Andreánszky Gábor, ifj.
botanikus, természettudományi gyűjtő, utazó
liptószentandrási br.
Született: 1895. augusztus 1. Alsópetény, Nógrád vármegye
Meghalt: 1967. november 20. Budapest
Család
Sz: Andreánszky Gábor, id. (1845–1908) politikus, rudnói és divékújfalusi Rudnay Lenke.
Iskola
Középiskoláit Vácott végezte, a bp.-i tudományegyetemen tanult (1913–1914), az I. vh.-ban harctéri szolgálatot teljesített (1914– 1918), olasz hadifogságban volt (1918. nov.–1919 ősze), hazatérése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), a növényföldrajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1928). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A bp-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényföldrajzi Tanszék gyakornoka (1920–1922), tanársegéde (1922–1928), egy. adjunktusa és magántanára (1928–1945), egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytárának ig.-ja (1942–1945). A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszék ny. r. tanára és a tanszék vezetője (1945–1952), miután eltávolították az egyetemről, az MNM munkatársa (1952–1967).
A Magyar–Spanyol Társaság alelnöke.
Tanárával, Tuzson Jánossal már egyetemistaként a Dél-Kárpátokban gyűjtőúton vett rész (1914), majd számos gyűjtőutat tett a Kárpát-medencében és növényföldrajzi kutatásokat végzett az Alpokban, az Appenninekben és a Földközi-tenger mellékén (1920– 1930), később eljutott Észak-Afrikába, elsősorban Algériába és Tunéziába (1930–1938). Az erdők fejlődéstörténetével, az éghajlatváltozás növényzetre gyakorolt hatásával, vmint a Kárpát-medence harmadidőszaki flórájával fogl. Neki köszönhető számos magyarországi ősnövénylelőhely feltárása és feldolgozása. ősnövénytan (1954) c. könyve az első ilyen tárgyú hazai egyetemi tankönyv. Számos új növényfajt írt le, a róla elnevezett fajok száma több tucat.
Emlékezet
Születésének 100. évfordulóján háromnapos emlékülést rendeztek (1995). Emlékét az ELTE-n márványtábla és dombormű őrzi.
Elismertség
Az MTA III. Osztályának titkára (1948. márc. 22.–1949. nov. 29.). A Szent István Akadémia r. tagja (1938-tól). A Bécsi Zoológiai–Botanikai Társaság t. tagja.
Szerkesztés
A Hungarica Acta Biologica alapító szerkesztője (1948–1949).
Főbb művei
F. m.: Adatok Korzika flórájának ismeretéhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1925)
Adatok Észak-Afrika flórájának ismeretéhez. (Bp., 1932)
Tunisz. (Bp., 1939)
Adatok Tunisz és Kelet-Algéria növényföldrajzához. (Bp., 1939)
Der Baumwuchs und seine klimatische Grenze in Nordafrika. (Bp., 1939)
Száras növények – Chormophyta. – A növények elterjedése. (A növény és élete. II. Bp., 1941)
A földtörténeti múlt növényzete. (Bp., 1942)
Európa magashegységi flórájának eredete. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. okt. 28.; megjelent francia nyelven: Contributions à la question de l’’origine de la flore alpine européenne. Hungarica Acta Biologica, 1949)
Adatok a magyar föld harmadkori erdőinek összetételéhez. (Bp., 1950)
Fejlődéstörténeti növényrendszertan. (Bp., 1951)
ősnövénytan. (Bp., 1954)
A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák tagolódása és ökológiája. Összeáll. Sonkodiné Kovács Évával. (Bp., 1955). Die Flora der sarmatischen Stuffe in Ungarn. (Bp., 1959)
A növényvilág kialakulása. (Az élővilág fejlődéstörténete. Bp., 1964)
On the Upper Oligocene Flora of Hungary. (Bp., 1966).
Irodalom
Irod.: Szujkóné Lacza Júlia: Megemlékezés A. G.-ról. (Egri Múzeum Évkönyve, 1969)
Pálfalvi István: A. G. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1969)
Emlékkötet A. G. születésének 100. évfordulóján. Szerk. Hably Lilla. (Studia Naturalia, 1996)
Hably Lilla. A. G. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
