Aranyossi Pál

Született: 1887. augusztus 4. Szentendre
Meghalt: 1962. szeptember 18. Budapest

Család

Régi színészcsaládból származott, apja Aranyossy Gyula, aranyosi (1845–1906) vándorszínész, színigazgató. F: Aranyossi Magda (1896–1977) újságíró, politikus.

Iskola

A debreceni Református Kollégiumban éretts. (1905).

Életút

Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). Az MSZDP (1907-től) és a Galilei Kör tagja (1918), az összeomlás után belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.–aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. kitörésekor a francia hatóságok letartóztatták (1939), és Vernet-be, ill. Les-Milles-be internálták (1939–1941). Mo.-ra költözött (1941), Bp.-en könyvelőként dolgozott (1941–1945). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957).

A MÚOSZ főtitkára (1947–1950).

A II. vh. utáni korszak meghatározó újságírója, számos népszerű történeti munka szerzője, regényes életrajz szerzője. Különösen értékes műfordítói tevékenysége, elsősorban klasszikus francia szerzőket – H. Balzac, G. Flaubert, A. France, R. Roland, V. Hugo stb. – műveit ültette át magyar nyelvre (1910–1920).

Szerkesztés

Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.– aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013