Csanádi György
mérnök, közlekedéspolitikus
Czipszer György
Született: 1905. július 28. Laibach, Ausztria
Meghalt: 1974. április 27. Budapest
Temetés: 1974. május 4. Budapest
Temetési hely: Mező Imre út, Munkásmozgalmi Panteon
Család
Laibachban (= Ljubljana) született, de már kéthónapos korában családja Erdélybe költözött, ahol apja a Karánsebes-Hátszegi Helyiérdekű Vasútnál szolgált. Sz: Czipszer Adolf MÁV-raktárnok, Schwarcz Flóra. F: Juhász Magda. Gyermektelen.
Iskola
Elemi iskoláit Karánsebesen végezte, Temesvárott éretts. (1923), a budapesti József Műegyetemen mérnöki okl. (1927) és közgazdász okl. szerzett (mindkettőt Czipszer György néven, 1927), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1955).
Az MTA tagja (l.: 1958. nov. 28.; r.: 1970. febr. 4.).
Életút
A József Műegyetem díjtalan tanársegéde (1927–1929), majd a MÁV szolgálatába lépett (1929. márc. 4-étől). A MÁV Igazgatóság Építési Osztály felépítmény-szerkesztési csoportjánál, majd a Tervezési Osztályon, a budapesti pályaudvarok építési felügyelőségén szolgált, mint műszaki havidíjas gyakornok (1929–1935). A MÁV Kaposvári Igazgatóságánál pályafenntartási és -építési mérnök (1929–1944); közben Dombóvárott, mint vasúti mérnök, a vasúti felépítményi századnál szolgált (hadapród-őrmesteri rangban, 1941-től).
A MÁV Központi Üzemi Bizottságának elnöke (1945. jan.–1945. aug.), a MÁV pécsi üzletigazgatója (1945. aug.–1947), a Közlekedésügyi Minisztérium Vasúti Műszaki Osztályának vezetője (1947–1949), a Vasúti Főosztály vezetője, egyúttal a MÁV vezérigazgatója is (1949–1956 és 1962. febr. 10.–1963. dec. 7.). Közlekedés- és postaügyi miniszter (1956. okt. 29.–1956. okt. 31. és 1963. dec. 9.–1974. ápr. 24.), közlekedés- és postaügyi kormánybiztos (1956. nov. 12.–1957. máj. 17.), a közlekedés- és postaügyi minisztérium mb. vezetője is (1957. márc.–máj.), a miniszter első helyettese (1957. máj. 17.–1963. dec. 7.). A BME, ill. az ÉKME Építőmérnöki Kar Vasútépítési és Vasútüzemi Tanszéke, ill. Vasútépítési Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1951. szept. 1.–1963. dec. 8.).
Az MKP tagja (1945. febr. 16-ától), Pécs Város Törvényhatóságának tagja (1945–1947), a Pécs-Baranyai Mérnökszakszervezet elnöke és az ún. kommunista mérnökaktíva vezetője (1945–1947).
A Magyar Államvasutak (MÁV) 1945 utáni újjáépítője, jelentős eredményeket ért el a magyarországi vasúti pályafenntartás korszerűsítésében, a mozdony- és kocsipark kihasználásának növelésében. Az új, szocialista közlekedéspolitikai koncepció kidolgozója. A MÁV Szakoktatási Tanácsának elnöke részt vett a vasúti szakmai oktatás 1945 utáni teljes átszervezésében. Nevéhez fűződik továbbá a műegyetemi közlekedésmérnöki képzés, továbbképzés és szakmérnöki képzés elindítása, a vasúti üzemtan c. műegyetemi tantárgy kidolgozása és bevezetése, valamint a MÁV tudományos intézeteinek megalapítása. A II. világháború utáni közlekedéspolitika egyik meghatározó személyisége, a magyarországi közlekedéstudomány irányítója.
Emlékezet
Budapesten (II. kerület Gábor Áron utca 5.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Fiumei úti (= Kerepesi út) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére emléktáblát avattak a győri Közlekedési és Távközlési Főiskolán (Vilt Tibor szobrászművész alkotása, felavatták: 1974. szept. 13-án).
Elismertség
Az MTA Közlekedéstudományi Főbizottsága (1951–1958), ill. Közlekedéstudományi Bizottsága elnöke (1958-tól). A MTESZ elnöke (1972–1974). A Magyar Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Egyesület elnökségi tagja, alapító elnöke (1951-től).
Elismerés
A Drezdai Közlekedési Főiskola (1970) és a Moszkvai Vasútmérnöki Főiskola díszdoktora (1974).
Újjáépítési Kitüntetés (1946), Magyar Köztársaság Arany Érdemrendje (1947), Kiváló Munkás (1948), Magyar Népköztársasági Érdemérem arany koszorúja (1950), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954), Munka Érdemrend (arany, 1965 és 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Kossuth-díj (1956), Pro Urbe Díj Győr (a Győrött átvezető korszerű útszakasz kialakításáért és a győri belváros távlati közlekedési rendjének kialakításáért, 1971), BME Emlékérem (1971), Állami Díj (1973).
Oroszlán Érdemrend Nagykeresztje (Finnország, 1969).
