Ambrózy Gyula, sédeni
politikus, jogász
Született: 1884. február 12. Nyíregyháza
Meghalt: 1954. március 2. Budapest
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen jog- (1907) és államtud. doktori okl. szerzett (1908).
Életút
Bp.-en törvényszéki jegyző (1910–1912), az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője (1912–1921); fogalmazó (1913–1915), miniszteri segédtitkár (1915–1918), titkár (1918–1920), osztálytanácsos (1920–1921). A kormányzói kabinetiroda tanácsosa, osztályfőnöke (1921–1938), államtitkári rangban a kabinetiroda helyettes főnöke (1938–1943), főnöke (1943–1944). A II. vh. idején Horthy Miklós kormányzó bizalmi emberei közé tartozott: szorgalmazta a fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval és a nyugati hatalmakkal. Részt vett a kiugrási kísérlet előkészítésében (1944. okt. 15.), annak meghiúsulása után – bár a kormányzó kérte, hogy vele tarthasson – letartóztatták, és Mauthausenbe hurcolták. Hazatérése után a Szálasi-perben tanúként hallgatták ki (1946. febr.)
Jogtudósként elsősorban nemzetközi joggal, a népszövetség dokumentumainak jogi vizsgálatával fogl.
Szerkesztés
Tanulmányai főként a Jogtudományi Közlönyben (1915-től), a Magyar Jogéletben (1916-tól) és a Magyar Jogi Szemlében jelentek meg (1934).
Főbb művei
F. m.: A harmadik javára szóló szerződések. (Bp., 1905)
A nemzetközi szerződések jogi kötelező ereje. (Bp., 1918)
A magyar békeszerződés tervezetének jogi vonatkozásai az entente válaszjegyzéke alapján. Alkér Kálmánnal. (Bp., 1920)
A magyar békeszerződés és a becikkelyező törvény szövege és magyarázata. Jegyzetekkel ellátta. (Bp., 1921)
A népszövetségi eszme reális tartalma. (Bp., 1925).
Irodalom
Irod.: Korom Mihály: Magyar rendszermentő kísérletek. (Történelmi Szemle, 1972).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
