Angster József
orgonaépítő, orgonagyáros
Született: 1834. július 7. Kácsfalu, Baranya vármegye
Meghalt: 1918. június 9. Pécs
Család
Fiai: Angster Emil (1874–1939) és Angster Oszkár (1876–1941), unokái: Angster Imre (1916–1990) és Angster József (1917–) orgonaépítők.
Iskola
Eszéken Haim József mester mellett asztalosmesterséget tanult (1850–1853), segédlevelének megszerzése után vándorútra indult. Először Bácskában járt (1854–1856), majd Bécsben különböző asztalosműhelyekben dolgozott (1856–1861); köztük legjelentősebbnek számított a Peter Titz orgonagyárában eltöltött három év (1858–1861). Vándorútjának további fontosabb helyszínei: Prága, Drezda, Berlin, Düsseldorf, Bonn, Lipcse, Köln, Basel, Bern, Luzern (1861–1863), majd Párizsban Aristide Cavaillé- Coll híres orgonaépítő orgonaszerelőjeként részt vett a Notre-Dame, a St. Denis és a St. Sulpice templomok orgonáinak felállításában (1863–1866), 1866. szept.-ben tért haza.
Életút
Hazatérése után elnyerte az új pécsi zsinagógában felállítandó orgona építésére kiírt pályázatot (1867; átadták: 1869. márc. 21). A siker hatására Pécsett önálló műhelyt nyitott (1867), először Baranyából, Zalából és Somogyból kapott megrendelést, de néhány év után már az egész Dél-Dunántúlnak és a horvátországi plébániáknak is orgonákat készített. Haynald Lajos kalocsai érsek megbízta a kalocsai székesegyház orgonájának elkészítésével (1876), amiért megkapta Kalocsa érseki orgonaépítője címet. Leghíresebb munkája a szegedi dóm orgonája, amely 12 000 sípjával és 136 ún. hangszínváltó regiszterével Európa egyik legnagyobb orgonája. Újabb sikerei után bővítette üzemét, nemcsak orgonákat harmóniumot is készített (1890-től). A cég az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár nevet vette fel (1896), gyára több mint száz munkást foglalkoztatott. Részt vett az Első magyar orgonaépítő kongresszuson (1896), majd fiaival elkészítette a Szent István Bazilika orgonáját (1905).
Emlékezet
Emlékét őrzi a pécsi Angster József Szakképző Iskola (1991-től; jogelődje, az 1885-ben alapított Pécsi Tanonciskola volt a város első szakképző iskolája).
Elismertség
Orgonái a székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet (1879), a pécsi országos kiállításon arany- és állami nagy érmet (1888), a millenniumi kiállításon nagy aranyérmet (1896), a pécsi országos kiállításon nagy aranyérmet kaptak (1907). A Gergely-rend lovagkeresztje (1918).
Szerkesztés
Az orgonaépítésről írt értekezései a berlini Orgelbau Zeitungban és a pécsi Tanügyi Füzetekben jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: Az orgona története, lényege és szerkezete. (Pécs, 1886)
Windlake und Intonation (Zeitschrift für Instrumentenbau, 1894).
Irodalom
Irod.: A. J. halála. (Zenei Szemle, 1918)
Horváth Csilla: Adatok az Angster Orgona- és Harmóniumgyár történetéhez. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1975)
Fónay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár 50 éve. 1867–1917. (Baranyai Helytörténeti Írás, 1979)
Angster József: Az újabb kori pécsi orgonaépítés. (Fizikai Szemle, 1989)
Angster József: Angster. A pécsi orgonagyár és a család története. (Pécs, 1993)
Walcker-Meyer, W.: Az Angster-orgonaépítés történetének 125 éve. (Baranya, 1994/95)
Enyedi Pál: A. J., a Cavaillé-Coll tanítvány. (Magyar Egyházzene, 1994/95)
Kalapis Zoltán: A. J. (K. Z.: Életrajzi kalauz. 1. Újvidék, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
