Batthyány Tivadar, németújvári gr.

Született: 1859. február 23. Zalaszentgrót
Meghalt: 1931. február 2. Budapest

Család

Sz: Batthyány Zsigmond (1829–1906) politikus, nagybirtokos, gr. Erdődy Johanna (1835–1915). F: 1886-tól Batthyány Olga (1869– 1939). Leánya: Batthány Johanna (1889–) és Batthyány Ludovika (1891–1962). Testvére: Batthyány Vilmos (1870–1923) r. k. püspök, Batthyány Zsigmond (1856–1939) politikus, nagybirtokos, ill. Batthyány Ernesztina (1864–1947), Batthyány Jusztina (1866–1923).

Iskola

A fiumei haditengerészeti akadémián végzett (1877), hosszújáratú kereskedelmi tengerészeti vizsgát tett (1881).

Életút

Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészeténél szolgált hadapródi, majd sorhajóhadnagyi rangban. Miniszteri titkárként a Kereskedelmi Minisztérium fiumei tengerészeti osztályának vezetője (1883–1884), a fiumei Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. igazgatóságának tagja, ill. kormánybiztosa (1884–1890). – Országgyűlési képviselő (1892–1918). Az Apponyi Albert által újjászervezett Nemzeti Párt (1904–1905), a zsebkendőszavazás (1904) után a Függetlenségi és ’48-as Párt tagja (1905–1919), a pártszakadás idején a Justh Gyula (1909–1913), 1916-tól a gr. Károlyi Mihály vezette radikális szárnyhoz csatlakozott (1916-tól). A nemzeti ellenállás alatt az ellenzéki koalíció vezérlőbizottságának tagja (1905–1906), a Képviselőház második alelnöke (1909. okt.–nov.). Az Esterházy-kormányban a király személye körüli miniszter (1917. jún. 15.–1917. aug. 18.), abban, valamint a harmadik Wekerle-kormányban a Népjóléti Minisztérium megszervezésével (1917. aug. 18.-tól) és a szociális ügyek vitelével (1917. aug. 24-től) megbízott tárca nélküli, ill. népjóléti és munkaügyi miniszter (1917. aug. 18.–1918. jan. 25.). A Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja (1918 ősze), a Károlyi-kormány belügyminisztere (1918. okt. 31.–1918. dec. 12.), valamint két napig a király személye körüli miniszter (1918. okt. 31.–1918. nov. 1.). Valóságos belső titkos tanácsos (1918-tól). A két vh. között az újjászervezett Függetlenségi és ’48-as Párt (Kossuth Párt) egyik vezetője, Lovászy Márton lemondása után elnöke, a Polgárok és Munkások Szövetsége vezetőségi tagja (1921–1922), sikertelenül indult a nemzetgyűlési választásokon (1922).

Az Országos Vasutas Szövetség elnöke (1905-től).

A 20. sz. első évtizedeinek egyik jelentős politikusa, az 1905-ös belpolitikai válság idején a nemzeti ellenállás egyik vezetője. Később Károlyi Mihály radikális nézeteihez csatlakozott, támogatta az általános és titkos választójog magyarországi bevezetését. Támogatta továbbá a köztársasági államformát, de Károlyi egyre erőteljesebb balratolódása miatt kivált a kormányból, végül a pártból is kilépett. A proletárdiktatúra elől Bécsbe utazott, ahol csatlakozott az Antibolsevista Comitéhoz. A Horthy-korszak első éveiben erőteljesen fellépett a legitimista elképzelésekkel szemben, elítélte a felekezeti üldözéseket és a fehérterror különítményeseit. Októbrista múltjáért számos támadás érte (eljárást is indítottak ellene), s 1924-től gyakorlatilag visszavonult a politikai élettől.

Emlékezet

Zalaszentgróton, a Batthyány-kastélyban élt, a kastélyhoz tartozó gazdasági épületben, az ún. Kiskastélyban jelenleg helytörténeti múzeum működik. Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Szerkesztés

Írásai többek között a Debreceni Ellenőrben (1891-től), a Gazdasági Mérnökben (1891-től), a Magyar Kereskedők Lapjában (1893- tól), a Pester Lloydban (1893–1921), a Hazánkban (1894–1904), a Magyarországban (1904-től), az Arad és Vidékében (1905-től), a Politikai Hetiszemlében (1906-tól), az Állami Tisztviselők Lapjában (1908–1910), A Polgárban (1910-től) és a Pesti Naplóban jelentek meg (1912).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013