Andrássyné Kövesi Magdolna
nyelvész
Született: 1910. szeptember 8. Selmecbánya, Hont vármegye
Meghalt: 1992. július 3. Debrecen
Család
Sz: Kövesi Antal a selmecbányai főiskola rektora, Schwarcz Margit. F: 1935-től Andrássy István, Debrecen város főmérnöke. Fia: Andrássy László geofizikus mérnök és Andrássy Pál hegedűművész; leánya: Szekaneczné Andrássy Mária matematika–fizika szakos középiskolai tanár. Testvére: Kövesi Pál vaskohómérnök és Komlósiné Kövesi Ilona biológia–földrajz szakos középiskolai tanár.
Iskola
A soproni Állami Leánygimnáziumban éretts. (1928), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1933), magyar– német szakos tanári okl. szerzett (1932); közben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa és az észt állam csereösztöndíjasa Tartuban (1931–1932), majd finn állami ösztöndíjas (Helsinkiben, 1932–1933), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1958).
Életút
Tanulmányai befejezése után nem tudott elhelyezkedni (1935–1950); férje kinevezése után családjával Debrecenbe költözött (1942), a II. vh. végén a soproni internálótábor foglya (1944–1945). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Nyelvészeti Tanszék, ill. Finnugor Nyelvészeti Tanszék önálló kutatója (díjazás nélkül, 1950–1951), gyakornoka (1951–1952), tanársegéde (1952–1956), egy. adjunktusa (1956–1962), egy. docense (1962–1972). A Debreceni Irodalmi Múzeum nyugdíjas munkatársa, gyűjteményfeldolgozója (1981–1987). Helsinkiben (1963) és Tamperében kutató ösztöndíjas (1967).
Finnugor nyelvészettel, elsősorban a finnugor és az uráli alapnyelv hang-, alak- és mondattani rekonstruálásával, az addigi eredmények kritikai vizsgálatával fogl. Jelentős eredményeket ért el a finnugor alapnyelv szófajainak, rag- és jelmorfémáinak összehasonlító vizsgálata, a többesjelek kollektívképzői eredetének tisztázása, ill. a finnugor mód- és időjelek ige- vagy igenévképzőkkel való genetikus kapcsolatának feltárása terén. Különösen értékesek az egyes rokon nyelvcsoportok és nyelvek külön életével összefüggő nyelvi fejleményekkel kapcsolatos megállapításai.
Elismertség
A Magyar Nyelvtudományi Társaság r. (1950-től), a Suomalais–Ugrilainen Seura (1965-től) és a Kalevalaseura külső tagja (1966- tól).
Elismerés
A Finn Oroszlánrend I. Osztályú Lovagja (1972).
Szerkesztés
Nyelvművelő cikkei a Hajdú-Bihari Naplóban jelentek meg (1962–1968).
Főbb művei
F. m.: Igemódok a vogulban. Egy. doktori értek. is. (Finnugor értekezések. Bp., 1933)
Magyar stilisztika. Egy. jegyz. (Debrecen, 1951–1952)
Mai magyar nyelv. II. Mondattan. Egy. jegyz. Kovács Istvánnal. (Debrecen, 1953)
Képzőtanulmányok a Sopron megyei nyelvjárásokból. (Magyar nyelvjárások. II. Bp., 1953)
A komi l képző. (Nyelvtudományi Közlemények, 1954)
Az Ómagyar Mária Siralom ualállal szavának értelmezése. (Magyar nyelvjárások. III. Bp., 1956)
A Debreceni Grammatika és Kazinczy vádjai. (Pais-emlékkönyv. Bp., 1956)
Finnugor – uráli – elemek a komi képzőrendszerben. Kand. értek. (Debrecen, 1958)
A magyar -ni főnévi igenév képző a rokonnyelvek tükrében. (Magyar nyelvjárások. V. Bp., 1959)
A permi nyelvek ősi képzői. (Bp., 1965)
ősi határozóragjaink történetéhez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1966)
A permiek és más rokon népek érintkezésének nyelvi nyomai. (Magyar Nyelv, 1968)
Az uráli alapnyelv többesjeleiről. (Nyelvtudományi Közlemények, 1970)
A magyar birtokos személyragozási rendszer kialakulásának kronológiájához. (Magyar Nyelv, 1971)
Az ősmagyar sz-ező és s/cs-ző nyelvjárások kérdéséhez. (Magyar Nyelvjárások, 1972)
A finnugor alapnyelv alaktani rendszere. Benyújtott doktori értek. (Debrecen, 1973).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
