Divald Kornél
művészettörténész, szerkesztő, muzeológus
Született: 1872. május 21. Eperjes, Sáros vármegye
Meghalt: 1931. március 23. Budapest
Család
Sz: Divald Károly gyógyszerész, fényképészmester, aki előbb Eperjesen, majd Budapesten alapított saját „fénynyomó intézetet”. Fia: Divald Károly, ifj.; Divald Lajos és Divald Adolf fényképészek, a magyarországi képeslapgyártás úttörői.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen orvosnak készült, majd bölcsészként művészettörténetet, irodalmat, esztétikát és régészetet hallgatott (1891–1892); tanulmányait nem fejezte be. Tanulmányúton járt Párizsban (1897) és Olaszországban (1899), majd ösztöndíjasként Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban és Németországban tanult (1903). Az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).
Életút
A Magyar Szemle (1895–1905), a Magyar Iparművészet művészeti kritikusa (1897–1907), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének régészeti szakmegbízottja (1907–1922), a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti előadója, majd igazgató őre (1922–1931).
Régi magyarországi művészettel, elsősorban a reneszánsz kor művészeti emlékeivel foglalkozott. Pályáját – a családi hagyományok miatt – fotografálással kezdte. A magyarországi műemlékfotózás úttörőjeként végigjárta Felső-Magyarország valamennyi települését, megörökítette szinte valamennyi műemlék épületét, templomát, kastélyát, sőt berendezési tárgyait is. Alapvetően új eredményeket ért el a Felvidék és Felső-Magyarország építészettörténetének és középkori művészetének vizsgálata terén. A saját képeivel illusztrált és dokumentált műemléki topográfiák megjelentetése úttörő vállalkozás volt, monográfiái a magyarországi művészettörténet-írás klasszikusai, kiemelkedő teljesítményei. Később érdeklődése kiterjedt Magyarország török kori művészetére, ill. a középkori Buda és Pest művészettörténetére, de a magyar iparművészet történetével is foglalkozott. Különösen értékes muzeológus és múzeumszervezői tevékenysége. Elsősorban az ő szervezőmunkájának köszönhető a bártfai (1906), a besztercebányai (1909) és a selmecbányai múzeum megnyitása (1912). Tarczai György álnéven számos szépirodalmi művet is írt.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Budapesti lakóházát (Budafoki út 5–7.) emléktábla jelöli (1999-től).
Elismertség
A Műemlékek Országos Bizottságának tagja. A Szent István Társulat irodalmi osztályának tagja (1915-től).
Szerkesztés
Az Alkotmány (1896–1899), a Budapesti Hírlap (1896–1899), a Magyar Géniusz (1897–1898), a Katholikus Szemle (1899–1902), a Művészet (1902–1914) és a Budapesti Szemle munkatársa, műkritikusa és szerkesztője (1910–1917).
Főbb művei
F. m.: A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei. (Bp., 1900)
Régi magyar művészek és mesteremberek. (Bp., 1900)
A régi Buda és Pest művészete a középkorban. (Bp., 1901)
Művészettörténeti korrajzok. I–II. köt. (Bp., 1901–1902)
Budapest művészete a török hódoltság előtt. (Bp., 1904)
Szepes vármegye művészeti emlékei. I–III. köt. (Bp., 1905–1907)
Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. I–II. köt. (Bp., 1909–1911)
Zsámbéki műemlékek. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1912. márc. 26.; megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1912)
A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei. (Bp., 1917)
Holicsi képeskönyv. (Bp., 1924)
Felvidéki séták. (Bp., 1926)
Magyarország művészeti emlékei. (Bp., 1927; angolul is)
Magyar művészettörténet. (Bp., 1927)
A magyar iparművészet története. (Bp., 1929)
A híres festők galériája. Éber Lászlóval, Farkas Zoltánnal. (Bp., 1929)
Az Árpád-ház szentjei. (Bp., 1930; új kiad. 1994; hasonmás kiad. 1994)
szépirodalmi művei Tarczai György néven: Dönk vitéz Rómában. Történeti elb. (Katholikus Szemle, 1900)
Masolino. I–II. köt. Reg. Zsigmond király korából. (Bp., 1902; 2. kiad. 1903)
Öt novella. (Bp., 1913)
Felvidéki históriák. (Magyar Könyvtár. Bp., 1914)
Magyar legendák. (Bp., 1914; hasonmás kiad. 1998; új. kiad. 1999)
Vitus mester álma. Reg. (Bp., 1918)
Mikó solymár. Reg. (Bp., 1929).
Irodalom
Irod.: Várdai Béla: Tarczai György regényköltészete. (Élet, 1934)
Werger Márton: Tarczai György. (Székesfehérvár, 1937)
Várdai Béla: Tarczai György pályakezdése. (Bp., 1941)
Dénes Gizella: D. K.–Tarczai György emlékezete. (Vigilia, 1962)
Elek Artur: D. K. (E. A.: Művészek és műbarátok. Bp., 1996).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
