Fejtő Ferenc
újságíró, történész, politológus
Fischl
Született: 1909. augusztus 31. Nagykanizsa, Zala vármegye
Meghalt: 2008. június 2. Párizs
Iskola
A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen magyar, germanisztikai és történelmi tanulmányokat folytatott (1927–1931), majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1931–1932; kizárták az egyetemről (1932), Franciaországban bölcsészdoktori okl. szerzett (1973). Az MTA tagja (t.: 2001. máj. 7.).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetemen kapcsolatba került előbb a Bartha Miklós Társasággal, majd a Rajk László nevével fémjelzett illegális kommunista mozgalommal. Részt vett a Tandíjreform Bizottság munkájában, bebörtönözték (1932–1933). Szabadulása után szakított a kommunistákkal, a szociáldemokrata mozgalommal keresett kapcsolatot; az MSZDP tagja (1934- től). József Attilával együtt a Szép Szó alapító szerkesztője (1935–1938), a Szocializmus munkatársa (1935–1938), a Népszava munkatársa (1937–1938), párizsi tudósítója (1938–1940). Makói beszélgetések c., a Népszavában megjelent cikke miatt osztályellenes izgatás vádjával bíróság elé állították, az ítélet elől Franciaországba menekült (1938). A II. vh. alatt a Vichy- Franciaországban élt, majd az AFP francia hírügynökség kelet-közép-európai hírmagyarázója (1944–1947), főszerkesztő- helyettese (1950–1974); közben rövid időre hazatért. Budapesten az Új Magyarország (1946) és a Szocializmus munkatársa (1946–1947), a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője (1947–1949). A Rajk-per miatt lemondott állásáról, és a kommunista rendszerrel szembefordulva leleplező cikket közölt a perről az Espritben (1949). Végleg Franciaországban, Neullyben telepedett le (1949), francia állampolgár (1955-től), történelmi és irodalmi írásaival foglalkozott. A párizsi Institut d’Études Politiques szovjet és kelet-európai szemináriumainak igazgatója, (1972–1982), a milánói Il Giornale párizsi irodavezetője (1974–1978).
Történészként alapvetően új eredményeket ért el az Osztrák–Magyar Monarchia kutatása terén, vizsgálta még a felvilágosult abszolutizmus eszmetörténetét, a magyar–zsidó közös történetet. Politológusként elsősorban az 1956. évi forradalom és szabadságharc előzményeivel, a szocializmus ideológiájának történetével foglalkozott Az Emberi Jogok Magyar Ligája elnökeként fontos szerepe volt a Père Lachaise-temetőben Nagy Imrének és mártírtársainak emléket állító jelképes sír felállításában (1988).
Emlékezet
Párizsban, a Hotel Dieu Kórház Szent Károly Szívosztályán hunyt el, a bp.-i Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik (József Attila sírjának közelében). A Népszava még életében Fejtő Ferenc-díjat alapított (az a szerkesztőségi munkatárs veheti át, aki leginkább Fejtő szelleméhez méltó újságírói munkát végez, 2006-tól). Mellszobrát Budapesten (XIII. kerület Szent István park) avatták fel (Kocsis András Sándor szobrászművész alkotása, 2008. dec. 10-én). Utolsó párizsi lakóhelyét (rue Saint Martin 156.) emléktáblával jelölték (Lehoczki Károly rajza, 2009. máj. 9-én). Nevét vette fel a Fejtő Ferenc Könyvtár Fehérvárcsurgón (még életében, 2004-ben) és a Fejtő Ferenc Könyvesbolt (a Kossuth Kiadó újpesti boltja, 2009-ben).
Elismertség
A MÚOSZ örökös tagja (1997-től). A francia PEN Club választmányi tagja (2000-től).
