Farkas Gyula, kisbarnaki

Született: 1847. március 28. Pusztasárosd, Fejér vármegye
Meghalt: 1930. december 27. Pestszentlőrinc, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Család

Elszegényedett nemesi családból származott, apja az Esterházy grófok jószágigazgatója volt. A család később Győrbe költözött.

Iskola

A győri bencés gimnáziumban éretts. (1866), a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd Jedlik Ányos hatására természettudományokat tanult (1866–1870 és 1874–1876), a bp.-i tudományegyetemen kémia–fizika szakos tanári és bölcsésztudori okl. (1876), a komplex függvénytan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1881). Az MTA tagja (l.: 1898. máj. 6.; r.: 1914. máj. 7.).

Életút

Miután szülei tönkrementek megszakította egyetemi tanulmányait (1870), a székesfehérvári állami főreáliskola helyettes matematikatanára és a pápai tanítóképző-póttanfolyam igazgató-tanára (1870–1874), majd újra folytatott tanulmányai mellett gr. Batthyány Géza gyermekeinek középiskolai képzését irányította (1874–1881). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1881–1887), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a matematikai fizika ny. rk. (1887–1888), ny. r. tanára (1888–1915); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1889–1890, 1892–1894, 1896–1899, 1902–1903), az Egyetem rektora (1907– 1908).

A Katholikus Néptanítók Egylete tagja (t.: 1872).

Az elméleti fizika egyik legjelentősebb magyar művelőjeként a fizika és a matematika majdnem minden ágában jelentőset alkotott: a fizikában elsősorban a termodinamika axiomatikus megalapozásában, a matematikában a lineáris egyenlőtlenségek kutatásában ért el nemzetközileg is elismert eredményeket. Pályája kezdetén a gyökközelítő eljárások konvergenciakérdéseit, az elliptikus függvényeket és a lineáris egyenlőtlenségeket tanulmányozta. Ez utóbbiak elméleti alapjait Hermann Minkowskitól függetlenül fedezte fel (a tételt róluk nevezték el Farkas–Minkowski-tételnek). Később a mechanika általános egyensúlyi elveinek vizsgálatában kidolgozta több lineáris egyenletrendszer megoldásait. Magyarországon elsőként ismertette a vektoranalízist, a komplex függvényelméletben általánosította a Picard-tételt. Az 1880-as évektől elsősorban Fabinyi Rudolf hatására elméleti fizikai problémákkal foglalkozott. Nevéhez fűződik az entrópia növekedésének egyik szükséges és elegendő feltételének felismerése (1895). A Farkas-féle elv kimondja, hogy egyetlen termikusan homogén – azaz termodinamikai egyensúlyban lévő – test vagy rendszer sem juttatható hőcsere nélkül lezajló adiabatikus folyamat útján olyan állapotba, amelybe hőcserével járó folyamat, hőközlés során eljuthat (azaz az adiabatikus állapotváltozás visszafordíthatatlan. Ez a termodinamika második főtétele, az anyagi rendszerekben lezajló folyamatok irreverzibilitása az adiabatikus elérhetetlenség elve.) Jelentős tevékenységet fejtett ki a matematika és a fizikai népszerűsítése, oktatás-módszertanának korszerűsítése terén. Litografált egyetemi jegyzeteket, népiskolai tankönyveket írt és szerkesztett, ill. sokat tett a két Bolyai életművének megismertetéséért. ő kezdeményezte Bolyai János kolozsvári emléktáblájának felállítását (továbbá ő tartotta az emléktábla és a Bolyai-síremlék avató beszédét. Matematikusgenerációkat nevelt fel, az ő tanítványa volt – többek között – Fejér Lipót, Haar Alfréd, Ortvay Rudolf, Riesz Frigyes, Schlesinger Lajos, ill. nála doktorált matematikából a zeneszerző Kacsoh Pongrác is! Maga Farkas Gyula is kiválóan zongorázott, fiatal korában több koncertet adott vidéki, dunántúli városokban, sőt Nizzában is fellépett; zeneelméleti dolgozatokat is írt.

Emlékezet

Kollégájával, Fabinyi Rudolffal előállított tüzelőanyag-cellája az űrhajózásban használt technika korai elődje. Az általa megoldott lineáris egyenletrendszer jelentőségét az 1950-es években ismerte fel két amerikai matematikus. A Harold W. Kuhn és Albert W. Tucker által továbbfejlesztett Farkas-lemma a lineáris programozás és optimalizáláselmélet egyik alaptétele lett. Pestszentlőrincen hunyt el. Tiszteletére a Bolyai János Matematikai Társulat Farkas Gyula-emlékdíjat alapított (az alkalmazott matematika terén kiemelkedő tevékenységet nyújtott fiatal, 35 éven aluli kutató jutalmazására, 1973-ban). Születésének 150. évfordulóján az MTA ünnepi ülést tartott (1997. máj. 15-én), szülőhelyén, Sárosdon emléktáblát avattak.

Elismertség

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöke (1892-től). Az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat tagja (t.: 1924). A palermói Matematikai Kör (Circolo Matematico di Palermo) tagja.

Elismerés

A Padovai Egyetem t. doktora (1892).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013