Ámos Imre
festőművész, festőművész
1934-ig Ungár Imre; 1929-1934-ig Ungár Ámos Imre
Született: 1907. december 7. Nagykálló, Szabolcs vármegye
Meghalt: 1944. november Ohrdorf, Nord Lager, Türingia, Németország
Család
Vallásos zsidó családban született. Apai nagyapja: Ungár Sámuel mészárosmester, anyai nagyapja: Liszer Adolf tanító, a helyi zsidóiskola talmudmagyarázója. Sz: Ungár Zsigmond kiskereskedő, anyja Liszer Paula. Ötévesen elvesztette apját, anyja és nagyszülei nevelték fel; két leánytestvérével. 1929-ben vette fel az Ungár Ámos nevet, Ámosz próféta, a legrégibb beszélő próféta tiszteletére. F: 1935-től Anna Margit (1913–1991) festőművész.
Iskola
A nagykállói főgimnáziumban éretts. (1925), majd a budapesti Láng Ezüstgyárban zománcozó és festő (1925–1927), a József Műegyetemen két évet hallgatott (1927–1929), az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként végzett (1935).
Életút
1931-től kiállító művész, Anna Margittal első közös műtermük a belvárosi (Budapest, IV. kerület) Képíró utcában volt (1934-től).
A Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján mutatkozott be, majd Anna Margittal állított ki a budapesti Ernst Múzeumban (1936). Korai művei Rippl-Rónai József (1881–1927) művészetével mutatnak formai hasonlóságot, a francia Nabis-csoport pedig kidolgozott szimbólumrendszerével hatott rá (Tél, 1930; Gond, 1931). 1936-tól nyaranta Szentendrén dolgozott, közben párizsi tanulmányútján megismerkedett Marc Chagallal (1937) és látta Pablo Picasso műveit is. Művészetük hatására élményvilága kibővült és felszabadult.
Első munkáin tárgyakhoz kapcsolódó emlékképeknek, valamint az álomnak kivetítése érdekelte, asszociatív expresszionizmusnak nevezte ezt a törekvést (Álmodó 1938; Öreg templomszolga a mennyországra gondol 1937). Egy-egy mindennap használt tárgya képében megörökítette családja emlékeit, gyermekkora mítoszait. A szelíd emlékképek azonban lassan eltűntek vagy átalakultak, helyüket a kor víziói foglalták el, 1938-tól egyre gyakrabban jelent meg művészetében a borzalom (A halál angyala 1938). Linóleummetszet-sorozata a zsidó ünnepekről (14 ünnep 1940) az egyetlen kiútnak érzett vallási kötődés megörökítése. Munkáiban elsők között bukkant fel Jézus, a messiás zsidó narratívája. A zsidó Megváltó szenvedéstörténete Jézus halálával és az apokalipszissel ért véget. Ámos Imre korszaka – a festő képei szerint, elsősorban Chagall munkáinak hatására – egy új apokalipszis eljövetele, ahol Jézus Krisztus szenvedését az egész zsidóság szenvedéstörténete váltja fel. Színei erősödnek, a kontúrok megvastagodnak, a jelképek egyre fenyegetőbbek (A tetű 1944; Iszonyat 1944). Utolsó műve a szolnoki vázlatkönyve (1944).
Munkaszolgálatosként a Délvidékre és keleti frontra vitték (1940–1944 megszakításokkal), majd Németországba hurcolták (1944 vége). További sorsa, halálának körülményei és időpontja ismeretlen: valószínűleg egy türingiai koncentrációs táborban halt meg (1944. nov.-ben).
Életének fontosabb eseményeiről, 1935-től naplót írt, amelyet kiegészített 1935–1944 között írt leveleivel, kisebb írásokkal, vallásos idézetekkel és versekkel. Munkássága írásaival teljes, jóllehet ez utóbbiak a nyilvánosság legcsekélyebb szándéka nélkül íródtak, mégis különös jelentőséggel bírnak.
Emlékezet
Emlékét Szentendrén állandó kiállítás őrzi (Ámos Imre–Anna Margit Gyűjtemény, 1984). Szülővárosában, Nagykállón Ámos Imre Képtár nyílt (52 alkotásából és több személyes tárgyából, 2005. dec. 9-én), ill. Nagykálló város önkormányzata évről-évre itt adja át az Ámos Imre-díjat. Születésének 100. évfordulóján a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár emlékkiállítást rendezett (Csodavárók címmel, 2007-ben). Munkásságát – jóllehet már 1958-ban megrendezték emlékkiállítását – csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel. Életútjáról először Egri Mária írt monográfiát, ő adta ki szolnoki vázlatkönyvét is. Legújabban Kőbányai János vizsgálja művészetét, amelyet sajátos összefüggésbe helyez Chagall recepciójával és magyarországi hatásával. Ő fedezte fel és vont szimbolikus párhuzamot Ámos Imre és az ószövetségi Ámos próféta tevékenysége között.