Elismerés
A pécsi JPTE díszdoktora (1974), a JATE díszdoktora (1974). A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (2004). A Francia Nemzetgyűlés Irodalmi Díja (1975 és 1992), a Francia Becsületrend lovagja (1988), Pierre Lafue-díj (1990), Premio Boccaccio Europa (1990), a Francia Erkölcsi és Politikai Tudományos Akadémia Történettudományi Díja (1993), az Európai Parlament Demokrácia Díja (1994), Nagy Becsületrend (Ausztria, 1995), Európa Díj (2001), a Francia Becsületrend tisztje (2006), Marko Marulic Hajnalcsillag Érdemrend (Horvátország, 2007). Az Európai Utas Emlékplakettje (1992), Nagykanizsa díszpolgára (1993), Joseph Pulitzer-emlékdíj (1994), Nagy Imre- emlékplakett (1994), Zala Megye díszpolgára (1994), Budapest főváros díszpolgára (1996), Demény Pál-emlékérem (1997), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (1999), MÚOSZ Aranytoll (2000), Széchenyi-díj (2003), József Attila-emlékplakett (2005), Nagy Imre-érdemrend (2005), Hazám Díj (2006).
Szerkesztés
A Revue Socialiste c. francia (1950-es évektől), a Mondo Operaio c. olasz szocialista elméleti folyóiratok állandó munkatársa (1985-től). A Népszava tb. és örökös főszerkesztője (2005-től).
Főbb művei
F. m.: Erazmus, avagy beszélgetés a humanizmusról. (Bp., 1936)
Érzelmes utazás. Reg. (Bp., 1936)
Jean Jaurès. (Bp., 1937)
A nagy utópisták. (Bp., 1937)
Vie de Heine. (Liége, 1946; angolul: London, 1946; hollandul: Haarlem, 1948)
József Attila, az útmutató. (Bp., 1948)
Printemps des peuples. (Bp., 1948)
Histoire des démocraties populaires. (Paris, 1952; 2. bőv. kiad. 1969; héberül: Tel-Aviv, 1954; olaszul: Firenze, 1955; spanyolul: Barcelona, 1971; angolul: New York, 1971; németül: Köln, 1973; japánul: Tokyo, 1978; magyarul: A népi demokráciák története. Bp., 1991)
Un Habsbourg révolutionnaire: Joseph II. (Paris, 1954; németül: Stuttgart, 1956; magyarul: II. József. Bp., 1997)
La Tragédie hongroise on une révolution socialiste antisoviétique. (Paris, 1956; angolul: New York, 1957; olaszul: Torino, 1957; japánul: Tokyo, 1957)
Behind the Rape of Hungary. (New York, 1957)
Les juifs et l’antisémitisme dans le pays communistes. (Paris, 1960; németül: Wien–Frankfurt–Zürich)
Dieu et son Juif. (Paris, 1960; olaszul Milano, 1961; magyarul: A zsidó és az Úristen. Eretnek esszé. Bp., 1997)
China–URSS I–II. köt. La fin d’une hégémonie. (Paris, 1964–1966; olaszul: Milano, 1967–1968; portugálul: Lisboa, 1976)
Revisionisti contro dogmatici. (Milano, 1965)
Budapest, l’insurrection, 1956. (Paris, 1966)
The French Communist Party and the Crisis of International Communism (Cambridge, 1970)
L’héritage de Lenine. Introduction à l’histoire du communisme mondial. (Paris, 1973; spanyolul: Madrid, 1975)
Le coup de Prague, 1948. (Paris–Bruxelles, 1976)
La social-démocratie quandmeme. (Paris, 1980; magyarul: Szociáldemokrácia tegnap, ma, holnap. Bp., 1995)
Mémoires de Budapest à Paris. (Paris, 1986; magyarul: Budapesttől Párizsig. Bp., 1990), Réquiem pour un Empire défunt. Histoire de la destruction de l’Autriche–Hongrie. (Paris, 1988; magyarul Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria–Magyarország szétrombolása. Bp., 1990)
Szép szóval. Tanulmányok. Vál. Széchenyi Ágnes. (Bp., 1992)
Ou va le temps qui passe? (Paris, 1993; magyarul: Hova repül az idő?, Bp., 1996)
Borkóstoló. Irodalmi tanulmányok. (Bp., 1995)
A Duna-parttól a Szajna-partig. Visszaemlékezések. (Bp., 1996)
Hongrois et Juifs. Histoire millenaire d’un couple singulier. Zeke Gyulával. (Paris, 1997; magyarul: Magyarok és zsidók. Egy ezeréves különös házasság története Bp., 1997)
Gondolatok a magyar zsidóság történetéről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 2001. febr. 20.)
