Bartos Gyula
színész
Prinz Számi
Született: 1872. április 7. Szeged
Meghalt: 1954. május 21. Budapest
Család
Apja Szegeden volt papírkereskedő. Szeged Belvárosában, a Széchenyi téren, a Városháza mellett éltek. Gyermekkorában egy házban lakott Huszka Jenővel. Hárman voltak testvérek, Számi volt a legkisebb.
Iskola
Szegeden kereskedelmi éretts. vizsgát tett (1890), a Színművészeti Akadémián végzett (1895).
Életút
Kövessy Albert sátoraljaújhelyi társulatának tagja (1895–1896), Kolozsvárott játszott (1896–1899), Krecsányi Ignác temesvári társulatának tagja (1899–1907), a Nemzeti Színház tagja (1907–1941 és 1945–1954); származása miatt 1941–1945 között nem kapott szerződést.
Egy családi veszekedés lezárásaként 14 évesen elszökött hazulról, a Szabadkai Színház vándortársulatában kellékes, színlapkiosztó, ill. néhány kisebb szerepben is játszott. A Színiakadémia elvégzése után 12 éven keresztül vidéken játszott, majd Somló Sándor fedezte fel a Nemzeti Színház számára, ahol négyéves kénytelen megszakítást leszámítva 46 éven keresztül játszott. A Nemzetiben eleinte főképp az idősebb Gabányi szerepeit vette át – súlyos örökségként –, rendre nagy kihívásnak kell eleget tenni, ám mindegyik feladatát kitűnően teljesítette. A vadkacsa öreg Ekdaljában például Gabányi Árpád nagy mélységet és végtelen lelki távlatot tárt a nézők elé, míg Bartos más megközelítésben ugyan, de hasonló mélységeket bontott ki a szerepből, ráadásul fűszerezte egyéni mondanivalójával is. A bor Mihály bácsiját könnyedén és hamisítatlan realizmussal rajzolta meg, akárcsak annak idején az öreg Gabányi. A Liliomfi Kányaijában is remekelt. A Kísértetek Engstrandjében felülmúlta valamennyi elődjét – ahogy rendezője, Csathó Kálmán visszaemlékezésében említi. A zsidótörvények miatt 1941-ben lépett utoljára színpadra: Tiborcot alakította a Bánk bánban. Tiborc panasza ebben az előadás-sorozatban az évszázadok mélyéről elmorajló vád, ahogy a megalázott, kirabolt nép beszél klasszikusan hűvösebb hangjával. A II. vh. után visszatért a színpadra. Klasszikus drámák hősszerepeit, vígjátékok és népszínművek jellemszerepeit játszotta, de sikeresen szerepelt társadalmi művekben is. Jellemábrázoló tehetsége, technikai tudása aprólékos alapossággal párosult. – Fiatalkorában több némafilmben is szerepelt, a hangosfilmekben csak kis epizódszerepeket vállalt.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend, 1950), Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950). A Nemzeti Színház örökös tagja (1932), érdemes művész (1952), Kossuth-díj (a Bánk bánban Tiborc szerepének alakításáért, 1952).
Főbb művei
F. szerepei a Nemzeti Színházban: Purgó (Molière: A képzelt beteg, 1908)
Gazsi (Csepreghy: Sárga csikó, 1916)
Harpagon (Molière: A fösvény, 1918)
Tiborc (Katona József: Bánk bán, 1920, 1941, 1951)
Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár, 1924)
Lear király (Shakespeare:, 1927 és 1948)
Mihály bácsi (Gárdonyi: A bor)
Kányai: (Szigligeti Ede: Liliomfi)
Ekdal (Ibsen: A vadkacsa)
Engstrand (Ibsen: Kísértetek)
1. kereskedő. (Gogol: A revizor, 1951)
Miller zenész (Schiller: Ármány és szerelem)
Bannay Gerő (Szigeti József: Rang és mód). F. filmjei: A gólyakalifa (1917)
A riporterkirály (1917)
Szent Péter esernyője (1917)
Faun (1918)
A pénz (1919)
Fehér rózsa (1919)
Vörösbegy (1920)
Úri muri (1949)
Déryné (1951)
Föltámadott a tenger (1953).
Irodalom
Irod.: Porzsolt Kálmán: Blaha Lujza Emlékalbum. (Bp., 1926)
Gárdonyi Béla: B. Gy. jubilál. (Délibáb, 1933. nov. 25.)
Csathó Kálmán: B. Gy. (A régi Nemzeti Színház. Bp., 1960)
Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története. (Bp., 1977)
Csiffáry Gabriella: Születtem… (Bp., 2001)
Takács István: B. Gy. (www.szineszkönyvtar.hu, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013