Elismertség
A Munkácsy Céh (1935-től) és a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagja (1936-tól).
Kiállítások
F. kiállításai: Fiatalok tavaszi szalonja. Szinyei Társaság Tavaszi Szalon (Budapest, 1931–1936: és 1933: dicsérő elismerés; 1934: Nagydíj)
Ernst Múzeum (Budapest, 1935 és Anna Margittal, 1936)
Műteremkiállítás (Budapest, 1939)
emlékkiállításai: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1958 és 1982)
Műcsarnok (Győr, 1964)
Ferenczy Károly Múzeum (Szentendre, 1967)
Damjanich János Múzeum (Szolnok, 1969)
Nagykálló (1972)
Művésztelepi Galéria (Szentendre, 1977 és 1988)
Ámos Imre–Anna Margit Gyűjtemény megnyitása (Szentendre, 1984)
Á. I. és Anna Margit emlékkiállítása. Vigadó Galéria (Budapest, 1990)
Városi Galéria (Nyíregyháza, 1992)
Ámos jelenései. Á. I. grafikái. Múlt és Jövő–Francia Intézet. (Budapest, 2001)
Csodavárók. Emlékkiállítás Á. I. születésének 100. évfordulójára (Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest, 2007)
Ámos. Á. I. kiállítása. MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ. (Debrecen, 2007–2008)
Á. I., „a magyar Chagall“ a háború örvényében. (Magyar Nemzeti Galéria, 2013–2014).
Főbb művei
F. m.: írásai és nyomtatott művei: Zsidó ünnepek. Á. I. 14 eredeti metszete. Ribáry Ernő előszavával és Naményi Ernő magyarázataival. Bibliofil kiad. mappában. (Bp., 1940)
Kőszegi Ábel: Töredék. Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikája. Ill. Á. I. (Mikrokozmosz Füzetek. Bp., 1972)
Á. I. szolnoki vázlatkönyve. Kőbányai János kísérőtanulmányával. (Bp., 1999)
János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve. Á. I. rajzai. A kísérőtanulmányt írta, és a képeket vál. Kőbányai János. Bibliofil kiad. A rajzok és a tanulmány közös mappában. (Múlt és Jövő Könyvek. Bp., 2002)
Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok, források. Sajtó alá rend., a képeket vál., a kísérőtanulmányt írta Egri Mária. A kötetet szerk. Kőányai János. (Múlt és Jövő Könyvek. Bp., 2003)
Kőbányai János: Á. I. grafikái. Tanulmány. (Az Ámos Imre–Anna Margit Gyűjtemény kiadványa. Szentendre, 2004)
Zsidó ünnepek. Raj Tamás magyarázataival. Bibliofil kiad. papírtokban. (Bp., 2004)
Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Á. I. rajzaival. (Múlt és Jövő Könyvek. Bp., 2006).
F. m.: rézkarcai: Nagykállói boglyák. (1928)
Nagykálló. (1928)
olajfestményei: Tél. (1930)
Éhesek télen. (1930)
Csodavárók. (1932)
Anyám emléke. (1933)
Kettősarckép. – Messzenézők. (1934)
Halászasszony. (1935)
Dédnagyanyám tükre. (1935)
Álom a medvetáncoltatóról. (1937)
Öreg templomszolga a mennyországra gondol. (1937)
Szentendre bükkös part. (1937)
Álmodó. (1938)
A halál angyala. (1938)
Égő zsinagóga. (1938)
Kabbalista. (1938)
Önarckép ravatalon. (1943)
akvarelljei: Önarckép a kállói rabbi sírja előtt. (1930)
Kéz tükörrel. (1943)
linómetszetei: Víztől vízig. Sorozat. (1934)
14 ünnep. (1940)
tusrajzai: Chaszid a temetőben. (1937)
Megváltás. (1940)
Disznók. (1941)
A szörny. (1943)
A tetű. (1943)
tollrajzai: Iszonyat. (1943)
Sötét idők. 1–3. (1943).
Irodalom
Irod.: Patai Edit: Á. I. művészetéről. (Múlt és Jövő, 1935)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Kállai Ernő: Á. I. (Múlt és Jövő, 1939)
Bálint Endre: Anna Margit és Á. I. műteremkiállítása. (Népszava, 1942. ápr. 25.)