A század utasa. (Bp., 2002)
A monarchiától a globalizációig. (Bp., 2004)
Isten, Ember, Ördög. Elmélkedés a rosszról és a történelemről. (Bp., 2006)
József Attila – a szép és a jó mestere. (Bp., 2006)
A magyar tragédia, 1956. (Bp., 2006)
1956 – a magyar forradalom. (Bp., 2006)
Budapesttől Párizsig. Visszaemlékezések és beszélgetések. – Párizstól Budapestig. Beszélgetés 2006 nyarán. (Bp., 2007).
Irodalom
Irod.: Agárdi Péter: Értékrend és kritika. F. F. irodalomszemlélete a 30-as években. (Bp., 1982)
F. F. díjai. A tanú megszólal. (Heti VG, 1993. 29.)
Cseke Péter: F. F. a közép-európai változásokról. (Korunk, 1995)
F. F. párizsi román barátai. Sz. Farkas Jenő beszélgetése az íróval. (Nagyvilág, 1996)
Murányi Gábor: F. F. és a szociáldemokrácia. Balok és rendek. (Heti VG, 1996. 13.)
Horváth Zoltán: F. F. Kádár képe. A zsarnok szolga. (Heti VG, 1996. 45.)
„Két hazát adott a végzetem.” F. F. Beszélgetőtárs Szántó Endre. (Pannon Tükör, 1997)
Bőhm Ágnes interjúja F. F.-cel. (Heti VG, 1999. 21.)
Fejtő Ferenc 90. (Európai utas, 1999)
Hommàge à F. F. A 90 éves F. F. köszöntése emlékezésekkel, tanulmányokkal. F. F. műveinek bibliográfiájával. (Bp., 1999)
Katzburg, Nathaniel: Beszélgetés Scheiber Sándorral és F. F.-cel. (Bp., 2000)
Illényi Balázs: F. F. életműdíja. Egy független utazó. (Heti VG, 2000. 26.)
Rózsa György: „Érzelmes utazás” F. F. és Kabdebó Tamás irodalmi munkássága körül. (Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2000)
Murányi Gábor: József Attila és F. F. vitatott barátsága. (Heti VG, 2005. 2.)
F. F. Nem délibáb, szimbólum. (Heti VG, 2005. 34.)
Agárdi Péter: F. F. és a József Attila-centenárium. (Új Dunatáj, 2006)
Rajk László: Miért volt kíváncsi F. F.? (Beszélő, 2008)
Fáber Ágoston: Feri bácsi. F. F. (Egyenlítő, 2008)
Agárdi Péter: A „szép szó” írástudója. F. F. (Kritika, 2008. 7–8.)
Karády Viktor: F. F. emlékére. Szocioanalitikus vázlat egy zsidó–keresztény magyar–európai indulásáról. (Holmi, 2008)
Kántor Lajos: F. F. jelenléte – Kolozsvár. 1935–2007. (Korunk, 2008)
Agárdi Péter: F. F., a „csakazértis” baloldali. (Egyenlítő, 2009)
Murányi Gábor: A népi írók fejedelme és F. F. Sok mondat Illyésről. (Heti VG, 2009. 23.)
Agárdi Péter: F. F. testamentuma. (Bp., 2009)
Földes Anita: F. F., az örök mesélő. (Egyenlítő, 2009)
Bókay Antal: F. F. útitársai. (Lettre, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
