Bartha Dénes, nagyőri
zenetörténész
Született: 1908. október 2. Budapest
Meghalt: 1993. szeptember 7. Budapest
Család
Sz: Bartha Richárd kabinetiroda-főnök, Imling Paula, Imling Konrád igazságügyi államtitkár leánya. F: 1939-től Bartha Zsuzsanna.
Iskola
A berlini tudományegyetemen – a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként – zenetudományból bölcsészdoktori okl. (1930), a zenetörténet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1935), a zenetudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1958), az MTA tagja (1.: 1990. máj. 21.).
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Könyvtára (= Országos Széchényi Könyvtár) Főigazgatóságának könyvtáros segédtisztje, majd a Történeti Tár Zenei Gyűjteményének őre (1930–1942), egyúttal a Zeneművészeti Főiskola tiszteletdíjas tanára (1935–1941), a Magyar Zenei Szemle szerkesztője (1941–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE magántanára (1935–1951). A II. vh. után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az egyetemes zenetörténet (1945–1952), az esztétika r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952–1979) és a Zenetudományi Tanszak vezetője (1952-től). A Székesfővárosi Zenekar művészeti igazgatója (1947–1949). Az USA-ban a Smith College (1964), a Harvard Egyetem (1964–1965), a Pittsburgh-i Egyetem (1966–1967 és 1969–1979), a seattle-i Washington Egyetem vendégprofesszora (1980–1981). A forradalom idején a Zeneművészeti Főiskola forradalmi bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.).
Közép- és újkori magyar és egyetemes zenetörténettel fogl., Joseph Haydn-kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Több részmonográfiát írt a régi magyar zenetörténet korszakairól, az önálló Erdélyi Fejedelemség zenei életéről, kiadta Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményét. Zenepedagógiai és tudományos ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős.
Elismertség
Az MTA Zenetudományi Bizottság tagja (1949-től). A Liszt Ferenc Társaság választmányi tagja; a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnökségi tagja (1961-1977).
Elismerés
Akadémiai Jutalom (1961), Dent-érem (Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1963), Erkel Ferenc-díj (1969), Állami Díj (1988).
Szerkesztés
A Musicologica Hungarica című sorozat szerkesztője (Isoz Kálmánnal, 1934–1941), a Pester Lloyd zenei rovatvezetője és kritikusa (1939–1944). A Magyar Zenei Szemle (1941-1944), ill. a Zenei Szemle szerkesztője (Szabolcsi Bencével, 1947–1948), főszerkesztője (1953–1962). A zenetörténet kézikönyvei szerkesztője (1947–1948). A Zenei Lexikon főszerkesztője (I–III. Bp., 1965).
Főbb művei
F. m.: Benedictus Ducis und Appenzeller. Ein Beitrag zur Stilgeschichte des XVI. Jahrhunderts. Egy. doktori értek. (Wolfenbüttel, 1930)
A jánoshidai avarkori kettőssíp. (Archaeologica Hungarica, 1934; németül is)
Szalkai érsek zenei jegyzetei monostor- iskolai diák korából. (Musicologica Hungarica, 1934)
A népköltés kutatásának új feladatai. (Bp., 1934)
Egyetemes zenetörténet. Stílustörténeti összefoglalás. 1–2. (Bp., 1935)
Az összehasonlító zenetudomány új célkitűzései. (Bp., 1935)
Erdély zenetörténete. (Történeti Erdély. Bp., 1936)
Franz Liszt. Sein Leben in Bildern. (Leipzig, 1936)
Studien zum musikalischen Schrifttum des XV. Jahrhunderts. (Leipzig, 1936)
Magyar népzene gramofonlemezeken. (Magyar Szemle, 1937)
Beethoven. (Bp., 1939)
A magyar zenetörténet első fejezete. (Magyar művelődéstörténet. I. Bp., 1939)
A renaissance-kor zenéje. (Magyar művelődéstörténet. II. Bp., 1940)
Magyar zenekultúra a török hódoltság korában. (Magyar művelődéstörténet. III. Bp., 1941)
Untersuchungen zur ungarischen Volksmusik. 1–2. (Leipzig, 1941)
Die ungarische Musik. Kodály Zoltánnal. (Bp.–Leipzig–Milan, 1943)
Pelléas és Mélisande. Tanulmány és ismertetés. (Bp., 1944)
A zenetörténet antológiája. (Bp., 1948; 2. jav. és bőv. kiad. 1974; 3. jav. és bőv. kiad. 1986)
Johann Sebastian Bach. (Bp., 1956; 3. bőv. kiad. 1967)
Beethoven kilenc szimfóniája. (Bp., 1956; 3. jav. kiad. 1975)
Beethoven szimfonikus művészete. Doktori értek. (Bp., 1957)
A „Sieben Worte” változatainak keletkezése az Esterházy- gyűjtemény kéziratainak tükrében. (Zenetudományi tanulmányok. 8. Bp., 1960)
Joseph Haydn élete dokumentumokban. Révész Dorittal. (Bp., 1961; 2. kiad. 1970)
szerk.: A XVIII. század magyar dallamai. Énekelt versek a magyar kollégiumok diák-melodiáriumából. 1770–1800. (Bp., 1935)
Liszt Ferenc-emlékkiállítás. Leíró lajstrom. (Bp., 1936; franciául is)
Ötödfélszáz énekek. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Kiss Józseffel. (Bp., 1953)
Haydn als Opernkapellmeister. Die Haydn- Dokumente der Esterházy-Opernsammlung. Somfai Lászlóval. (Bp., 1960)
Bericht über die internationale Konferenz zum Andenken Josephs Haydns. Szabolcsi Bencével. (Bp., 1961)
Joseph Haydn: Gesammelte Briefe und Aufzeichnungen. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1965)
Geiringer, Karl: Joseph Haydn. Szerk., az utószót írta. (Bp., 1969).
Irodalom
Irod.: Somfai László: B. D. 70 éves. (Magyar Zene, 1978)
Gách Marianne: Egy évtized története. B. D. amerikai munkájáról. (Muzsika, 1978)
Berlász Melinda: B. D., a folyóirat-szerkesztő. (Magyar Zene, 1984)
Újfalussy József: B. D., a magyar zenetörténet kutatója. (Magyar Zene, 1984)
Berlász Melinda: B. D., a Székesfővárosi Zenekar művészeti igazgatója. 1947–1949. (Magyar Zene, 1988)
Breuer János: B. D., az intézményes zenetudományi kutatásokért. (Magyar Zene, 1988)
Újfalussy József: B. D. (Magyar Tudomány, 1993)
Legány Dezső: B. D. (Zeneszó, 1993)
Dénes Bartha. (Hungarian Music Quaterly, 1995).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
