Bay Béla, ludányi
edző, tőrvívó, párbajtőrvívó
Született: 1907. február 8. Szinérváralja, Szatmár vármegye
Meghalt: 1999. július 25. Budapest
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtud. doktori okl. (1937), a SPOTI-n vívómesteri okl. szerzett, vívó mesteredző (1961).
Életút
A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) tanácstagja, alelnöke (1938–1944). A magyar vívómesterképzés újraindítója és első vezetője (1945 után). A magyar párbajtőrstílus és -iskola kidolgozója. A londoni olimpián a magyar vívócsapat vezetője (1948), a magyar vívóválogatott edzője, szövetségi kapitánya (1951–1961 és 1968–1976). A Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, ill. a BVSC vezetőedzője (1951–1976); közben a TF c. főisk. docense, majd c. főisk. tanára (1961–1969).
A Szatmári SE (1924–1927), a BEAC (1927–1947), a Budapesti Haladás vívója (1948–1951); mindhárom fegyvernemben versenyzett. Olimpiai résztvevő (1936, 1948); Eb 3. (1935: tőrcsapat); főiskolai vb 2. (1933: kardcsapat, tőrcsapat, párbajtőrcsapat); hatszoros magyar bajnok (1936, 1947: tőr egyéni; 1935, 1937: párbajtőr egyéni; 1941, 1944: párbajtőrcsapat). Mindhárom fegyvernemben válogatott (1933–1948). A Magyar Vadászok Szövetsége alelnöke (1947–1949). A Tuskósi (Somogy m.) Vadásztársaság alapító tagja.
Emlékezet
Emlékére az Ifjúsági és Sportminisztérium Bay Béla-díjat alapított (kiemelkedő edzői vagy nevelői tevékenység elismeréséért, 2000).
Elismerés
Toldi Miklós-díj, Sportszerűségi Díj (1989), Magyar Olimpiai Érdemrend (1992), Magyar Örökség Díj (1997).
Főbb művei
F. m.: Tőr- és párbajtőrvívás. Összeáll. Rerrich Bélával, Tilli Endrével. (Bp., 1953)
Páston és páston kívül. L. Réti Annával. (Bp., 1979).
Irodalom
Irod.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese. B. B. B. B.-val készült interjúkötet. Összeáll. Kovács Dénes. (Bp., 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
