Dékány István
filozófus, szociológus
Született: 1886. április 30. Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1965. november 20. Cegléd, Pest megye
Iskola
A bp.-i és a jenai tudományegyetem bölcsészettudományi karán (1904–1908), majd a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karán tanult (1908–1910), bölcsészdoktori okl. (1911), a történelemelmélet és társadalomgazdasági művelődés (1920), a történetfilozófia c. tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1922). Az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A londoni School of Economics and Political Sciences ösztöndíjasa (1911), az erzsébetvárosi (1911–1913), a nagyszebeni állami gimnázium helyettes (1913–1914), r. tanára (1914–1916). A kecskeméti (1916–1918), a kolozsvári gimnázium r. tanára (1918–1920), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen magántanára (1920–1922). Az összeomlás után a román hatóságok kiutasították Erdélyből (1922), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1922–1933), a történetfilozófia c. ny. rk. tanára (1933–1942), a társadalomelmélet ny. r. tanára (1942–1946), az igazolóbizottság nyugdíjazásra ítélte (1946). A bp.-i Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumának történelem–földrajz szakos r. tanára (1924–1938), igazgatója (1938– 1939), r. tanára (1939–1942). Magyar kir. tanügyi főtanácsos (1938).
Történelemfilozófiával, politikai szociológiával, társadalomlélektani, történelem-módszertani kérdésekkel foglalkozott, a két vh. közötti szellemtörténeti iskola egyik kiemelkedő képviselője. Elsők között vizsgálta a közvélemény szerepét, a modern tömegkultúra kialakulását. Munkásságára erősen hatott a német filozófia és szociológia, művei polgári liberális szemléletet tükröznek.
Elismertség
Az MTA Filozófiai Bizottságának tagja, előadója (1928–1945). A Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke (1931–1940), a Magyar Filozófiai Társaság főtitkára (1926–1931), alelnöke (1931-től). A Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja. Az Institute International de Sociologie alelnöke (1936–1938).
Szerkesztés
Az Athenaeum c. folyóirat (egyedül, 1927–1931; Prohászka Lajossal, 1931–1932), ill. az Akadémia Filozófiai Könyvtára és a Pedagógiai Szakkönyvek c. könyvsorozatok szerkesztője (1936–1944).
Főbb művei
F. m.: A történelmi materialismus, mint történelembölcseleti kérdés. (Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1908)
A természettudományi módszer hatása a modern történetfilozófiára. Kritikai adalék a történelem elméletéhez. (Szekszárd, 1910)
A történelem elmélete és filozófiája. Bevezetés az interpszichikai megismerés elméletébe. (Kolozsvár, 1919)
Tömeglélektani jelenségek a társadalomban. Fejezetek a társadalmi morfológiából. (Bp., 1920)
Társadalomalkotó erők. Bevezetés a társadalomelméletbe. (Bp., 1920)
Társadalomtudomány és történetfilozófia. (Kecskemét, 1920)
A közgazdaságtan és társadalomtan elemei. Tankönyv. (Bp., 1921)
Ember és föld. Az emberföldrajz vázlata középiskolák számára. (Bp., 1921; 2. bőv. kiad. 1922)
Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1922. okt. 16.; megjelent: Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. 2. köt. 8. Bp., 1926)
Geográfia és szociográfia. (Bp., 1922)
A társadalmi normák problémája és a mai jogbölcselet. Államszociológiai dolgozatok. (Bp., 1923)
Bevezetés a társadalom lélektanába. Szociálpszichológia. (Pécs–Bp., 1923)
A történettudomány módszertana. (A magyar történettudomány kézikönyve. Bp., 1925)
A közvélemény erővesztésének oka a modern társadalmakban. (Budapesti Szemle,1926)
A marxista osztályelmélet. (Társadalomtudományi füzetek. 3. Bp., 1928)
Etika, szociológia, társadalomfilozófia. Adalék a társadalmi naturalizmus kérdéseihez. (Athenaeum, 1929)
Gazdaság- és társadalomtörténet. (A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. A Magyar Szemle Könyvei. Bp., 1931)
Politikai lélektan. (Társadalomtudományi füzetek. 13. Bp., 1931)
A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva. (Századok, 1932)
A társadalomfilozófia alapfogalmai. (Az Akadémia Filozófiai Könyvtára. 7. Bp., 1933)
A társadalmi felemelkedés problémája. (Budapesti Szemle, 1933)
Város és falu szociológiai szempontból. (Városi Szemle, 1935)
Pedagógiai elvek. Bevezetés a nevelői gondolkodásba. (Bp., 1936; 2. bőv. kiad. 1939)
A történelmi kultúra útja. Középiskolai történelemtanítás. (Pedagógiai szakkönyvek. 3. Bp., 1936)
A közönség. (Budapesti Szemle, 1936)
A filozófus felelőssége. (Athenaeum, 1936)
Az iskola lényege és elfajulásai. (Magyar Pedagógia, 1937)
A társadalom vezetői. (Társadalomtudomány, 1937)
A szociológus felelőssége. (Társadalomtudomány, 1938)
A sajtó szerepe a mesterséges és természetes közvélemény kialakításában. (A sajtó könyvtára. 16. Bp., 1938)
Közösségi és állampolgári nevelés az új tanterv szellemében. (Magyar Pedagógia, 1939)
Missziós lélek – nevelői lelki alkat. (Athenaeum, 1939)
A kisebbségi lélek. (Budapesti Szemle, 1939)
Gép a mai társadalomban. (Budapesti Szemle, 1940)
Communautés et organisations. Essai sur la classification des groupments sociaux. (Paris, 1940)
A társadalom, mint „üzem”. Adalék a probléma alapvetéséhez. (Közgazdasági Szemle, 1940)
A köznevelésügyi deficit társadalmi problémái. (Társadalomtudomány, 1940)
A gazdasági élet fokai és az „élettérgazdaság”. (Közgazdasági Szemle, 1940)
Nép, nemzet, állam viszonya ma. (Társadalomtudomány, 1941)
Széchenyi elit- öntudata. Egy probléma alapvázlata. (Társadalomtudomány, 1942)
A magyarság lelki arca. Magyar néplélektani rajzok. (Bp., 1942)
A mai társadalom. Bevezetés a társadalomtudományokba. (1. kiad. és 2. bőv. kiad. Bp., 1943)
Szociológiai műszótár. (Bp., 1944).
Irodalom
Irod.: Saád József: Társadalomtan – szociológia helyett. A két világháború közötti katedra-szociológia és D. I. társadalomelmélete. (Világosság, 1985)
Lányi Gusztáv: A politikai pszichológiáról – Magyarországon. (Valóság, 1992)
Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. (Bp., 1993).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
