Dessewffy Emil, cserneki és tarkeöi gr.
politikus, közgazdász, földbirtokos
Született: 1812. február 16. Eperjes, Sáros vármegye
Meghalt: 1866. január 10. Pozsony
Család
Sz: Dessewffy József (1771–1843) politikus, főrend, az MTA tagja, sztárai és nagymihályi gr. Sztáray Eleonóra (1780–1849). Testvére: Dessewffy Aurél (1808–1842) politikus, főrend, az MTA tagja.
Iskola
A kassai jogakadémián végzett, majd hosszabb nyugat-európai utazást tett, miközben politikai és jogi tanulmányokkal foglalkozott. Az MTA tagja (l.: 1843. okt. 7.; ig.: 1853. márc. 16.; t.: 1858. dec. 10.).
Életút
Hazatérése (1840-es évek) után apja egyik, büdszentmihályi (Szabolcs vm.) birtokán telepedett le, s az elhanyagolt, nagyrészt ártéren fekvő birtokból mintagazdaságot teremtett. A Századunk c. folyóirat munkatársa, ahol Alföldi levelek c. cikksorozatával általános feltűnést keltett (1839-től), majd a Budapesti Híradó főszerkesztőjeként (1844–1847) a konzervatív irányzat egyik meghatározó személyisége: 1846-ban ő szövegezte meg a Konzervatív Párt programtervezetének végleges változatát. Politikai programjában fellépett a Védegylet és a védővámrendszer ellen, a radikális reformok elkerülése végett javasolta az úrbéri terhek megváltását, a nemesség adómentességének megszüntetését és hitelintézetek alapítását, ugyanakkor elutasította a jogkiterjesztés liberális eszméjét, ezért a közvéleményre igazi hatást nem tudott gyakorolni. A forradalom és szabadságharc idején (1848–1849) visszavonult a közélettől, a bécsi udvarral sem vállalt közösséget, ill. az 1848 előtti alkotmányos berendezkedés visszaállítását javasolta. A forradalom bukása után (1850) huszonhárom társával együtt emlékiratban tiltakozott Ferenc József császárnál Magyarországnak a birodalomba való beolvasztása ellen. Politikai törekvéseinek kudarcát látva érdeklődése elsősorban a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet fejlesztése felé fordult. Később vezető szerepet játszott az Októberi Diploma (1860) kidolgozásában, az 1861. évi országgyűlésen Pozsonyt képviselte.
Az MTA elölülője (azaz elnöke, 1855. ápr. 17.–1866. jan. 10.). Elnökként nagyszabású akcióban kérte a társadalom adakozását, hogy a magyar tudomány végre megfelelő hajlékhoz jusson (1858–1860), ez ügyben felhívást is intézett a nemzethez (1861); ő maga 2000 pengőt adományozott (1858). Elsősorban az ő érdeme, hogy az MTA új székháza elkészülhetett (1865. dec. 11.: az MTA-palota megnyitása; a megnyitón azonban már betegsége miatt nem vehetett részt!), továbbá az, hogy az MTA alaptőkéje kb. kétmillió forintra emelkedhetett; valamint sikerült elkérnie, hogy az Esterházy-képtárt Bécsből Budapestre hozzák. Kazinczy Ferenc születésének 100. évfordulóján az országos Kazinczy-ünnepély megszervezője (1859).
Elismerés
Az Országos Magyar Gazdasági Egylet (OMGE) újjászervezője (1857), a Földhitelintézet alapító elnöke. Az alsó-szabolcsi Tiszaszabályozó Társulat elnöke, majd a Tiszaszabályozó Társulatok közös nagygyűlésének elnöke (1857).
Főbb művei
F. m.: Alföldi levelek – 1839–1840 – és néhány toldalék. 1841. (Buda, 1842)
Parlagi eszmék. Név nélkül. (Pest, 1843; németül is)
A magyar vám- és kereskedési ügy. (Pest, 1847)
Fizessünk!, mennyit becsülettel elbírunk, magunk, magunkért! (Pest, 1847)
A fenforgó ausztriai kérdésekről. (Bécs, 1856; németül is)
Levele Esterházy Pál herceghez az akadémiai palota ügyében. (Pesti Napló, 1861. 61.)
A Magyar Tudományos Akadémia és nemzetiségünk feladatai. (Pest, 1865).
Irodalom
Irod.: Eötvös József: Néhai gr. D. E. elnök emlékezete. (Pest, 1867; Eötvös József: Arcképek és programok. Bp., 1975).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
