977)
A keleti latin népek eredetének kérdéséről. (Történelmi Szemle, 1984)
A magyar honalapítás. (Pallas Könyvek. Bp., 1987)
A magyar nép őstörténete. (Bp., 1988)
A kelet-európai szteppén élő magyarság eszközkultúrája. (Népi kultúra–Népi társadalom, 1991)
szerk.: Magyar őstörténeti tanulmányok. Czeglédy Károllyal, Róna-Tas Andrással. (Bp., 1977)
Magyarország története. I. Előzmények és magyar történelem 1242-ig. Főszerk. Székely György. Szerk. (Bp., 1987).
Irodalom
Irod.: Sárkány Mihály: B. A. (Századok, 2000).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