Főbb művei
F. m.: A Magyar Államvasutak pécsi üzletvezetőségének helyzete az országos forgalomban. (Közlekedési Közlöny, 1947)
A Magyar Államvasutak problémái. (Közlekedési Közlöny, 1948)
A MÁV átalakulása szocialista vasúttá. (A MÁV Szakoktatási Tanácsa kiadványa. Bp., 1950)
A szocialista vasút. (Magyar Közlekedés, Mély- és Vízépítés, 1950)
A vasút a magyar ipari fejlesztés szolgálatában. – Műszaki feladatok a vasúti közlekedés rejtett tartalékainak feltárásánál. (Magyar Technika, 1951)
A vasút feladatai. (Vasút, 1951)
A tehervonatok menetsebességének problémái. – Az első „Vasutas Nap”. (Közlekedéstudományi Szemle, 1951)
Vasúti üzem. Egy. jegyz. (A BME kiadványa. Bp., 1952)
A tehervonatok sebességének, a mozdonyok vonóerő-kihasználásának és a teherkocsik várakozási idejének összefüggései. Cs. Gy. előadása az MTA felolvasó ülésén. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
A Magyar Államvasutak villamosításának időszerű kérdései. Cs. Gy. előadása az MTA 1952. ápr. 2-i felolvasó ülésén. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Vasúti üzem. Egy. tankönyv. (Bp., 1954)
A járműpark gazdaságos üzemeltetésének egyes kérdései a vasúti áruszállításnál. Doktori értek. (Bp., 1955)
A vasút tízéves fejlődése. – Zelovich Kornél emlékezete. (Közlekedéstudományi Szemle, 1955)
A vasút műszaki és technikai fejlesztésének eredményei és a fejlesztés további feladatai. 1–2. (Vasút, 1955)
A műszaki fejlesztés irányelvei a Szovjetunió közlekedésében. (Közlekedéstudományi Szemle, 1956)
A közút és a korszerű közlekedés. Cs. Gy. előadása az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közúti Ankétján. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958)
A magyar közlekedés nemzetközi kapcsolatai. (Közlekedéstudományi Szemle, 1958)
Az arányos fejlődés törvényének érvényesítése közlekedésünkben. (Vasút, 1958)
Az arányos fejlődés törvényének érvényesítése közlekedésünkben. (Közlekedéstudományi Szemle, 1958 és MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1959)
A közlekedéstudomány, a közlekedéspolitika és a gyakorlati közlekedéspolitika összefüggései a szocialista és a tőkés társadalmi-gazdasági rendszerben. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1959. jún. 5.; megjelent: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1960)
A közlekedés fejlődése a közlekedéspolitika tükrében. (ÉKME Közleményei, 1960; A magyar közlekedéstudomány ötéves és távlati terve. (Magyar Tudomány, 1961)
Közlekedéspolitika. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Bp., 1963; 2. kiad. 1965; 3. kiad. 1967)
A vasúti üzem egyes kérdései. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Bp., 1965)
A magyar közlekedés húsz éve. (Közlekedéstudományi Szemle, 1965)
A magyar közlekedéstudományok fejlődése. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1966)
A közlekedés- és településtudomány fontosabb összefüggései, tekintettel a városi közlekedés fejlődési tendenciáira. (Településtudományi Közlemények, 1967)
Vasúti üzemtan. 1–2. Cs. Gy. előadásai alapján összeáll. Kerkápoly Endre. Egy. jegyz. (Bp., 1967–1968 és utánnyomások: 1969–1979; 5. jav. kiad. 1980–1982)
A közlekedéspolitika tudományos alapjai. (Magyar Tudomány, 1968)
Közlekedéspolitika és konténerizáció. (Közlekedéstudományi Szemle, 1969 és Anyagmozgatás–csomagolás, 1969)
A nemzetközi közlekedéspolitika elméleti és gyakorlati problémái. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1970. júl. 1.; megjelent: Műszaki Tudomány, 1970)
A magyar közlekedés 25 éve. (Közlekedéstudományi Szemle, 1970)
A közlekedésépítés 25 éve. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1970)
A nemzetközi közlekedéspolitika elméleti és gyakorlati problémái. 1–2. (Vasút, 1970)
Vasúti üzem sajátos gazdasági kérdései. Egy. jegyz. Kecskés Sándorral. (Bp., 1970 és utánnyomások: 1971–1975)
A közlekedés és hírközlés fejlesztésének legfontosabb feladatai. (Közlekedéstudományi Szemle, 1971)
Magyarország a nemzetközi forgalomban. (Közlekedéstudományi Szemle, 1973)
A konténerizáció perspektívái. (Közlekedéstudományi Szemle, 1974 és Anyagmozgatás–csomagolás, 1974).
Irodalom
Irod.: Szántó Gábor: Interjú dr. Cs. Gy. közlekedés- és postaügyi miniszterrel. (Múzeumi Magazin, 1969)
Halálhír. (Népszabadság, 1974. ápr. 28.)
Bognár Géza: Cs. Gy. (Magyar Tudomány, 1974)
Cs. Gy. (Közlekedéstudományi Szemle, 1974)
Cs. Gy. (Mélyépítéstudományi Szemle, 1974)
Frisnyák Zsuzsa: Vezérigazgató és miniszter. Cs. Gy. a MÁV élén. (História, 1996).
Irod.: Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999; 2. átd. kiad. 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).
Megjegyzések
MÉL III. köt. téves halálozási adat: ápr. 24.! Gyászjelentése szerint ápr. 27-én hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2013