Á. I. naplójából. (Műterem 1958)
D. Fehér Zsuzsa: Á. I. művészetéről. (Műterem 1958)
Haulisch Lenke: Une exposition commémorative d‘Imre Ámos. (A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1960)
Németh Lajos: Á. I. naplója. (Magvető Almanach, 1964)
Németh Lajos: Death of a Painter. From the Diary of Imre Ámos. (The New Hungarian Quaterly, 1964)
Zombori László: Á. I. (Jelenkor, 1964)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Haulisch Lenke: Á. I. Kismonográfia. (Bp., 1966)
Oelmacher Anna: Á. I. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1967)
Németh Lajos: Forty Years of Painting at Szentendre. (The New Hungarian Quaterly, 1969)
Péter Imre: Az apokalipszis Ámos művészetében. (Művészet, 1969)
Vihar Béla: Emléksorok Á. I.-ről. (Művészet, 1971)
Oelmacher Anna: Á. I. születésének 65. évfordulójára. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1972)
Egri Mária: Á. I. szolnoki vázlatkönyve. Monográfia. (Bp., 1973)
Petényi Katalin: Jel és jelentés Á. I. művészetében. (Studia Comitatensia Szentendre, 1973)
Passuth Krisztina: Angyal bárd alatt. (Magyarország, 1974. 51.)
Passuth Krisztina: Á. I. szimbólumrendszere. (Ars Hungarica, 1975)
Á. I. festőművész emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rend. Mucsi András. (Szentendre, 1977)
Petényi Katalin: Á. I. apokalipszis sorozata. (Ars Hungarica, 1977)
Petényi Katalin: Á. I. Monográfia. (Bp., 1982)
Kishonthy Zsolt: Á. I. „Háború“ című festménye a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1982)
Az Á. I.–Anna Margit-gyűjtemény. Kat. Szerk. Dávid Katalin és Egri Mária. Fotó: Gajzágó Jolán és Mester Tibor. (Bp., 1984)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Á. I. és Anna Margit kiállítása. Kat. A kiállítást rend. Ury Ibolya. (Bp., Vigadó Galéria, 1990)
Körner Éva: Á. I. és Anna Margit kiállítása. Kat. (Új Művészet, 1991)
S. Nagy Katalin: Á. I. szolnoki vázlatkönyvéről. – Magén István: A mappa. Á. I. művészetéről. (Szombat, 1992)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
Kolozsváry Marianna: Á. I. (Révai Új Lexikona. I. köt. Jav. kiad. Szekszárd, 1999)
Kőbányai János: Á. I. szolnoki vázlatkönyve. A szerző Az apokalipszis aggadája. Á. I. és kora c. kísérő tanulmányával. Bibliofil kiad. A vázlatkönyv és a tanulmány közös mappában. (Múlt és Jövő Könyvek. Bp., 1999 francia és angol nyelven is)
Á. I.-emlékszám. (Múlt és Jövő, 1999)
Bakajsza András: Festő hulló madárral. Á. I. emlékezete. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2000)
Ámos jelenései. Kat. A kísérő tanulmányt írta Kőbányai János. (Bp., Múlt és Jövő–Francia Intézet, 2001)
Kőbányai János: Ámos jelenései. Marc Chagall és Á. I. (Múlt és Jövő, 2001 és Holmi, 2002)
Egri Mária: Á. I. „megbízásai“. (Múlt és Jövő, 2002)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
Nádasi Judit: Á. I. (Új Művészet, 2004)
Gábor Anna: Csodavárók. Emlékkiállítás Á. I. születésének 100. évfordulójára. Kat. (Bp., 2007)
Ámos. Á. I. emlékkiállítása. Kat. Szerk., a szöveget írta Gulyás Gábor. (Debrecen, MODEM, 2007)
Takács Zsuzsa: Á. I. emlékezete. (Pannonhalmi Szemle, 2012)
Á. I., „a magyar Chagall“ a háború örvényében. Kat. A tanulmányt írta Kőbányai János. (A Magyar Nemzeti Galéria Kiadványai. Bp., 2013)
Nagy Zsuzsanna: Marc Chagall és Á. I. Budapesten. (Lege Artis Medicinae, 2013)
Marton Éva: Á. I. mai olvasata: felkiáltó jelek. (Heti VG, 2013. 2.)
Kőbányai János: A művészet és az ember története határán. Marc Chagall és Á. I. (Múlt és Jövő, 2013)
Hornyik Sándor: Hászid montázs. Á. I., „a magyar Chagall“ a háború örvényében. (Új Művészet, 2013)
Marton Éva: „Elmulaszott bocsánatkérés…“ Galambos Ádám kurátor az Á. I. és a 20. század című kiállításról. (Múzeumcafé, 2013).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
