Baumgarten Ferenc Ferdinánd

Született: 1880. november 6. Budapest
Meghalt: 1927. január 28. Tátrafüred

Család

A család zsidó származású, ősei a 18. sz.-ban telepedtek le Lovasberényben. Sz: Baumgarten Leó (1841–1915) jómódú kereskedő, Baumgarten Emília (1849–1900), unokatestvére; Baumgarten Izidor (1850–1914) jogász testvére. Apja építtette Quittner Zsigmond műépítész tervei alapján a lipótvárosi Sas utca 1. szám alatt lévő háromemeletes épületet. Testvérei: Baumgarten Erzsébet (1879– 1913) Schmidl László nagykereskedő felesége, Baumgarten Sándor Dénes (1882–1960) festészeti és jogtudományi tanulmányokat folytatott; 1913-tól egy ideig a Budapest-Józsefvárosi Bank és Takarékpénztár Rt. igazgatóságának elnöke; Baumgarten Ernő (1883-1909) és Baumgarten Ignác mezőgazda (1887–1945).

Iskola

Gyermekkorát Budapesten a Lipótvárosban, apja Korona utcai, majd Sas utcai házában töltötte. A bp.-i Trefort utcai Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában éretts. (1898), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1903), ismereteit a strassburgi és a heidelbergi egyetemen egészítette ki.

Életút

Németországban telepedett le (1909); Münchenben és Berlinben élt, ill. hosszabb időt töltött Olaszországban is. 1917-ben rövid ideig Magyarországon élt, a Pester Lloydban német nyelvű háborúellenes és történeti műveket közölt.

Történésznek készült, tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban az Anjou-kor, ill. Nagy Lajos kora diplomáciatörténetét, a magyar–velencei kapcsolatokat vizsgálta (doktori értekezése a Magyar Történelmi Társulat Nagydíját is elnyerte). Németországban érdeklődése esztétikai kérdések és a művészeti kritika felé fordult, német nyelvű irodalmi munkákat (novellákat, egyéb kisprózai műveket) adott ki. Szépirodalmi művei közül kiemelkedik a Das Werk Conrad Ferdinand Meyers (1917), amely az egyik legjelentősebb svájci író monográfiája, a műre Thomas Mann is felfigyelt. A Zirkus Reinhardtban (1920) az I. vh. utáni weimari Németország színházi életével foglalkozott; azt vizsgálta, hogy hogyan rombolta szét a 20. századi társadalmi fejlődés a művészet alapjait? A vékony füzetben a nagy német rendező művészetkoncepcióját bírálja: felszólal az ellen, hogy a színházat alárendeljék a reklámnak, a durva üzletnek, s monumentális cirkuszszerű színtéren szenzációhajhászó előadásokkal próbálják a nézők kegyeit elnyerni. Die Mutter (1921) címmel önéletrajzi ihletésű, párbeszédes szerkezetű novellát írt. Münchenben és Berlinben irodalmi szalont tartott fenn, ahol találkozott Rilkével, a kiváló költővel, a személyes kapcsolat mellett gazdag levelezést folytatott Thomas és Heinrich Mann-nal, Ernst Robert Curtius irodalomtörténésszel, Alfred Kerr íróval, Paul Ernst esztétával, szoros barátság fűzte össze Lukács Györggyel is.

Emlékezet

Kb. 1,2 millió pengő értékű vagyonát irodalmi alapítvány céljaira hagyta, melynek kezelésével Babits Mihályt és Basch Lóránt ügyvédet bízta meg. Ennek kamataiból osztották ki a Baumgarten-díjat (1929–1949; első alkalommal 1929. jan. 18-án, ekkor tíz magyar író között, kik fejenként 4000 pengőt vehettek át). Baumgarten Ferencnek hívták, a Ferdinánd (magyar változata: Nándor) nevet Conrad Ferdinand Meyer svájci író iránti tisztelete jeléül vette fel. Németországban tért át az evangélikus hitre is. Amikor a Tanácsköztársaság bukása után Lukács György hamis papírokkal Bécsbe menekült, és az osztrák rendőrség őrizetbe vette, a magyar hatóságok pedig kiadatását követelték; akkor Baumgarten tiltakozó mozgalmat szervezett a népbiztos megmentésére. A Zur Rettung von Georg Lukács című felhívást – amely 1919 végén két berlini lapban is megjelent – tizenegyen írták alá: többek között Alfred Kerr, Paul Ernst, Thomas és Heinrich Mann. Ez a röpirat is hozzájárult ahhoz, hogy Lukács Györgyöt szabadlábra helyezték. 1926-ban villát vásárolt a München melletti Grünwaldban, ott akart végleg letelepedni. Végrendelete elkészítése után Tátrafüredre utazott, ahol a helyi szanatóriumban elhunyt. A bp.-i Kerepesi úti temetőben evangélikus szertartással helyezték örök nyugalomra (1927. jan. 28-án). Síremlékét, Beck Ö. Fülöp pihenő zarándokot ábrázoló alkotását 1929. okt. 10-én avatták fel. A sírkőre Meyer A zarándok c. versének egy sorát vésték: „Da sitz ein Pilgerim und Wandersmann.” (Itt ül egy zarándok és bujdosó.) A következő két évtizedben (1929–1949) zarándokhellyé vált a sír: minden év jan. 18-án a kurátorok és a díjazott írók koszorúvalemlékeztek meg az alapítványtevőről. A Sas utca és a József Attila utca sarkán álló hajdani háromemeletes ház nagy része 1945. jan. 11-én leégett, az értékes könyvtár is elpusztult. A háború után Basch Lóránt irányításával megkezdték a helyreállítását, teljes újjáépítésére csak az 1960-as évek közepén került sor, ekkor egy emelettel magasították meg az épületet. A házon márványtábla őrzi Baumgarten Ferenc és alapítványa emlékét (1988 óta). Budapesten iskolát és könyvtárat neveztek el róla.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013